A kötet, eredeti formájában, tulajdonképpen ingerült dialógus volt két tudat között – ezt a két tudatot az olvasónak valószínűleg különösebb nehézség nélkül sikerült szétválasztania: dialógus a párbajról, az időről, az esküvőről és a háborúról. Ilyenformán a kötet a jelenleginél sokkal több idézetet, betoldást, kommentárt, levélrészletet, a kötet összefüggéseiből értelmes módon ki nem emelhető másodlagos szövegtöredéket tartalmazott. Más szóval: összefüggő poémává strukturált halmazt képezett.
Mikor kiderült, hogy a szöveg a tervezett és jóváhagyott két kiadói ív helyett több mint három ívet tesz ki, tehát világossá vált, hogy minden három sor közül egyet ki kell hagyni, szerző elérkezettnek látta a pillanatot, hogy szembenézzen önmagával és azokkal a kritikusaival, akik szerint szerző versei, pusztán önmagukban véve őket, legtöbbször alatta maradnak kötetbeni értéküknek.
Ily módon a dialógusnak csak a csontváza, jelzése maradt meg, az egymásra-, az előre- és visszautalásoknak a nagy része kimaradt, és a könyv végül valóban versek egyszerű gyűjteményévé alakult át. A tulajdonképpeni koncepció csak maradványokban van jelen. Egyik ilyen maradvány az is, hogy a kötetben nincs oldalszámozás (eredetileg címekre sem lett volna szükség): a kötetnek egyetlen, összefüggő, felosztatlan-feldarabolatlan szövegtestként kellett volna megállnia. Szerző a tartalomjegyzéket még így is fölöslegesnek érzi. Helyette a címeket sorolja föl, kötetbeni sorrendjükben: Első hallásra is közérthető helyzetvers. Első levélrészlet. Születésnap Szentgyörgyön. Hat kérdés a Szt. E. utcai kertvendéglőben szeptember 22-én eltöltött délutánunkról. Dal, Kurtág-dallamra. A Jóreménység Foka. Ház a parton, a kikötőállomás mellett. Nyúl a liliomoskertben. Második levélrészlet. A chilei fűszereskert. A hollóvölgyi fegyveresek. Harmadik levélrészlet. Délkelet. Unokák. Amit rólad éreztem és gondoltam. Negyedik levélrészlet. Merre mutat a versünk? A pokoli pingpongmeccs. Egy üveg Szemper sör története. Jössz velem bálba? A tó. Esküvők. Nagy lakodalmak ideje. Ötödik levélrészlet. Egy medve, mint a vészfék. Kellékek (felsorolás). Sír, tavasszal. Lehet, hogy ő, lehet, nem ő. Értem, értem én. A mozdonyvezetők. Űrhajó. A feleségről. Első szonett. Második szonett. Kettős szonett. A csónakból valami kivillog. Téli szonett. Hatodik levélrészlet. Bretter, deszkák. Szívemből egy hokibot kiáll. Vörös folt távolodik a hómezőn. A Nagy Marinetti Autó. Találkozás a József téren. Rozgonyi Simon Mangálián. Hetedik levélrészlet. A szerző jegyzete.
