A quetzalcoatli koporsókészítő

A szélnek eresztett bábu
30
34
Te mentél át a vízen?
41
16

így szólt egy este a feleségéhez:

– Figyeled? hogy

csattog az élet ablakain

s fönn, kinn a cserepek tükörén is és oldalt

hogy tekereghet

a falakon sugarak patkóinak dobogó dobogó futótüze sárga

sárga futótüze kop-kop

– verdesi verdesi egyre

vissza-visszahullva döng

döng darázsdérköd füstbuzogánya,

porzik, fölszáll, s lecsap mint a kánya.

 

 

Haj, ma hajnalban elsorvadt a kertben

az utolsó szál datura is, lúdláncot fújt a huzat az égen,

vitte őket: mint az ostor, kihajtá őket a templomból

de lent, a kerítés körül

Talp Anyó settenkedett

 

 

– Talp Anyó, Méh Apó,

egér, egér, miért sírtál,

mért nevettél, hogyha sírtál,

egér-begér, gyere ki,

ég a házunk ideki…

 

 

Soha, igen, soha nem fogok én már a kék almákból enni?

a fekete posztóval bevont fennsíkokra sem teszem én már a lábam,

szegény lábam, mikor érsz te a posztófennsík üvegtömbjei közé,

üvegkoporsók ott és mályvazaj.

 

 

És sehol itt egy monostormadár.

 

 

A halál idegen tőlem, mert a léten kívül esik,

létem idegen tőlem, mert adatott nékem,

halálom nem az én halálom,

mert létem nem az én létem.

 

 

Jaj, ki is vagyok én, magasságos hét menny,

beéjjeledik és ég rajtam a házam –

száraz ingem lesz nekem a föld.

 

 

Műfordítások 2