A Poprád Podolinnál

Az al-legóriás ember
42
34

Elmult varázslat zálogát
A tűzbe dobni szánom
Lenau: Száraz levél

 

Ki múlt varázslat zálogát
a tűzbe dobni szánod:
szíved és lovad útrakész
és útrakész a szánod.

Megrázza szép fejét a ló,
szép fejét föl-le hányja.

Emlékeidnek lim-loma
fölrakva már a szánra –

habár a múlt emlékeit
a sors nem erre szánja.

*

Ki télen-nyáron útrakész,
ki folyton-folyvást útrakélsz,

kit egyre újabb asszonyok
és új szerelmek várnak,

hallod-e Szindbád, hallod-e,
a lovak rúgkapálnak.

És ezt a tenger lim-lomot,
lepréselt sárga liljomot,
ezt mért viszed magaddal?

(Mért kutatja a múlt időt
oly gonddal annyi angyal?)
Mit mondasz erre,
Medve-Szindbád
míg vágyod ezt
vagy azt a nimfát?

Ki új varázslatokra várt
miért is vinné el ma már
abból a régi pakliból
a pikk leányt s a kőr királyt?
mért vinnéd el a zöld medált
s a hajfürtöt s a keszkenőt

ha vágyod azt
vagy ezt a nőt?
A kőr királyt.
A keszkenőt. –

Vagy azt a hajdanában
a télikert havában
a rózsák közt elejtett
s azóta ottfelejtett
cipőt, mely annyi bálban
és annyi táncot lejtett –

akkor volt ez
mikor a télikertben
a kitárt ablakon át
behullt a hó
de hogy a démon apjának szíve hol van eltemetve
ez az, mi semmiképp nem volt tudható

*

Viszi a szán a lelkedet.

És tükreid is elviszi
és árnyaid és szörnyeid
és elveszített gyermeked –
a múlt idő majd megtalál.
A múlt időt majd megleled,
lüktető szívét: hó alól
parázsló csipkebokrát.

ZÖLD SZÍNŰ VAD VIZÉT VISZI
A JÉG ALATT A POPRÁD.

 

Galéria 1