Gyere velem – ha egy napon így szólnék hozzád,
s ahogy ezt mondanám
„afféle róka-képpel", ahogy ezt mondaná anyám,
s felöltőmet felöltve, összeráncolnám homlokom,
tudom, te így felelnél: „...óriás barátom, mon ami,
mon amour, mon âme, mon Góliátom,
hallom a halak léptét a vízben
s látom a madarak beszédét..."
„– Én onnan föntről Mongóliát is látom" – így válaszolnék.
Akkorhát elrepülnénk.
És odafönt, a Mongol Fivérek léghajóján,
„felhős a homlokod",
így aggódnál majd a felhők között.
De én elővennék egy kendőt
s a felhőket magamról letörölve
mutogatnék neked és magyaráznék
a kosár korlátjára dőlve.
