„TE IS – KÉRDEZTE ŐT EGYSZER – TE IS MEGTANULTAD A FOLYÓTÓL AZT A TITKOT, HOGY IDŐ NEM LÉTEZIK?" „IGEN, SZIDDHÁRTA" – VÁLASZOLTA. „BIZONYÁRA EZ AZ, AMIRE GONDOLSZ: HOGY A FOLYÓ EGYSZERRE VAN MINDENÜTT, AZ EREDETÉNÉL ÉS A TORKOLATÁNÁL, A VÍZESÉSEKNÉL ÉS A RÉVNÉL, A ZUHATAGOKNÁL, A TENGERBEN, A HEGYEKBEN, MINDENÜTT EGYIDEJŰLEG, ÉS HOGY SZÁMÁRA CSAK JELEN VAN, ÉS NINCS HOMÁLYOS JÖVŐ."
– „EZ AZ" – VÁLASZOLTA SZIDDHÁRTA. „ÉS AMINT EZT MEGTANULTAM, A SAJÁT ÉLETEMRE PILLANTOTTAM, ÉS ÍME, AZ IS EGY FOLYÓ VOLT; A GYERMEK SZIDDHÁRTÁT A FÉRFI SZIDDHÁRTÁTÓL CSAK ÁRNYÉKOK VÁLASZTOTTÁK EL, NEM A VALÓSÁG. És SZIDDHÁRTA KORÁBBI ÉLETEI SEM VOLTAK MÚLT, ÉS HALÁLA ÉS VISSZATÉRÉSE (...) SEM JÖVŐ. SEMMI SEM VOLT, SEMMI SEM LESZ, MINDEN VAN, MINDENNEK LÉTEZÉSE ÉS JELENE VAN."
Hermann Hesse: Sziddhárta
