Selmeczi Györgynek
Apád öt ölnyi mélyben pihen:
Korál lett csontjaiból,
Igazgyöngy termett szemeiben;
S így semmije szét nem omol,
Hanem éri dús, csodás
Tengeri elváltozás.
(SHAKESPEARE: A vihar; Babits Mihály fordítása)
Elszállt, holt poéta-lelkek,
mily csodás Édent ismertek,
boldog rétet, zuzmós odvat,
a Sellő korcsmánál jobbat?...
(JOHN KEATS: Rímek a Sellő korcsmáról; Gulyás Pál fordítása)
SZEREPLŐK
KARMESTER – bariton
HALÁSZ – KAPITÁNY – basszus
SZIRÉN – szoprán
UTASOK
MATRÓZOK
ÉRDEKLŐDŐK
A halászt és a kapitányt felismerhető, egyenesen zavarbaejtő módon ugyanaz a színész játssza. A nézőben föl kell vetődnie a kérdésnek: vajon ez csak egy színész két szerepe-e, vagy több annál: lehet, hogy a halász és a kapitány egyugyanazon személy?
Prológus
HALÁSZ
...és lánggal égő vadkender-mezőket
és hoztam neked tengerpartokat,
a hullámzás épp elborítja őket
s ez itten egy tenger-fene
ezek itten tenger-fenék
lent laknak majd a pincemélyben
s szolgálni fognak hűen nálatok,
tenger-fenék és halmazállatok.
S ez itt mi, ez a fénylő, szaggatott,
ez a foszforeszkáló és megfoghatatlan?
Elhoztam ezt a lüktetőt és fényeset,
ezt a szaggatottat és érthetetlent,
e jelekben itt elhoztam neked
a végtelent
s a végemérhetetlent.
I. kép
Marseille. A kikötőben
Halász, tömeg. Csoportosulás, középen a gyöngyhalász. Még nem látjuk, csak a hangja hallatszik: szirént vegyenek, hableányt, sellőt! A tömeg szétnyílik.
HALÁSZ
Íme, ebbe a ládába zárva
alszik életed nagy-nagy álma.
Hé, karmester úr!
A karmester láthatólag egyenesen fellépésről érkezik, frakkban, kezében virágokkal. Hordár-fiú viszi utána a bőröndjeit. Fényképészek, egy újságíró.
ÚJSÁGÍRÓ
(majdnem egyszerre beszél a halásszal) Maestro, egy rövid interjút!
KARMESTER
Indul a hajó, hagyjanak.
HALÁSZ
Megálljon! Legalább nézze meg!
KARMESTER
Mit?
HALÁSZ
Mit, mit. Az el nem mondhatót. Vagyishát... ha nem akarja...
KARMESTER
Na mi az ott, hát mondja gyorsan.
HALÁSZ
E ládában egy nagy titok van.
KARMESTER
Sok titkot láttam életemben.
Volt, amelyikről hallgattam mélyen.
S volt, amelyikről énekeltem.
HALÁSZ
Hát akkor mostan ide nézzen.
Felemeli a láda fedelét. A karmester lehajol, majd hátratántorodik
KARMESTER
És ez valódi?
HALÁSZ
Most éppen alszik. Persze, hogy valódi.
KARMESTER
És vajon tud-e énekelni?
HALÁSZ
Mint minden szirén. Hogyne tudna.
KARMESTER
De nincsen szárnya, madár-lába!
HALÁSZ
Ez sellő-szirén. Nem madárka.
KARMESTER
S az ára mennyi? Hogy az ára?
HALÁSZ
Ötven arany a szirén ára.
KARMESTER
Haha! Ötven! hogy mit nem hallok.
Meg nem is igazi szirén, hanem sellő.
HALÁSZ
Ez az általános műveletlenség miatt van, uram.
KARMESTER
Hogyhogy?
HALÁSZ
Manapság a sellőkről azt hiszik, hogy szirének.
KARMESTER
És?
HALÁSZ
És akkor a sellők, mit tehettek egyebet, megtanultak énekelni a szirénektől. De a szirének képesek átváltozni is hableánnyá.
Megszólal a hajókürt. A karmester megindul. Néhány lépés után megtorpan, visszafordul. Kapkod, nem tudja eldönteni, mit tegyen. A halász odalép hozzá. Pantomim: vitatkoznak, hadonásznak, a karmester az óráját nézi, majd egymás tenyerébe csapnak. A karmester tárcáját és összes zsebét kiüríti, látható, hogy az utolsó pénzét is odaadta. Átveszi a hordártól a bőröndöket, a hordár és a halász fölemelik a ládát és utánaviszik. Néhány lépés után a BESZÁLLÁS feliratú tábla. Hajótülök. A karmester fölvágtat a hajóhídra. Matrózok veszik át a ládát. Kavarodás, majd sötétség. A magasban, a hajó korlátjánál megjelenik a karmester. Homlokát törli. Tekintete alighanem a halászt keresi, mintha még kérdeznivalója lenne tőle. A hajó megindul.
Függönyzene.
II. kép
A karmester kajütje
A láda nyitva, voltaképpen egy nagy fakád. A szirén benne ül, időnként pancsol, hanyatt fekszik a vízben, a haját igazgatja. A karmester ingujjban.
KARMESTER
Hát énekelj már, hallod-e.
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Mért nem énekelsz?
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Néma vagy?
Egy néma szirént sóztak rám ötven aranyért? Egy fillérem sem maradt. Énekelj, az istenfádat! Aáá-ááá... lááá...
A karmester egész közel hajol a szirénhez, mintegy mutatva neki, hogyan kell énekelni. (A helyzet kissé a „szájat kitátani" fogorvosi jelenethez is hasonlíthat.) Fel-felugrál, visszatér, s közben a legfantasztikusabb dallamkeverékekkel próbálkozik, mintegy előénekelve, hátha valamelyikbe belekapcsolódik a szirén.
KARMESTER
Hej, Jancsika, Jancsika... ez én vagyok... beszélni sem tudsz? énekelj már... (Pl. az Öröm-ódát énekli, amely az egyik sor végén átcsap a Für Elise dallamába, lálázva vagy szolmizálva. Közben:) Na? Ez sem tetszik? The Rain in Spain... Schubert... Isten, áldd meg a magyart. Szépasszonynak kurizálok. (Vagy ez bármi más.) Ez meg Hoffmanntól Undine, a sellő. Mit szólsz hozzá? – Ez meg a Carmen. – Ez Selmeczi, hallgasd csak: Mexikóban, egy szállodában... – Orbán Györgyhöz mit szólsz? Ezt pedig én magam írtam, ez sem tetszik?
A karmester egy székre rogyva, két kezével a fejét masszírozza vagy a haját tépi.
KARMESTER
Van neked lelked?
III. kép
A fedélzeten
A karmester a fedélzeten. Sztároknak kijáró hódolat. Napozószékek, asztalok, pincérek. Csevegés-foszlányok.
1. UTAS
...az élet nagyon jót tesz az egészségnek...
3. UTAS
...de a kórház különösen megviseli az embert...
4. UTAS
...hát az biztos, hogy nem beteg embernek való...
2. UTAS
...levágtam a körmüket, hogy jobban férjünk a lakásban...
DIÁKLÁNY
Mester, egy autogramot.
A karmester szórakozottan ráírja nevét a damaszt szalvétára és átadja a lánynak.
1. UTAS
...hát ennyit arról, hogyan alakítják át a tervgazdálkodást rablógazdálkodássá...
PINCÉR
Egy koktélt, maestro?
FIATALEMBER
Megengedi, hogy Önnel együtt fényképezzenek le?
A fotó elkészül. Nők csicseregnek, hódolatteljes pillantások, mosolyfürdő.
UTAS
...és ha nem titok, hova utazik most, Mester?
KARMESTER
(szórakozottan) Haza Kolozsvárra...
UTAS
Hova?
KARMESTER
El, Transzilvániába (magának)
...hiába, mindhiába...
...vers la Transylvanie...
je suis transylvain...
mais ça c'est tout en vain...
Kapitány megjelenik.
Míg minden egyes utas európai szabvány szerint öltözködik, a kapitánynak és matrózainak megjelenése – teljesen anakronisztikusan – akár a görög vázák világát is idézheti.
UTAS
Mi újság Ithakában, kapitány úr?
KAPITÁNY
Hölgyeim és Uraim, kérem, emeljék poharukat korunk egyik művészóriásának, Richmann Jánosnak az egészségére!
KARMESTER
(meglepődve) Ön...
Taps, koccintás, éljenzés.
KARMESTER
Köszönöm, köszönöm... (mintegy magának:) a valódi nevem nem is Richmann... talált gyerek voltam, és Virág János nevén anyakönyveztek... még jó, hogy nem Kukorica Jánosként...
A kép közben elsötétült, a mondat egy része sötétben hangzik el, a folytatása már a következő színben:
IV. kép
A karmester kajütje
KARMESTER
...aztán ötéves koromban Richmannék örökbe fogadtak. Kérsz valamit enni? Hoztam neked egy kis fekete kaviárt. Úgy hallottam, a szirének ezt szeretik a legjobban.
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
...mit hozzak neked? halat? hogyan szereted? nyersen? főve? esetleg innál valamit?
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
(miközben lefekvéshez készülődik) ...volt egy fenyőerdőnk az udvaron... tudod, mi az a fenyő?
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
... aztán megtanultam csellózni... a művelődési ház fiúvécéjében gyakoroltam, éjszaka, mert csak úgy volt megoldható... nappal a vágóhídon dolgoztam...
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
...azután a nyolcadik emeletre költöztünk... a szomszédaink lótolvajok voltak... néha felhoztak egy-egy tüdővészes lovat a nyolcadikra, levágták, megsütötték és megették... tényleg, kérsz valamit enni?
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
És téged hogy hívnak?
SZIRÉN
(hallgat)
A karmester közben már lefeküdt.
KARMESTER
Igaz, hogy a sellők reménytelenül rosszul főznek?
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Hát akkor... jó éjszakát.
A karmester kimerülten, arccal a közönség felé, alszik.
Egyszercsak megszólal a szirén: foszlányok, szó- és dallamtöredékek, félig dúdolva, szűrve, mintha csak magának énekelne.
SZIRÉN
...avagy a tenger széle
te vagy a tengerparti szél
s a víz alatti kőfalak
között egy utca-féle...
az ujj
a szó
a víz
a kéz
elfelejt
s újra fölidéz
így élsz, és rád van írva:
tu es la mer
l'amour
KARMESTER
(közben felébredt, de nem mer mozdulni. Nyitott szemmel hallgatja a szirént.)
SZIRÉN
(énekelget)
KARMESTER
(nem bírja tovább, hirtelen felül)
SZIRÉN
(elhallgat)
KARMESTER
Még!
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Még! Kérlek! Nagyon kérlek! Még!
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Még!
Időmúlás-zene
V. kép
A fedélzeten
Terített asztalok. Utasok, pincérek, matrózok, kapitány. Ebéd. A karmester a pulthoz közeli asztalnál. Matrózsapkája felfele fordítva, melléje téve az asztalra. A sapkán hanyagul átvetve az asztalkendő.
KAPITÁNY
Figyeld csak!
2. UTAS
Igen!
KAPITÁNY
Láttad?
2. UTAS
Láttam!
3. UTAS
Mi történt?
KAPITÁNY
Lopkodja a kaviárt!
3. UTAS
Kicsoda?
2. UTAS
A karmester!
4. UTAS
Az lehetetlen!
KAPITÁNY
Pincér, nem hiányzik valami a pultról?
PINCÉR
Lássuk... de igen, most látom, hogy három doboz perzsiai kaviár...
4. UTAS
Hogyhogy hiányzik?
KAPITÁNY
Karmester úr!
A karmester feláll és menekülésszerűen távozik. Súgás-búgás, nevetés, összekacsintás, kurjongatás.
VI. kép
A karmester kajütje
KARMESTER
Itt van... hoztam neked még kaviárt... egyél.
...az volt gyötrelmes ott mifelénk... hogyan is mondjam, hogy megértsd... tudod, abban az országban akkor is kötelező volt megjelenni az életmentő műtéten, ha semmi baja nem volt az embernek... Nézd csak, ezt a tükröt neked adom... az igaz-e, hogy nagyon szerettek fésülködni? Tessék, hoztam egy fésűt is...
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
(dúdol):
Fülemülém a Place Pigalle-on,
én kis pacsirtám, Nachtigallom.
Oh, ma petite sur la Place Pigalle
Ach, meine kleine Nachtigall
Éjszakazene. A karmester alszik. A szirén énekelni kezd. A karmester felébred, de alvást színlel.
SZIRÉN
...tündöklő és világos város
amelyben kalapok és hintók
és korallok és rozmaringok
ahol a tengeri csillag is az éjben
terád vár odalenn a mélyben
hol rálelsz arra, ki tereád vár
a víz alatt virágzó fáknál...
KARMESTER
(felugrik és a szirén nyakába borul. Eufóriában)
Hát megértem ezt is! Hát ilyen is van!
Mért nem magnetofon az Úristen!
S mért nem magnószalag az életem,
hogy lejátszható legyen újra! és ismét!
és akárhányszor! Isten! Mért nem játszol le újra engem!
Időmúlás-zene
VI. kép
A fedélzeten
Két-három nappal később. Hajnalodik. Felháborodott utasok gyülekeznek házikabátban, pongyolában, hálóköntösben a karmester kabinja előtt. Lincs-hangulat.
UTASOK KÓRUSA
Quoi,... quoi?
Was, was?
Sto, sto?
Quoi, quoi?
What, what?
1. UTAS
...hogy ez a rettentő ricsaj...
2. UTAS
...ez a pokoli kornyikálás...
3. UTAS
...ajajaj...
4. UTAS
...ki gajdol itten éjszakánként...
2. UTAS
Hiszen éppen hogy ez a baj...
1. UTAS
Állítólag egy szirént tart a szobájában...
2. UTAS
Az micsoda?
3. UTAS
Egy mélytengeri állat. Csak igazgyöngyöt eszik.
4. UTAS
Tényleg?
3. UTAS
Igen. Tudok valakit, akinek egy ilyen szirény főfalta a teljes gyöngysorát.
4. UTAS
Igazán?
3. UTAS
Igen. A láncot is úgy kellett kihúzni a szájából. A gyöngyöket meg má' mind elropogtatta.
4. UTAS
Mit csinált?
3. UTAS
Elropizta a gyöngyöket.
1. UTAS
Le a szirénekkel!
4. UTAS
Le a karmesterrel!
1. UTAS
Elég volt az éjszakai ricsajból!
2. UTAS
Le a karmesterekkel!
Intermezzo
Időmúlás: átvezet a nappalok és éjszakák váltakozásán, át a 7. napig.
Esetleg ezalatt: a karmester hangja a sötétben.
KARMESTER
A királyné, Sissy, érdekes verseket írt, tudtad? Például mikor az unokatestvére, II. Lajos, ...tudod, belefulladt a Csele patakba... akarom mondani a Starnbergi tóba... akkor írta azt... hogy
Angolna sima teste
Simul szivemre már.
Ollóz, sarkam keresve
Egy bíboros-homár.
Meduzák rám tapadnak,
Szívják karom, nyakam,
Nagy és apró halaknak
Csapatja megrohan,
Tíz ujjamat belepte
Pióca-hadsereg.
Két üveges szemembe
Nagy tőkehal mered.*1
VIII. kép
A fedélzeten
Ugyanaz a helyzet, mint a VII. képben, csak néhány nappal később. A felháborodott utasok és a kapitány.
1. UTAS
Kapitány úr, türelmünk végére értünk.
2. UTAS
Ez így nem mehet tovább.
KAPITÁNY
Hölgyeim, uraim – a helyzetet megoldjuk.
1. UTAS
Most rögtön.
KAPITÁNY
Most rögtön.
A kapitány bekopog a karmesterhez. Semmi válasz. Elmosódottan a szirén éneke. Néhány utas a fejét fogja, mások betapasztják a fülüket.
3. UTAS
Úgy hallom, hogy zenék vannak a fülemben.
1. UTAS
Na, mi lesz?
A kapitány az ajtón dörömböl. Néhány utas rugdosni kezdi az ajtót.
KARMESTER
(megjelenik borostásan, gyűrötten, teljesen lepusztulva) Mi az? Mit jelentsen ez az éjszaka közepén?
1. UTAS
Hallottak már egy ilyet? Még hogy ő... még hogy későre jár...
KAPITÁNY
Karmester úr! Fel kell szólítanom: ígérje meg, hogy ezentúl semmilyen módon nem fogja zavarni utasaink pihenését.
KARMESTER
Miért, mi zavarja őket?
KAPITÁNY
Khm... hát az a... hogy nevezzem... hangzavar, ami az ön kabinjából... vagyis az a hangoskodás... szóval a ricsaj...
KARMESTER
Tudja Ön, mit beszél? Tisztában van vele?
KAPITÁNY
Mivel?
KARMESTER
Önök abban a példátlan szerencsében részesülnek, hogy egy igazi szirént hallhatnak énekelni.
6. UTAS
Mi az, hogy igazi szirén?
KARMESTER
Nem hallja? Sziréndalt! Tudja mi az?
KAPITÁNY
Nem érdekel. Szirén, nem szirén – legyen csend a hajón.
KARMESTER
Dehiszen ez a... gondolom, nem vonja kétségbe, hogy értek a zenéhez, nem? S ha én azt mondom, hogy...
KAPITÁNY
Én nem kívánok vitatkozni önnel. Csak arra kérem, vegye figyelembe az utasok nyugalmát.
KARMESTER
A lelkinyugalmukat?
KAPITÁNY
Tessék?
KARMESTER
A lelkiismeretükről kérdezem Önöket...
KAPITÁNY
Karmester úr! Ha nem hallgattatja el a szirénjét vagy akármijét, mi leszünk kénytelenek megszabadítani tőle a hajót!
KARMESTER
Azt már nem! Ha egy ujjal is hozzá mer nyúlni bárki, azt én...
KAPITÁNY
Karmester úr! Betelt a pohár! Ez ultimátum!
KARMESTER
Miért nem öntenek viaszt a fülükbe?
KAPITÁNY
Hogyan?
KARMESTER
Nincs viasz a hajón?
KAPITÁNY
A szirén nem maradhat itt.
KARMESTER
A szirén velem van.
KAPITÁNY
Akkor együtt tesszük ki magukat.
KARMESTER
Hová?
KAPITÁNY
Egy csónakba.
KARMESTER
...Hová??
KAPITÁNY
Vagy a legelső zátonyra.
KARMESTER
Kapitány úr! Ön egy ripők!
1. UTAS
És mikor fogunk odaérni?
KAPITÁNY
Holnap egy lakatlan sziget mellett fogunk elhaladni.
KARMESTER
S volna szívük kitenni minket?
KAPITÁNY
Mért olyan fontos magának az a szirén?
Időmúlás-zene. Közben
KARMESTER
(Magának dúdolgat, szavalgat)
Mozgó hegyekbül áll
a vészes óceán,
kelnek s enyésznek a
habok egymás után
köröskörül.
Egy tengerészköpeny
fölöttök a fedél;
együtt ver kebelök,
és suttognak kevély
örömben.*2
IX. kép
A karmester kajütje
A szirén minden eddiginél szebben énekel. A karmester a faláda mellett térdel és megsemmisülve, áhítatosan öleli a szirént
SZIRÉN
(egy dal közepén)
...csak néha egy-egy gyöngyhalász,
egy zarándok, egy tengerész,
kit elgyötört a sárgaláz,
csak néha egy-egy bennszülött,
akit az árapály, a víz
elvisz, majd újból visszalök...
KARMESTER
Még, még! Még énekelj nekem!
(köhög, szívtájékát dörzsöli)
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Mondd, hogy hívnak téged?
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Nem mintha a név egyéb lenne, mint a valóság árnyékát megvilágító kis fényfolt... én sem tudom a nevem, csak azt, hogy hogy hívnak.
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Nem a neved kérdem. Nem azt, hogy ki vagy. Hanem, hogy hogyan hívnak!
SZIRÉN
Szabó Szirénnek.
KARMESTER
Milyen szép neved van.
SZIRÉN
Úgy találod?
KARMESTER
Nagyon is. Mondd...
SZIRÉN
Igen?...
KARMESTER
(egyre jobban köhögve) Volt valami közted és a között a halász között?
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
Akitől megvettelek.
SZIRÉN
(hallgat)
KARMESTER
(motyogva, dúdolva)
Milyen mély is a víz országa...
agyő, agyő!
vagy én... vagy ő...
SZIRÉN
Mi bánt, kedvesem?
KARMESTER
Csak a szívizom...
vagy a víziszony?
vagy egy búcsúzó,
végső búcsúszó...
Gyöngyhalász, szigony és tintaha-
lak...
SZIRÉN
...kés, gyöngyszemek, fogsor,
a tengerben ordít a megsebzett tintahal,
egykori kalapomban,
a kés csupa vér és a gyöngy csupa tinta.
Kapitány, matrózok, utasok betörnek a kabinba, hangzavar, lökdösődés.
KAPITÁNY
Fogjátok meg! Azt is! Úgy! Hé, te! Rajta! Most! Kifelé!
KARMESTER
(miután egyedül maradt)
...csak a féltékenység.
Arc a sötétben.
Téged néz folyton.
És krétafehér.
Gyöngyhalász, szigony és tintaha-
lak.
X. kép
Nagy mentőcsónakba ültetik a karmestert, mellé a ládát, bedobálják a csomagokat és leeresztik a vízre a csónakot. Hajókürt.
Közben az előtérben két utas kommentálja a történteket.
EGYIK UTAS
Sötét história...
MÁSIK UTAS
Tény és való...
EGYIK UTAS
Azt mondják, a szirén a kapitány szeretője volt, ...mielőtt megvette a halász... vagy kártyán nyerte tőle...
MÁSIK UTAS
Tényleg?
EGYIK UTAS
Ki tudja, hogy volt...
A hajó eltűnik.
SZIRÉN
(behunyt szemmel) Elment a hajó?
KARMESTER
Nem tudom. Mindenesetre egyre kisebb és kisebb lett. Hogy érzed magad?
SZIRÉN
Jól.
KARMESTER
Én is.
Csönd.
KARMESTER
Ki merne szállani
most csónakunk után?*3
Gördülj, sötétkék Tenger, hömpölyögj!*4
Csönd.
KARMESTER
Úgy láttam, mintha az árbochoz kötözték volna.
SZIRÉN
Kit?
KARMESTER
A kapitányt. Lehet, hogy lázadás tört ki a hajón? Vagy ő kötöztette oda magát?
Időmúlás-zene (ha kell), majd:
XI. kép
a. a karmester a parton, a szirén a vízben vagy
b. a karmester a csónakban, a szirén a vízben
A szirén a karmester fejét fogja. A láda a vízen úszik.
SZIRÉN
...a polipok s a törperákok,
a díszes tengeri virágok,
és odalent a víz alatt
laknak a hősies halak.
S van ott a víz alatt egy város
melynek kapuja kilenc záros
és oda várnak téged éppen,
épp oda várnak, Virág János,
van ott a városban egy templom
s mint társukat az erdő szélén
várják az összeesküvők
ott vár a víz alatti násznép,
ott vár téged az esküvőd.
A karmester közben meghalt. A szirén lezárja a szemét és gyertyát gyújt a halott fejénél. Egy kenyér közepébe is gyertyát illeszt, meggyújtja, és a kenyeret a vízbe helyezi.
FÜGGÖNY
Intermezzo
Egy zenész, a zenekari árok vagy színpad szélére ülve, a közönséghez.
ZENÉSZ
Nothing of him that doth fade
But doth suffer a sea-change
Into something rich and strange...
Nem tud aludni, hangokat hall,
virraszt a halász és megbolondul.
Borába viaszt öntöget,
és vadrózsákat szór bele,
s tintában ázó gyöngyöket.
De csitt. Épp jő a halász
és elmondja ő az epilógust.
Epilógus
HALÁSZ
A túlsó parton a halál
Fölteszi fekete szemüregét.
Lélekvezető, lélekvesztő.
Mindenkinek megvan a túlsó partja.
Én vagyok Apollón Psychopompos,
a Lélekvezető.
Mert lám,
a történet lényege ez volt.
L'âme, l'âme.
A lélek.
A háttérben a hajó árnyképe jelenik meg, fedélzetén az utasok és tengerészek mozdulatlan tablójával.
A Szirén című operát, amelyet e librettó alapján Selmeczi György írt, a luxemburgi Zeneakadémia mutatta be francia nyelven, 1998 áprilisában.
*1 Mészöly Dezső fordítása
*2 Két szakasz Shelley A szökevények c. verséből, Petőfi Sándor fordításában.
*3 Shelley két sora Petőfi fordításában
*4 Byron verssora a Gulyás Páléban