Míg Gé pokoli meccset játszik éppen
és Er sétálgat Gé versében
(s akárcsak Gé ő is kötésig hóban)
eltöpreng: mit keres itt O. trójai falóban
azaz: falóba öltözötten félig
mit keres ebben az egészen/félig
behavazott kertben hol a sátáni Gézer
holmi játékról pingpongmeccsről képzel
el egy s mást. Például Orbánt
a régi lámpást (falóba öltözötten félig)
aki itt (s kik olvassák Gét igazán így vélik)
ellenfél a meccsben. Ő! Mister Volcan!
(Mert így becézi magát Orbán. Nem restell
hízelegni magának sem mással sem ezzel.
Hát nevezzük e versben ugyanígy el.)
Tehát: Mr. Volcan! (Azaz: Mister-Mester!)
Ha tudnám mi dolga ott a hóban
(hol persze magam is. Valóban!)
S ha legalább vélném hogy Gézer
mit akar e képzelt téllel... tétel
talán? (És a meccs?) Nem tudom. Szóval
ha tudnám mit keres azon a pályán
vagy sejteném miért hogy meg nem szólal
mért játszik ajkát néma csöndbe zárván
míg Gézer folyvást dumál (neki persze könnyű
hisz nem igazán játszik. S egyetlen könnyűt
sem ejt látva Önt a verse által
teremtett méla meccsben.) S nem átall
mosolygni mondván: „A nyakig érő lábú
Orbán / egy késő esti órán..." Így és így!
(Szóval Ön mint valami fura árú
egy vershirdetésben. De mért így? S épp itt?!)
Szóval Mister Volcan nyakig érő lábú Mester
Er ki a játszmát látva gondolkodni is mer
– ilyképp: ki is igazából ez az Orbán
no és: miért alszik most a Volcan? –
s habár ott célt nem látva szólni restell
itt és most azonban más eredményre jutván
mint amit Gé állít (a képzelt pályáról kifutván)
csak ennyit mond: Kösz' öreg a meccset!
Kösz' Mester!