Ki cserélte el a népet? (1996)

Színjáték
15 felvonásban
vagy egy felvonásban, 15 jelenetben
vagy 1025 évben
szünet és megszakítás nélkül
írta és ollózta
Szőcs Géza
1996 tavaszán Kolozsvárott
a Kolibri Színház
felkérésére

Amit a szerző előrebocsát a rendezőnek
Mivel a szereplők száma igen nagy, a nézőnek sokat segítene, ha a Narrátor bemondaná a nehezebben azonosítható szereplők nevét.
A hosszabb színek elviselik a rövidítést. Az egy-két oldalnyi terjedelműek már kevésbé.

1. szín
Honfoglalás

A honfoglalási szín előterében a fejedelmi sátrat látjuk, amint a vogul-osztják dekorációt éppen kicserélik Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Kovács Mihály és Feszty Árpád honfoglalás-tárgyú festményeit idéző ornamentikára. A háttérben táj.
A színben szereplő két Árpád közül az egyiket (Árpád 1) ugyancsak az említett festmények világa jellemzi. A másik Árpád, vagyis Árpád 2, Csontvárytól ismerős.

Szereplők:
Árpád 1.
Árpád 2.
Vérbulcsú

Irodalom
Jókai Mór: Levente
Vörösmarty Mihály: Vágy
Vörösmarty Mihály: Éjjel

ÁRPÁD 2
Az aznapi (az előadás napján az illető városban megjelent) újságot olvassa a színpad közepén, a tevén ülve.
ÁRPÁD 1
érkezik, lovon.
ÁRPÁD 2
(felolvas néhány érdekesebb hírt az újságból.) Mit szólsz hozzá?
ÁRPÁD 1
Nahát...
ÁRPÁD 2
Nem is rossz ez a nyelv. Bár azért néhány szó irtó hülyén hangzik.
ÁRPÁD 1
Mire gondolsz?
ÁRPÁD 2
Mit tudom én... Például azt mondod: próbababa. Nem gondolod? (próbálgatja) Próbababa... próbababa... vagy vegyük a kakukkot.
ÁRPÁD 1
Mi az ördögöt is neveztünk mi kakukknak? Ja igen, a... Mi van vele?
ÁRPÁD 2
Hát hogy hangzik az a szó, hogy kakukkokkal?
ÁRPÁD 1
(nevet) Nem mondom... mintha kissé furcsán állna a kakukkon az ő nyelvi új ruhája... kakukkokkal...
ÁRPÁD 2
Végeredményben minden ruha álruha, nem? Minden egyes szó: spanyolfal, amely mögött titokzatos állatok árnyai osonnak át...
ÁRPÁD 1
De Árpi, mért van szükség nyelvi álruhákra?
ÁRPÁD 2
Mért van szükség ruhákra? Ugyanazért.
ÁRPÁD 1
Ha minden ruha álruha, mert csak a meztelenség Istentől való... ha tehát minden név álnév... akkor tulajdonképpen miért is nem volt jó a mi régi nyelvünk? Az is csak öltözet volt, nem?
ÁRPÁD 2
Igen. Az volt az első réteg ruha, amire épp most vettük rá a másodikat. Mert az az első öltözék a valóság bőrét érte. A valóság pedig nem ember szemének való; vakító és rettenetes.
ÁRPÁD 1
És aki odanézne, úgy járna, mint Jónás, aki rápillantott Lót feleségére és egyből sóbálnává dermedt.
ÁRPÁD 2
Sóbálnává dermedt? Jónás? Ez miféle szöveg?
ÁRPÁD 1
A kazároktól hallottam.
ÁRPÁD 2
Új nyelvünkön mindenesetre egész tűrhetően lehet beszélni. Még hexameterben is. Képes arra, amire a görög vagy a latin nyelv. Ez azért valami. Párducos Árpád és hadrontó népe hatalma... Nem is rossz. És végülis nem dőlt dugába az az elképzelésünk, hogy...
ÁRPÁD 1
Mit beszélsz a száddal, ember? mi az, hogy duga?
ÁRPÁD 2
Várjunk csak... rémlik valami... két dugás egy csárdában...
Szünet
ÁRPÁD 2
Te Árpi! Elfelejtettem. Miért is volt erre szükség? Miért kellene – akár hexameterben is – farkasnak neveznünk ezentúl a...
ÁRPÁD 1
Aztat ki ne mondjad!
Szünet
ÁRPÁD 1
Az még hagyján, hogy kazár testvéreink, mióta Mózes hitére tértek, egy legigazibb nevén meg nem nevezhető láthatatlan Istent imádnak...
ÁRPÁD 2
Nem csak Isten. A dolgok sem nevezhetőek meg. Csak utalni lehet rájuk.
ÁRPÁD 1
Nem az a baj, hogy nem lehet, hanem, hogy nem szabad.
ÁRPÁD 2
Amiről nem szabad, arról hallgatni kell.
ÁRPÁD 1
Ez olyan, mint egy befejezetlen honfoglalás.
ÁRPÁD 2
Olyan ez, mint a félig levetkőzött lány. A félig gondolt gondolat. Az a világ, amit nem tudsz megnevezni, csak félig látható. Vagy olyan ez, mint a coitus interruptus.
ÁRPÁD 1
Miféle jövevényszavakat használsz, Árpád? Mért nem nevezed nevén a félig ba... a félig kefé...??
ÁRPÁD 2
Nem is tudom... vajon így beszél egy honfoglaló vezér? És ezer év múlva? mit gondolnak majd rólunk?
ÁRPÁD 1
Azt, hogy a mi gyerekeinket nem a gólya hozta. Hogy mi nemcsak hont tudtunk foglalni, hanem gyereket is nemzeni.
ÁRPÁD 2
Interruptusszal?
ÁRPÁD 1
(dúdol)

Vágy

Mit késel, o lányka,
E szívre omolni?
A hév szerelemnek
Hév csókkal adózni?
Mit rejted előttem a gyönge kebelt,
S vonsz kellemeidre, te csalfa, lepelt?

Ah hagyj betekintnem
A rózsaligetbe,
Hagyj részeg örömmel
Elhunynom öledbe'.
Ah hagyd megizlelnem az édeni bájt,
Hagyd szívnom ez ajkat, ez isteni szájt!

Hó kebled kettős halma közt
Ott szunnyad életem.

Mit rejted előttem a gyönge kebelt...

ÁRPÁD 2
God bless the topless. (Énekel)

A félig levetkőzött lány
avagy blues szívdobogásra és orgonára

Távozom tőled az északi fényben.
Én már a távolban leszek
mikor a blúzod leveszed.
A láthatár.
The blues. The sky.
Mikor a blúzod leveszed
én akkor nem leszek veled.
De szívem ott lesz és figyel téged.
Szívem
az ott lesz.
God bless
the topless.
Ott, ahol a búza nő –
ő az? vagy a blúza ő?
Ifjúság, te, ifjúság,
szívdobogás, cipruság,
lázaid és blúzaid –
egy ló. Várja, hogy elvágtasson.
Virág, fehér ló, láthatár.
Rád vár. Térdig virágban áll.

A háttérben máglya fénye lobban föl.

ÁRPÁD 2
Süncikár.
ÁRPÁD 1
Süncikár, kuncitár. Minár!
ÁRPÁD 2
Kum káj ki?
ÁRPÁD 1
Eika, eika. Sünci minár farkas, isa pur és homuv... vagy most milyen nyelven beszélünk?
ÁRPÁD 2
Mindegy. Nyelvében él a nemzet.
ÁRPÁD 1
Nyelvében él, dalaiban pedig érez...
VÉRBULCSÚ
(be) Miről van szó?
ÁRPÁD 2
Á, semmi. Arról beszéltünk, hogy nyelvében élvez a nemzet.
VÉRBULCSÚ

Árpád vezér! Tekints hátad mögé,
Az ott a máglya, melyen ősz apád ül!
Hogy hömpölyög a tűzfelleg fölötte!

Árpád vezér! Rád hagyja a világot!
Nézd! Látod őt? a fényes arcot ott!

Láng a palástja, tűz tekintete!
Zsarátnok harci paripája! Nézzed!
Hogy hull nyomán a sok ezernyi csillag!
Villámmal korbácsolja a lovát.

Ott, ott repül Álmos az égbe föl!

A színen a két Árpád marad. A kísérőzene utalhat Mosonyi Álmos c. operájára.

ÁRPÁD 2
(Pipára gyújt; a pipaszárral háta mögé, a máglya felé intve) Te Árpád, nem volt kár az öregért?
ÁRPÁD 1
Édes hazám! Leendő szép hazám!
Te érted én, íme, feláldozom
Agg ősz apám és négy vitéz fiam!
Magyarország! turulmadár, csodaszarvasok, fehér lovak...
ÁRPÁD 2
Kék madár, kék virágok... kékharisnyák...
(A magasban hattyú repül végig, mélabús hangon kiáltozva alá: „várj! várj! várj!")
ÁRPÁD 1
Nézd! Egy hattyú repült el a fejünk felett.
Azt kiáltá: várj! várj! várj! De mire várjak?
ÁRPÁD 2
Hej Árpád, csak ezer esztendeig élnél!
ÁRPÁD 1
Mily szép fehér hattyú, hogy fénylik a napban.
ÁRPÁD 2
Nézzed, Árpád, ott száll egy fekete hattyú!
ÁRPÁD 1
Jaj neked! Jaj neked, ha te azt a hattyút
Feketének látod! Halál jöttét látod.
ÁRPÁD 2
A hazáért – mindent. A haza minden előtt.
ÁRPÁD 1
Rettenetes haza! Mennyi áldozatot
Követel még tőlünk, legnemesebb vérből?
ÁRPÁD 2
Rettenetes haza szörnyeteg szerelme!
RÉKA
(be, énekelve)
Táltos oltja kertes kövön áldozat parazsát
Boldog Isten, adj új tüzet az új áldozatra.
Asszony oltja a tűzhelyén perlekedő társát.
ÁRPÁD 1
Szervusz, Réka.
ÁRPÁD 2
Szervusz, Emese.
RÉKA
Helló Árpád. Helló Árpád. (Megsimogatja Árpád 1-et, majd Árpád 2-höz:) Sarolt hogy van?
ÁRPÁD 2
Karolt? Köszönöm Réka, jól van.
RÉKA
És Sarolt?
ÁRPÁD 2
Sarolt és Karolt egyugyanaz.
RÉKA
Igaz. Hiszen én is egyugyanaz vagyok.
ÁRPÁD 1
Hát persze, Réka.
ÁRPÁD 2
Hát persze, Emese.
ÁRPÁD 1
Mit csinálnak a fiúk?
RÉKA
Amit szoktak. Harcolnak, udvarolnak...
ÁRPÁD 1
A négy fiam, ahány, annyi más úton jár.
Szerteszét vezeti a maga ösvénye.
RÉKA
Mindnek más a hite, más az üdvössége.
ÁRPÁD 2
Nem tudom, a magyar is nem úgy fogja-e végezni, mint a hunok. Mikor már mindenkit legyőztek, saját magukból támasztottak új ellenséget. Attila népe is itt, ebben az új hazában...
ÁRPÁD 1
Tetemhalmot rakott tulajdon népéből.
ÁRPÁD 2
Nem jó előjel.
RÉKA
Hát rémesek vagytok. Nem tudtok másról beszélni? Inkább énekeljünk valamit.
ÁRPÁD 1, ÁRPÁD 2
Jó.
RÉKA
(énekel)
Halálmadár szállott a ház ormára.
Meghal nálunk valaki nemsokára.
ÁRPÁD 1
(énekel)
Én halok meg, megöl a nagy szerelem,
Hogy mást szeretsz megöl a nagy félelem.
RÉKA
(énekel)
Már megmondtam kincsem
Ne szeress engemet.
Kettős az én szivem
Megcsal az tégedet.
ÁRPÁD 2
(énekel)
Jaj már nekem, neked is,
Jaj a szivem, szived is,
Jaj annak aki megtudja
Sziv a szivet hogy rongálja.
RÉKA
(el)
ÁRPÁD 2
Azt, aki vagy, el kell rejtened a mögé, amilyennek mások akarnak téged. A tudod te mit, el kell rejtened a farkas mögé, a magyart a magyar mögé...
ÁRPÁD 1
A jelentést a név mögé? Vagy bele a névbe?
ÁRPÁD 2
Vezetéknevem Vezeték – mondta a vezeték.
ÁRPÁD 1
Tessék?
ÁRPÁD 2
Semmi, semmi.
ÁRPÁD 1
Na és hogy fogjuk ezt a medencét medvéd...
ÁRPÁD 2
Mi van a medvémmel?
ÁRPÁD 1
Medvéd... medvég... megvédeni. A Kárpát-medencét.
ÁRPÁD 2
Hát építünk várakat, nagy kőfalakkal.
ÁRPÁD 1
És a belső ellenség ellen?
ÁRPÁD 2
Ellenük is várakat építünk.

Szünet

ÁRPÁD 2
Annyi sok vár helyett inkább lehetne építeni egyetlen hatalmas falat keresztül az országon.
ÁRPÁD 1
Azt meg minek?
ÁRPÁD 2
Ahogy a kínaiak is építettek volt egy nagy falat sok kis vár helyett.
ÁRPÁD 1
Hogy védne ez meg a belső ellenségtől?
ÁRPÁD 2
Nagyon egyszerűen. A fal egyik oldalán lennénk mi.
ÁRPÁD 1
És?
ÁRPÁD 2
És az ellenség az lenne a másik oldalon.
ÁRPÁD 1
Hogyhogy?
ÁRPÁD 2
Aki ellenségünk, annak a falon túl lesz a helye. Ez lesz a Nagy Magyar Kínai Fal, a belső diverzió ellen.
ÁRPÁD 1
Dehát amúgyis eggyé lett az ország, nincs benn több ellenség!

Szünet

ÁRPÁD 2
... de minden ember
két másikból áll
s e kettő újabb kettőből s így tovább...
ÁRPÁD 1
Mit mondtál, Árpi?
ÁRPÁD 2
Semmi, semmi.

Szünet

ÁRPÁD 2
Vajon jó hely ez a Kárpát medence? vajon ne keressünk fiainknak... nem lett volna jobb néhány medencével arrébb keresni anyát fiainknak?
ÁRPÁD 1
Mire gondolsz?
ÁRPÁD 2
Egy délszaki szigetre, mely akár nagyobb is
mint Pannónia Erdéllyel együtt...
hol az illatos gyümölcsökkel teli sűrű, sűrű erdőn
hatalmas, emberevő cicák űzik az éjszínű, ijedt bennszülöttet...
és a sokféle rejtelmes állat!
sátornagyságú egyik, orra földig ér;
orrán viseli szarvait a másik, torony-nyakról
néz le feje a harmadiknak...
ÁRPÁD 1
Hol van? ha van ilyen sziget?
ÁRPÁD 2
Talán Csaba szigete az, ki fia volt a villámlelkű Etelének.
Fagy nem harapja ott a vörös, lila és kék virágok szirmát,
soha még hó nem hullott arra a szigetre,
mely maga... a földi éden... Maga... Maga... daszkár...
ÁRPÁD 1
S milyen nép lakja azt a földet?
ÁRPÁD 2
Lovat nem ismer, íja, nyílvesszője gyenge
és nincsen kardja, leigázásra vár,
míg szőrös, kecskelábú pásztor
sípjain buja dalt dalol.
ÁRPÁD 1
De hol van ez a sziget?
ÁRPÁD 2
Etelközön át, a Meotisz mellett, utána
keresztül Sumér földjén, a Kétvízközön
aztán Egyiptomtól már csak
végig le a parton, s már ott is van az ember.
ÁRPÁD 1
Szerintem most már ne menjünk sehová.
ÁRPÁD 2
Szerintem se.
ÁRPÁD 1
Inkább most imádkozzunk.
ÁRPÁD 2
Jó.
ÁRPÁD 1
Magyarok Istene! Kit mindenütt látunk,
Égben, földben, vízben, kezed munkáiban,
Töltsd ki a te lelked erre a nemzetre!
Takard be mennyeddel, földét gazdagítsd meg.
Árpád dicső törzsét örökítsd meg rajta!
Mig világ világ lesz, mig magyar magyar lesz.
Századok százada lássa virágzását,
A hányszor elbukik, annyiszor támaszd fel.
Védd meg ellenségtől, védd meg önmagától!

Szünet

ÁRPÁD 1
Tetszett?
ÁRPÁD 2
Ühüm.
ÁRPÁD 2
Te Árpi, szerinted nem lesz furcsa, ha egyszer színdarabot ír majd valaki rólunk, és azt bemutatják, nem lesz furcsa a nézőknek... meg az, hogy mit is foglaltunk mi el? Mi lesz ennek az országnak a sorsa? azt is elfoglaltuk? meg hogy milyen lesz ez az egész ezer év múlva – azt is elfoglaltuk?

Szünet

ÁRPÁD 2
Én egyszerre látom a múltat,
az eljött
s az el nem jött jövőt.
S nem én vagyok-e minden fiam s unokám?
s meg nem született unokám?
s megnyert és elvesztett csatám?

Mindaz, ki én leszek s én lehetnék,
az egész nép, nem én vagyok-e?
s nem Árpád-e a nép?

ÁRPÁD 1
Te azt hiszed, a nép emlékezni fog rád?
ÁRPÁD 2
Bizonyos értelemben igen. Arra az Árpádra fog emlékezni, amilyennek képzelt engem a tetteim alapján.
ÁRPÁD 1
A tetteink alapján. Amelyek a történelmet jelentik.
ÁRPÁD 2
De történelem nincs is.
ÁRPÁD 1
De magyarok azért vannak?
ÁRPÁD 2
Magyarokról, mivelhogy nincsenek, szó se essék.
ÁRPÁD 1
És a bolgárok? besenyők, kunok, kazárok, baszkok, kurvák, morvák, görögök? Ők sincsenek?
ÁRPÁD 2
Csak a halottak különböző csoportjaival való azonosulások vannak. Ezt nevezzük identitásnak.

A két Árpád – egyik tevén, másik lovon – távozik. Közben:

ÁRPÁD 1
De Árpád, azért mi egyek vagyunk, igaz?
ÁRPÁD 2
Igen, Árpád, mi egyek vagyunk.

2. szín
III. László

Szereplők:
Gertrudis
Ottó
Bánk bán
Melinda
Endre
Mikhál bán
Simon bán
Biberach
Petur bán
III. László

Irodalom
Katona József: Bánk bán
Shakespeare: Hamlet
Kálti Márk Krónikája
Arany János: Szent László

NARRÁTOR
III. László történetét a harmadik jelenettel kezdjük, időrendben a legutolsóval. 1205. május 7-ét írjuk Bécsben, Lipót osztrák uralkodó herceg udvarában.

(Nagyobb csoport közeledik, hangok, léptek, „erre", „itt tovább" stb., ajtó nyílik)

BIBERACH
Tudod, Melinda, én teljesen a magam erejéből lettem lézengő ritter...
OTTÓ
Melinda! Midőn bejöttem az
Országba, mindjárt a szemembe tűntél...
MELINDA
Valóban?
OTTÓ
...kiért sokat
Oly nyughatatlan szívvel éjszakáztam!
Melinda!
MELINDA
A barátaim Totának vagy Toscanák neveznek. Nálunk Aragóniában ez nem ritka név. De íme, a gyermek...
LÁSZLÓ
...második fejezet. A királyok. Reges regnant, qui habent iustitiae aequitatem, sapientiae claritatem, patientiae tranquillitatem et misericordiae pietatem... Uralkodnak a királyok, kikben az igazság lelke, a bölcsesség világossága, a türelem nyugalma és az irgalmasság kegyelme lakozik.
MELINDA
Valóban különös, tsudálatos gyermek. Öt éves csak, s már folyékonyan fordít latinból.
LÁSZLÓ
Rex sapiens sedens in solio intuitu suo dissipat omne malum. A bölcs király székében ülve tekintetével minden rosszat megsemmisít.
PETUR
Hallod-e, te László! Né mit hoztunk neked. Egy igazi hintalovat.
LÁSZLÓ
...országa felől a súlyos veszedelmet... Gyí, te hintaló... te igazi hintaló... hol van édesanyám? Mama!
OTTÓ
Gyere csak ide! Hallod!?
LÁSZLÓ
Péter bátyám Aragónia királya. Margit néném a bizánci császárné. Apám, mindkét nagyapám és ősapáim jeles királyok voltak.
GERTRUDIS
Nem ismersz meg minket?
LÁSZLÓ
A tatárok!
GERTRUDIS
Miféle tatárok...
LÁSZLÓ
Háromszor tizenkét év... annyi sem telik el és országunkra törnek.
BÁNK
Kik?
PETUR
Mit zagyvál ez itt össze...
LÁSZLÓ
Ki véd meg téged, Magyarország?
OTTÓ
Hallottatok még egy ilyent?
MELINDA
Nálunk Aragóniában...
GERTRUDIS
Nálunk Helsingőrben...
PETUR
Hol nálatok, Gertrudis, mit nem mondasz? Hiszen ti merániak vagytok...
GERTRUDIS
Félig merániak, félig pedig dánok Helsingőrből.
BÁNK
De mi lesz a királlyal...
LÁSZLÓ
Per me reges regnant, ait Dominus Deus... Énáltalam uralkodnak a királyok, mond az Úr Isten. Gyí, hintalovam... jönnek a tatárok... Béla, Béla!
PETUR
Ez félrebeszél... gyere ide, orvosságot adunk neked... gyere, tátsd ki a szá...
LÁSZLÓ
A tatártól... nagy veszélyben
Forog Moldva... ez a véghely...
BÁNK
Tessék?
LÁSZLÓ
A tatárra veled menjen
Tíz ezernyi lófő székely...
MELINDA
Honnan szed ez össze ilyeneket? Kezdek félni.
NARRÁTOR
Ne félj, Melinda, most nem kell még félned, s főleg nem Gyermek Lászlótól. Mennyi is? Két év múlva fiad születik, Somának fogjátok nevezni. Hanem., de hallgassuk tovább a gyermeket.
LÁSZLÓ
Rex sapiens et misericors stabilimentum populi est, et dissipat impios... quod bene impletur in regibus Hungariae... a bölcs és irgalmas király oszlopa a népnek, és szétveri az istenteleneket... mi jól beteljesedett Magyarország királyaiban... kedves Béla öcsém... micsoda anya szül téged a világra...
BIBERACH
Különös család ez, különös gyerekekkel. Látnokok, beszélni képesek a démonokkal és értik a beavatottak szent és titokzatos nyelvét.
GERTRUDIS
Lacika, figyelj rám, a nénéd vagyok, emlékszel rám? Az én fenséges uram Endre herceg, atyádnak, Imre királynak édes öccse.
LÁSZLÓ
Tudom, mindent tudok rólatok, Gertrudis néni. Endre követeli a trónt. Kisebbik lányod...
GERTRUDIS
Nincs is kisebbik lányom. Csak egy lányom van.
LÁSZLÓ
Tudom, Máriának hívják... de ha két év múlva születne még egy... nevezzétek az én kishúgomat Erzsébetnek... szent életet fog élni, hogy nemzete... hogy szülei vétkei bocsáttassanak meg a mennyekben...
GERTRUDIS
Nahát, ez több a soknál. Bánk! Petur!
PETUR
Igen, hercegnő.
BÁNK
Úgy van, asszonyom. Parancsolt a királyném?
GERTRUDIS
Én-e?
BÁNK
Igen.
GERTRUDIS
Vagy úgy! – igen.
LÁSZLÓ
...Fortes facti sunt in bello, nullo eisdem potente resistere in pugnando... a magyar királyok erősek a háborúban, senki sem bírván ellenök állni a harcban... de kevés...
De kevés a székely harczfi
Míg a tatár – több mint pelyva –
Vagy mint a pusz-... ták... fövénye –
Sivalkodik... nyilát szórja... Besötétül a nap fénye...
BIBERACH
Mit szóltok?
PETUR
Hogy egy ötesztendős gyerek s egy idegen asszony... nem, nem, soha.
GERTRUDIS
Hát erről van szó.
BÁNK
Ha megerősödsz, igazi lovat is kapsz majd tőlünk.
LÁSZLÓ
Köszönöm. Nagyon szeretem a lovakat. És különben is... Mennyivel jobb dolog uralkodni, mint ha megmérgezik az embert.
TÖBBEN
Tessék?
PETUR
Hogyhogy? hec... quid... apud... izé... quamquam...
LÁSZLÓ
...et victoriarum exercitio per reges Hungarorum... a dicső és fönséges magyar királyok által kivívott nagyhíres győzedelmek... de ki véd meg téged, Magyarország, saját magadtól? Királyaidat ki védi meg tőled? Gyí, hintalovam, hallod-e?
PETUR
Összevissza beszél magában.
OTTÓ
Melinda?!
MELINDA
Idd csak meg szépen ezt itt, amit a néni ád neked... ettől majd meggyógyulsz, meglásd...
LÁSZLÓ
A királyok által maga az Úr Isten uralkodik. Aki bántja őket, az Úr Istent bántja.
GERTRUDIS
Nyisd csak ki nagyobbra. Mondjad: ááá!
LÁSZLÓ
Besötétül a nap fénye... jaj, atyám... mióta már nem élsz... mióta eltemettek...
BÁNK
Menj, menj, hová a történet viszen!
Úgy, úgy! aludni ment – álmos vala.
Helyes, helyes...
LÁSZLÓ
Atyám... a király...
GERTRUDIS
...Pillád' ne süsd alá örökké,
Keresve mintegy a por között atyádat.
Tudod, közös, hogy meghal, a ki él,
S természet útján szebb valóra kél.
Ami azt illeti, minálunk Helsingőrben...
LÁSZLÓ
Jaj!
OTTÓ
Melinda, mindjárt lezárhatod a szemét.
LÁSZLÓ
Anyám, hol vagy? Hol vagytok, udvaroncaim?
BÁNK
Még egy perc, s már által költözik az ártatlanok országába.
LÁSZLÓ
Mióta atyámat, Imre királyt eltemették... mettétek... azóta...
MELINDA
Hát alszol-é... jó éjszakát... aludj.
LÁSZLÓ
Azóta a király... aki... a ki...
BIBERACH
A király... Hát hisz te magad... TE VOLTÁL A KIRÁLY, III. LÁSZLÓ!

NARRÁTOR
A harmadik után következik a második jelenet: Endre király hadi tábora, 1205 május elején.

Imre király mellett
találék védelmet
ő meg bennem lelhet
jó szolgát, hív lelket...

A provanszál kultúra nevezetes alakja, Peire Vidal trubadúr dalol így Imre király Európa-szerte híres udvaráról. Imrének egész uralkodása alatt fegyverrel kellett küzdenie trónkövetelő öccse, Endre ellen. Imre, noha életerős dalia volt, balsejtelemből, mintha saját halálát érezte volna közeledni, 1204 őszén megkoronáztatta négyéves fiát, majd nemsokára valóban meghalt, alig harminc évesen, máig érthetetlen módon. A koronát viselő király, Gyermek László helyett nagybátyja, a trónra áhítozó Endre herceg kezdett kormányozni. Az ifjú király anyja, Imre özvegye, Aragóniai Konstancia, veszélyben érezvén a maga és a gyermeke életét, biztonságosabbnak látja a menekülést. De Imre király nővérének, a világszép Margitnak, a bizánci császárnénak az udvarát éppen trónviszályok dúlják. A menekülő özvegyet és fiát, az ötéves III. Lászlót ilymódon Konstancia rokona, VI. vagy Dicsőséges Lipót osztrák és stájer uralkodó herceg fogadja be Bécsben. Rejtélyes dolog ez, hiszen Babenberg Lipót mindig is a trónkövetelő Endrét támogatta Imre királlyal szemben, aki emiatt többször is tűzzel-vassal tört rá Lipót tartományaira. Imre özvegye most mégis Lipóthoz menekül. Vajon jól teszi-e? Endre most fegyveresen eddigi szövetségese és jóbarátja, Lipót ellen vonul, hogy kikényszerítse a gyermekkirály kiadását. A hadak farkasszemet néznek egymással. E helyzetben miért ne jutna eszébe valakinek az, hogy a háború tulajdonképpen elkerülhető. Hiszen csak valami olyan megoldást kell találni, ami tiszta helyzetet eredményez. Például: Endre táborából induljon küldöttség Bécsbe, hogy az ötéves királyt próbálja visszahozni Magyarországra. De ki lehet akár más – hm – megoldást is eszelni. Ám kikből álljon a küldöttség?
ENDRE
Először is Bánk bánnak kell ott lennie. Az országban ő a legnagyobbik úr, erdélyi vajda, Horvátország bánja...
GERTRUDIS
Bánk pótolhatatlan.
BÁNK
Köszönöm, nagyasszony.
ENDRE
Bánk bán ott volt már abban a küldöttségben is, apjával, Konrád gróffal együtt...
BÁNK
Bizony, hat éve volt ez...
ENDRE
...amely küldöttség Konstanciát, mint Elmerik jegyesét, hazánkba hozta Aragóniából.
NARRÁTOR
Elmerik az Imre király.
BÁNK
Fenséges herceg...
ENDRE
Veled menjen, Bánk, ifjú hitvesed, Melinda, s ennek bátyjai, Mikhál és Simon bánok, akik ugyanakkor jöttek hazánkba Aragóniából. Konstanciának tán több bizalma vagyon abban, ki földije.
BÁNK
Értem.
MIKHÁL, SIMON
Parancsszavadra útra készen állunk.
ENDRE
Parancsolom, hogy feleségem, Gertrudis nagyasszony, az én nevemben tiszteletét tegye Lipót hercegnél, s a gyermek Lászlónak gondját viselje.
GERTRUDIS
Éppen úgy lesz, fenséges férjuram.
ENDRE
A nagyasszonyt elkísérje öccse, a meráni Ottó herceg, továbbá lovag Biberach...
OTTÓ, BIBERACH
Mostantól útra készen állunk.
ENDRE
...továbbá leghűségesebb hívünk, Petur bán. Ő mindig a mi oldalunkon harcolt.
PETUR
Mindig, uram.
BÁNK
Te mindenütt, még Varasdnál is ott valál, Petur.
NARRÁTOR
Bánk bán most szívesen leharapná a nyelvét. Tudniillik, hogy mi történt Varasdnál, azt mind szívesen elfelejtenék, legfőként Endre. Úgy esett ugyanis, hogy másfél évvel e történet időpontja előtt, 1203 őszén Endre ismét fegyvert fogott bátyja, Elmerik, vagyis Imre király ellen. A Dráva menti Varasdnál került volna sor a döntő ütközetre. Ám a csata előtt a főurak nagyrésze megszökött Imre királytól: cserben hagyva őt, átálltak Endre táborába. E reménytelen helyzetben Imre egyedül, fegyver nélkül – csak egy pálca volt nála – átment Endre táborába. „Majd meglátom, ki merészel kezet emelni királyára!" – kiáltott a fegyveresekre, akik, mintha arkangyal jelent volna meg előttük, bénultan nézték végig, hogy a király kézenfogja lázadó öccsét, átvezeti saját táborába és rabláncra vereti. Endre lelkileg megfélemlített hada térdre borulva kérte a király bocsánatát. A trónkövetelő elzáratása mintegy félévet tartott. Újabb pár hónapra rá Imre nagylelkűen, szent jóhiszeműséggel, saját halála esetére kisfia, László gyámjául nevezte ki Endrét. Most ismét Endrét halljuk, a küldöttség útnak indulása előtt.
ENDRE
Aztán dolgotok-végezetlen ne gyertek vissza. Az örökös polgári háborúnak véget kell vetni, urak! Ez küldetésetektől függ. Gertrudisz, ne igyál!
GERTRUDIS
Iszom, bocsásson meg, uram király.
ENDRE
Késő! Ó, Gertrud, Gertrud!
A bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem.
Egész dandár beront...
PETUR
Hogy egy ötesztendős gyerek uralja országunkat – nem, az nem lehet. Sem őt, sem anyját, ki idegen s nem lett még magyarrá...
BÁNK
Nehéz helyzet.
PETUR
Úgylehet, most már indulunk.
BIBERACH
Zavaros az ügy.
OTTÓ
Te Gertrúd, honnan ilyen ismerős ez... Két testvér harca a koronáért... méreg... orgyilok... s a királyfi, ki útban áll...
BÁNK
Az ország érdekéért... mindent.
PETUR
Légy boldog, Endre!
BÁNK
Oh Endre! győzedelmeskedj te bár
Országokon: de ilyen győzedelmet,
Mint Bánk neked most, nem nyerhetsz soha!

(Mindenki el, csak Bánk és Petur marad.)

BÁNK
Te Petur, mi történt veletek ott Varasdnál?
PETUR
Nem tudom. Kezemmel kardom markolám, de kirántani képes nem valék.
BÁNK
Féltél is, jó Petur?
PETUR
Nem gondolok vele. Ki tudja, hogy volt.
BÁNK
S ha most jőne a király?
PETUR
Ő, Elmerik? De hiszen eltemettük.
BÁNK
Mondom, ha jőne.
Kardot-e rántanál?
PETUR
Bánk bán, ne kérdezd tőlem ezt.
BIBERACH
(be)
BÁNK
Biberach, indulunk?
BIBERACH
Igen.
BÁNK
Petur, szerinted hogy halt meg Elmerik?
PETUR
Nem, nem tudom.
BIBERACH
Én is csak azt tudom, hogy halt meg ez ország nagy királya, Kálmán.
PETUR
Hogyan?
BIBERACH
Fülébe mérget önte...
BÁNK
Ki?
BIBERACH
Azt nem tudom. De mit is beszélek...
BÁNK
Mily mérget?
BIBERACH
Talán a csalmatok levét.
BÁNK
De ki?
BIBERACH
Tán egy parázna, vérnősző barom,
a király öccse, ki láb alól
az ifjú királyfit aztán
nem volt rest eltenni, eltétetni
s a koronát s a királynét magának megszerezni...
PETUR
A királynét?
BIBERACH
Igen, Gertrudot, ki ilymódon
férje öccse nője lett és... az öccs!
Mit! volna bár
Ama átkozott kéz kétszer ennyi vastag
A bátya-vértől: nincs elég eső
Az üdv egében, hogy fehérre mossa...
BÁNK
Biberach!
BIBERACH
Nagyúr?
BÁNK
Elég. (Halkabban:) Sok is. Most indulunk. Lovag, a hölgyeket kíséred.
BIBERACH
Ott van már velük Ottó herceg.
BÁNK
Légy ott te is. Petur, velem jössz.

Bánk és Petur lovaglás közben

BÁNK
Bejártam az
Országot és mindenfelé csak az
Elbúsulást találtam.
PETUR
....hogy egy öt esztendős gyerek
Viselje Szent István koronáját...
BÁNK
Kell-e az országnak egy gyermek király...
PETUR
...és egy idegen asszony – nem, nagyúr!
Hogy tulajdonunkat el-
Vegye s od'adja a hazájabeli
Cinkosinak, kihúzva a szegény
Magyarnak a kezéből a kenyért...
Mi a királyt imádjuk – ámde egy
Endrében – egy férfiú királyt imádunk.
BÁNK
Petur, Petur, kedves bátyám, ölelj meg!
Látod hová tud téged csak neve
Is vinni Endrének! ládd mint buzogsz
Érette... Hát jut-e eszedbe még a
Testvéri háború? Te ott is Endre
Pártján valál – s midőn jószágidat
Elszedte Elmerik király –
Hozzám jövél szökésed éjjelén
S azt mondtad: az Isten nem segít soha
Felkent királyok ellen!
PETUR
Görög, gubás, bojár, olasz,
Német, zsidó, nekem mihelyt fejét
A korona díszesíti, mindegy az,
Mert szent előttem a királyom és az
Asszonyt becsülöm – ah, de mégis annak
Én engedelmeskedni nem tudok.
BÁNK
Petur!
PETUR
Igen. Tudom. Most László a felkent király. Segítni fog-e Isten?
BÁNK
Nekünk Endre a királyunk, nem egy gyermek. Hazánknak érdeke, hogy így, hogy így legyen! (Magának:) Remélem, nem követünk el valami irdatlan faszságot.

(Lovaglás közben, egyre inkább zihálva, énekelni kezdi Erkel Bánk bán című operájából:)

Mint száműzött, ki vándorol
a sűrű éjen át
S vad förgetegben nem lelé
vezérlő csillagát...

Az emberszív is úgy bolyong,
oly egyes egyedül...
úgy tépi kinn az orkán mint
az önvád itt belül.

Csak egy nagy érzés éltetett
sok gond és gyász alatt
hogy szent hazám és hős nevem
szeplőtlen megmarad.

(Távolodva)

Hazám, hazám, te mindenem!

NARRÁTOR
Következik végül a háromrészes történet időrendben első jelenete. A koronázási templomban vagyunk 1204 őszén.
Tíz meg tíz király fejére kerül még rá ez a korona, s közülük vajon hánynak jut eszébe, hogy e korona egykor balvégzetet hozott arra a négyéves gyermekre is, amelyik most az ünneplő magyar urak üdvrivalgását hallgatja...
Hangzavar:
Éljen László! László! Éljen! Éljen a magyarok királya, László!
NARRÁTOR
...Nem tudja még, kikkel van dolga.
GERTRUDIS
Éljen László! Jaj, de jópofa, nézzétek, milyen cukorfalat. O bomboană!
OTTÓ
Ne lökdössetek, én is akarom látni.
BÁNK
Végre béke száll az országra.
MELINDA
Bánk, mikor lesz nekünk is már egy ilyen fiunk... hallod-e... Petur, hagyja már az uramat...
OTTÓ
Melinda, szeretnék tőled valamit... kérdezni... hé, ne lökdössetek... nem hallja... no majd máskor...
TÖMEG
László! László!
MELINDA
Gyönyörű gyermek!
GERTRUDIS
Egy cukorfalat! O bomboană!

(A mise vége)

NARRÁTOR
És legvégül: a

Prológus

Az érkezés.
A mérgezés.
Az indulat.
Az indulás.

A létezés.
A látomás?
A rosszullét.

Az árulás!
Ő az! Az ő!
az álruhás!

A hányinger.
Az ájulás.

Ő az! Látod?
Csak látomás?

Az esküvő.
Az áldomás.
Az eskü és
a távozás.

A távozó.
A vágtatás.
Feljő a Holt,
szemlátomást.

A tévedés.
A támadás.

A szerződés.
A számadás.

A fejlődés,
a ráadás,
A fejlő...
Feljő!!!
Csendesen!!
A fel-jövés?
A fejlövés.

A cselfogás,
a cselszövés.
A csönd.
S a fel-
feltámadás.

3. szín
A nagyváradi várban

Szereplők:
Lovag
Várkapitány
Terézia, a lánya
Szolgák

Megjegyzés: a Lovag alakítója az Árpád 2-t is játszó színész.

Irodalom
Faragó József: A mennybe vitt leány balladájához
Szőcs István: Selyemsárhajó
Domokos Pál Péter: Júlia szép leány
Vörösmarty Mihály: A haldokló leány

Időpont: az 1200-as évek elején, augusztus 21-én
Helyszín: a vár lovagterme.

LOVAG
Eljöttem érted, gyönyörű Terézia.
TERÉZIA
Értem jöttél el, hős lovag?
LOVAG
Igen. Hét párviadalban győztem, szívemben angyali képeddel, ajkamon neveddel, szépséges Teréz. Nem volt veszedelem, mely visszarettenthetett volna, nem találtatott kard, mely megállíthatott volna: eljöttem érted ide Nagyváradra.
TERÉZIA
Isten hozott nálunk, bátor vitéz.
LOVAG
Remélhetek-e? Szabad-e a szíved, Terézia?
TERÉZIA
Tulajdonképpen igen.
VÁRKAPITÁNY
(be)
TERÉZIA
Édesapám, hadd mutassam be neked ezt a hős lovagot, aki annyi sok veszedelmen...
VÁRKAPITÁNY
Örvendek. Én vagyok ennek a várnak a kapitánya. Na ülj le, öcsém.
LOVAG
(leül)

Csend

LOVAG
(feláll) Mi úgy gondoltuk... én és Terézia... bátyámuram engedelmével... hogy...
VÁRKAPITÁNY
(feláll) Értem.

Csend

VÁRKAPITÁNY
És mikor?
LOVAG
Mostanában.
VÁRKAPITÁNY
Szereted ezt az ifjút?
TERÉZIA
Most kimegyek a vár alá, rózsát szedni. (El)
VÁRKAPITÁNY
Nahát, ezek a mai lányok. Tudod, Teréznek korán meghalt az édesanyja és...
LOVAG
Szegény. Mi történt vele?
VÁRKAPITÁNY
Hé szolgák! Bort ide a vitéz lovagnak. Nem halljátok? Gyere koccintsunk, jó öcsém.

Leégnek a gyertyák, a két férfi hosszan beszélget az asztalra könyökölve. A szolgák kicserélik a gyertyákat.

VÁRKAPITÁNY
Nézzünk oda, közben este lett. Hát Teréz vajon hol maradhatott?
LOVAG
Lehet, hogy már nyugovóra tért?
VÁRKAPITÁNY
Hé, szolgák, szedjétek a lábatokat és keressétek meg a kisasszonyt! Egy-kettő!

Megint leégnek a gyertyák.

SZOLGÁK
Jelentjük, nem találjuk sehol a kisasszonyt.
VÁRKAPITÁNY
Leüttetem a fejeteket! mihasznái! Így vigyáztok az én szemem fényére? Hé, lóduljatok! Gyere öcsém, mi biztosan hamarabb ráakadunk.

Hosszan: keresés, kiabálás, jövés-menés. A teremben egy óriási fa nő: hirtelen megvilágításban levelei elsárgulnak, majd peregni kezdenek. A levéleső mögött a lovag mozdulatlan és értetlen alakja.

NARRÁTOR
Kelj, nyúgati szél!
Ezt zúgjad utána, mig el nem enyész:
„Nézz vissza nyomodra, te büszke vitéz."

4. szín
IV. Béla udvara, 1237-ben

Szereplők:
IV. Béla
Nagymagyarországról érkezett utazó
Szolgák

Irodalom
Richardus barát jelentése

IV. BÉLA
És milyen az élet ott nálatok Nagymagyarországon?
NAGYMAGYAR
Hát vadászgatunk, halászgatunk...
IV. BÉLA
Milyen nagyobb folyó folyik arrafele?
NAGYMAGYAR
Az Itil, amit Volgának is neveznek.
IV. BÉLA
Hát persze. Ezt Julianus barát is jelentette. És még mit csináltok egész nap?
NAGYMAGYAR
Pogányok vagyunk. Istenről semmit nem tudunk, de bálványokat nem tisztelünk. Úgy élünk, mint az állatok, földet nem művelünk, lóhúst, farkashúst és más hasonlókat eszünk. Lótejet és vért iszunk. Lovunk és fegyverünk sok van és a harcban elszántak vagyunk. Tudjuk a régiek elbeszéléseiből, hogy a kereszténnyé lett magyarok tőlünk indultak el, de hogy hol vannak, nincs róla fogalmunk.
IV. BÉLA
Na és a politikai helyzet?
NAGYMAGYAR
Az jó. Igen erős szövetségeseink a tatárok. Kaphatnék egy kis lótejet vagy lóvért?
IV. BÉLA
Hé, szolgák, hallottátok? hamar a konyhára. Egy kis farkashúst parancsolsz?
NAGYMAGYAR
Köszönöm. Szóval, a tatárok. Dzsingisz kánnal szövetségesek vagyunk és eddig tizenöt országot győztünk le együtt. De a tatárok nélkülünk is kurva erősek.
IV. BÉLA
Hm. És az nem történhet meg, hogy egyszercsak ellenetek fordulnak és megtámadnak benneteket?
NAGYMAGYAR
Bennünket? A szövetségeseiket?
IV. BÉLA
Na jó, csak úgy kérdeztem. Arra is gondoltam, ha ti ott Nagymagyarországon felvennétek a keresztény vallást és összefognánk, akkor talán elég erősek lehetnénk a...
NAGYMAGYAR
Bocsáss meg, kivel fognánk össze?
IV. BÉLA
Hát velünk itt.
NAGYMAGYAR
Hm. Noshát én beszámolok erről otthon... de az elképzelés az, hogy mi a nyugatra szakadt magyarokkal keressük a szövetséget... csak, ahogy mondtam, nem tudjuk, merre laknak...
IV. BÉLA
Hogyhogy a nyugatra szakadt...
NAGYMAGYAR
Úgy, ahogy mondom. Azért indultam el, hogy megkeressem magyar testvéreink országát.
IV. BÉLA
Dehát ez itt Magyarország!!
NAGYMAGYAR
EZ ITT?
IV. BÉLA
Hát persze! Mit gondoltál?
NAGYMAGYAR
(hasát fogva) Hahahaha!
IV. BÉLA
Mit röhögsz?
NAGYMAGYAR
Na jó... hahaha... hihihi... és ti vagytok... már megbocsáss... ti volnátok a magyarok?!
IV. BÉLA
Ember, mit beszélsz!
NAGYMAGYAR
Hát jó, már elnézést... hihi... na de mostmár mennem kell... nagyon jól éreztem magam, nagyon derék fiúk vagytok... de el kell indulnom... meg kell keresnem Magyarországot... hát Isten veletek... esetleg egy kis lóhúst még az útra... agyő...

NARRÁTOR
A Lovag hangját hallom, ki rejtélyesen elveszett mátkáját keresi és siratja. A Lovag Petőfi Sándor Te voltál egyetlen virágom... című versét énekli, amelyet a filozófus Friedrich Nietzsche zenésített meg. Ha valaki ma zeneileg vitathatónak tartja e dalt, gondoljon arra: az 1200-as évek zenéjéhez képest azért messze saját kora előtt járt a Lovag; elég ha csak arra gondolunk, hogy például a dalt szubdominánson nyugvó zárlattal fejezi be, mi kell ennél merészebb gondolat.
LOVAG
(be) Du warst ja meine einz'ge Blume...

Verwelkt.
(A. Petőfi.)
Friedrich Nietzsche. 7 Lieder No. 5.
(Für des Vortrag eingerichtet von Georg Göhler.)

Animato. Meno mosso.

Meno mosso.
SINGSTIMME.
KLAVIER.
Du warst ja mei-ne einz'-ge Blu-me,
ver-welkt bist du kahl ist mein Leben.
Du warst für mich die strah-len-de Son-ne,
du schied'st, ich bin von Nacht um-ge-ben.
Warst mei-ner See-le leich-teste Schwinge
du brachst ich kann nun nimmer flie-gen,
du warst die Wär-me mei-nes Blu-tes
du flohst ich muss dem Frost er-lie-gen.

5. szín
II. Lajos udvarában

Szereplők:
II. Lajos
Nagyurak

Helyszín: II. Lajos tanácsterme

1. NAGYÚR
Felségednek jelentem: itt van továbbá a Berhám bég ügye...
II. LAJOS
Igen-igen. (Szünet) Ki is az a Berhám bég?
1. NAGYÚR
Nagy Szulejmán követe. Néhány éve már, hogy megérkezett, s felséged még nem ért rá fogadni. Úgy látszik, ez a Berhám most már kezd ideges lenni, főleg mióta fogságra vetettük.
II. LAJOS
De miért is nem fogadtuk mostanig?
1. NAGYÚR
Szulejmán meg akarja hosszabbítani a békét a Török Birodalom és Magyarország között. Ezzel a megbízással jött Berhám csausz, hogy azonos feltételekkel... foedus iisque conditionibus renovandum... megkössük a békeszerződést. Mi viszont még nem döntöttük el, mi jobb nekünk: a béke vagy a háború.
II. LAJOS
Igen, miután Nyugatról igen komoly segítségre számíthatunk... és a pápát se haragítsuk magunkra... na de visszautasítani egy békejobbot...
1. NAGYÚR
A sunyi velenceiek persze rögtön siettek elfogadni a szultán békeajánlatát... sőt még minket is figyelmeztettek, hogy ne sokat lacafacázzunk...
II. LAJOS
Nem is mondtátok... khm... Hát én nem tudom... legjobb lenne várni még, lássuk mi alakul ki... ez a Berhám is mit nyüzsög, ahelyett, hogy a fenekén ülne...
1. NAGYÚR
Hogy békét akar a rusnya kélgyója...
2. NAGYÚR
Hallottatok még ilyet!
3. NAGYÚR
Még, hogy békét! Csak amióta itt ül a pofátlanja, hányszor támadtak meg bennünket?
1. NAGYÚR
Ki háborgattatja basáival a magyar határokat, ha nem Szulejmán? Most ne is említsük Nándorfehérvárat...
3. NAGYÚR
Ki foglalta el Szrebreniket, Knint, ki gyújtotta fel Szokott, ostromolta Jajcát és ölte meg Beriszló Pétert? Ez: béke?
II. LAJOS
Álljunk meg, álljunk meg! Hát nem épp ennek az állapotnak vetne véget a békeszerződés?
2. NAGYÚR
Na de lehet bízni egy ilyen szomszédban?
3. NAGYÚR
Híjnye az anyjuk mindenit! Majd adunk mi nekik békét!
4. NAGYÚR
Hol van most a gazfickó?
1. NAGYÚR
Tatán, fogságra vetve.
3. NAGYÚR
Majd mi ellátjuk a baját! Orrát, fülét lemetszeni!
2. NAGYÚR
Már levágtuk.
4. NAGYÚR
És be vele a tatai tóba!
2. NAGYÚR
Ha-ha! Békeszerződést!
3. NAGYÚR
A Magyar Királysággal! Ők!

Irodalom
Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből – VII. könyv
Magyar Helikon, Budapest, 1962, p. 80.

„Lajos király pedig, övéinek tanácsára, Berham csauszt, Szolimán követét, aki az elmúlt évben fegyverszünet megkötésének ürügyével a király erejének kikémlelésére Magyarországba jött, egész kíséretével együtt Tata várába vitette, valamennyiüket titokban megölette, s a nagy halastóba, mely a vár keleti részén a várfalat mossa, dobatta őket, hogy meggyilkolásuknak semmi nyoma se maradjon."

6. szín
Egri csillagok

Szereplők:
Dobó István
Mekcsey István (=Mecskey István)
Sárközi, cigány
Zoltay István
Bornemissza Gergely
Hegedűs hadnagy
Cecey
Asszonyok
Dobó Klára, vagyis Katica
Törökök
Lovag
Katonák, poroszlók, hóhér
Bornemisszáné Cecey Éva, tkp. Sygher Dorottya
Íródeák
Török hóhér
Csausz
Sas
Kovács Esvány, parasztember
Magyar úr
Másik magyar úr
Sajóvárkonyi magyarok

Megjegyzés: Dobó Istvánt ugyanaz a színész alakítja, mint aki Árpád 1-et.

Irodalom
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Vörösmarty Mihály: Eger
Vörösmarty Mihály: Sas és fogoly
Tinódi Lantos Sebestyén: Eger vár viadaljáról való ének
Tinódi Lantos Sebestyén: Egri históriának summája
Nagy József: Eger története

Első jelenet. Helyszín: a nemesurak szikszói gyűlése, 1552, június 9-én

NARRÁTOR

Szikszóban magyarok gyülekeznek. Hosszu gyülés van.
Várnagy társa Dobónak, Mecskey megjelenik.
Mecskey megjelenik s íly szót emel a sokasághoz:
MECSKEY
Hogyha rokonvért még meg akartok menteni, s a vár
S vesztegetett örökünk, a jó név szíveteken van,
Keljetek és a durva pogányt zabolázza csatátok.
Mink ugyan állni fogunk, valamíg kő állhat Egerben,
S vagy diadalmunk, vagy temetőnk koszorúzza nevünk.
MAGYAR ÚR
A ki Eger jövedelmeiből aranyozza sisakját,
Álljon elő, s a várt az védje, ha tudja vasával.
Ugy de nagyon könnyű a pénzt kizsarolni, s ha szükséges,
Kérni segítséget...
MÁSIK ÚR
Ki mondta Dobónak
Hogy békés mezején harczot tápláljon örökké?
Ám ha vitéz, most álljon elő, most ezreket ölhet
Mindennap, szép tetteiről mi dicséretet irván
Távol ülünk, s el nem ragadozzuk csillaga fényét.
MECSKEY
Én, ha ezek magyarok, lelkemre! kivetkezem: inkább
Lógó németté leszek és vad lomha törökké,
Vagy mi utáltabb még lehet a nagy földön előttem.
HARMADIK ÚR
Vártartásra ha elegek nem voltatok,
Mire egri tisztben ti maradtatok?
Azért, ha az koncával jóllaktatok,
Az levét es reá ti megigyátok.
MAGYAR ÚR
Úgy van! Ha megettétek a koncát, igyátok meg a levét is.
NARRÁTOR
Legvégső kele Gergely elő, a Bornemiszák
Nemzetiből.
Szíve nagyon fájván, fölkelt, s ily szózatit ejté:
„Esküszöm!..."
BORNEMISSZA
...Esküszöm! és a föld, s az egek meghalljanak engem,
És az erős Isten legyen e szavaimra bizonyság!
Hogy nincsen nyomorúbb, nincs gyávább népe magyarnál,
Nincs boldogtalanabb:
Nem magyar a magyar, elfordúlt természete; méltó
Hogy hamar elveszszen, mert lennie szégyen ezentúl.
Mért lakozunk mink itt? haj! mért hoztak ki apáink
A föveny országból? ott elnyomorodva, ha fává,
Ha darabos kővé változtunk volna, örökké
Rejtve valánk: most ennyi világ nem nézne szemünkbe,
Nem látná hogyan elmaradunk a többi nemektől
A nemes országot mint hagyjuk lenni vadonná,
E gyönyörök kertjét inségnek puszta helyévé.

NARRÁTOR
Juta sok jancsár, vár alatt szálla,
Másfél százezör az császár hada,

Várra álgyukat ők szegzének,
Egynéhány felől kőfalt törének,
Ki miá belől sokan veszének,
Tüzes laptákat, nyilakat belövének.

No benn az hősek igen forgódván,
Jő Dobó István, Mecskei István,
Az vitézöknek ők parancsolván...

Második jelenet. 1552 szeptembere. Dobó, kardot tartva fel. Mellette Mekcsey, Bornemissza.

DOBÓ
Esküdjetek!
VÁRNÉP
Esküszünk!
„Vesszen el ki Egert magyarán nem védi halálig,
A ki pogányra ügyel, ki szavát hordozza susogva,
S nemtelen árúlást kezd szőnie, szörnyü halállal
Vesszen az el; feje vettessék török ebnek elébe,
S irgalom Istentől ne legyen lelkének örökké."
NARRÁTOR
Még Hegedűs is
Esküszik, a nyomorúlt; de halállal fog kezet, és az
Hívebb lesz, mint ő, nem fog távozni nyomától.

Harmadik jelenet. 1552 októbere. Helyszín: a várfal teteje. A törökök a fal ostromára készülnek.

MEKCSEY
Harminckét napja erőlködik itt a török! de bár mind itt volna, míg az utolsót is a pokolba nem röpítjük! A király hada késik, de nem marad el! A mi bátorságunkról beszél mind a világ! Még száz esztendő múlván is azt mondják majd a bátor szó helyett, hogy egri.
DOBÓ
Deszkát fel! A palánkot emeljétek magasabbra!
GERGELY
Fegyvert fogj, a kutya Heródesedet! Falra!
MEKCSEY
Utánam, fiúk! Utánam, aki ember! (Küzdelem a falon)
TÖRÖK
Vaj basina kenef oglu!...
CECEY
Krisztusa ne legyen!
TÖRÖK
Ejvá! meded! Biszmillah! Jetisin!
TÖRÖK
La illah! il Allah! Ja fettah! Ja kerim! Ja rahim! Meded! Ej vá!

Asszonyok üstöket hoznak.

LOVAG
(átszellemült arccal, lantot pengetve, semmiről sem véve tudomást, át színen) Du warst ja meine einz'ge Blume...
GERGELY
Hé! hová viszitek?
ASSZONYOK
Ebédre azoknak, akik a vártán voltak.
GERGELY
Megálljatok! (Felkapja az ebédhordó rudat. Áttaszítja az egyik üst fülén s odakiált egy katonának:) Fogja kend! A többit is hozzátok a bástyára! Katica!
DOBÓ KATICA
Hozom! Ne legyen Dobó Klára a nevem, ha ezek a kutyafejűek...

Katica el. Lezúdítják a forró levest. Üvöltés.

TÖRÖK
Jetisin! Jetisin! Gözönü ács! Szakin! Iléri! Iléri!
KATONÁK
Ne, kutya! Jézus, segíts!
MEKCSEY
A Királyszék felől aknákat ásnak...
ZOLTAY
Nesze pogány, a sisakomért! Nesze kóstoló Egerből!
GERGELY
Hordót a falra! (Tüzes hordót gurítanak le.)
TÖRÖK
Meded Allah! Jetisin! Allah akbár! Allah! Aferim!
MEKCSEY
Győzünk! Lőjetek!
DOBÓ
Üsd! vágd!
TÖRÖK
Bre-bre! Ja hu!
GERGELY
Csáklyát elő! Láncokat! Kötelet!
DOBÓ
Lefelé az ágyút! Tüzet rájok!
JANICSÁR
(kötelet dob a falra, s a jatagánt foga közé szorítva majomi ügyességgel fölmászik.)
GERGELY
(lándzsát ragad, hogy leszúrja, majd az arcot megpillantva:) Te a Gábor pap öccse vagy!
JANICSÁR
(értetlenül mereszti a szemét) Vaj basina kenef oglu!
GERGELY
(elfordulva) Üssétek agyon! Már magyarul sem tud!

Negyedik jelenet. Helyszín: katonák melegednek a tűznél a várfal alatt.

HEGEDŰS
Meddig tűrünk még emberek? Mire vártok? Amíg fölkoncolnak bennünket az utolsó lábig, vagy amíg éhen nem döglünk, Dobó István dicsőségére? meg a Ferdinándéra? akinek meddig fogjuk még várni a felmentő seregét?
KATONA
Az már tényleg jöhetne.
HEGEDŰS
Mikor fizetett nektek Dobó utoljára zsoldot?
KATONA
Ajjaj...
HEGEDŰS
Nem mintha mi a pénzért harcolnánk. Nekünk a haza ügye; szent és mindenek előtt való.
KATONA
Az már igaz.
HEGEDŰS
De a hazának nem érdeke, sem a királynak, hogy legjobb katonái ott pusztuljanak egy védhetetlen vár falai közt, mint egy tyúkketrecben: kinek állhat ez érdekében?
KATONA
Kinek?
HEGEDŰS
Ez csak a töröknek lehet érdeke. Én már régen tudom, hogy Dobó összejátszik velük.
KATONA
Hallj te oda!
HEGEDŰS
Eladott bennünket. S a pénzen, amit a magyar katonaság színe-virágának értelmetlen lemészároltatásáért kap, meg a tőletek ellopott zsoldon, már építi magának a kastélyát, mit gondoltok, hol?
KATONA
Hol?
HEGEDŰS
Budán, a Rózsadombon.
KATONA
Emmá' aztán disznóság.
HEGEDŰS
Mikor az utolsó egri katona is elesett, Dobó, Mekcsey és Bornemissza szépen meghajcsa magát, s uccu, ki-ki a maga meleg helyecskéjére. Szakács, mától csak libát eszünk! Így fognak beszélni!
KATONA
Haj, de éhes vagyok.
HEGEDŰS
Mit gondolsz, miért pazarolja Dobó az élelmiszert? Minden kondér törökre zúdított levest a mi szánktól von el.

Ötödik jelenet. Helyszín: a vár egyik szöglete

HEGEDŰS
Meg kell mondanom, hogy a katonák közt némi elégedetlenségfélét tapasztalok. Sajnos vannak öreg katonák, akik ismerik az izét... az ostrompénzt. Tegnap mind azt várták, hogy megkapják, mint máskor, máshol szokás volt. Gondoltam: tovább mérgesedik a baj, ha leszidom őket. Hát engedtem, hogy beszéljenek. Arra kértek: mondjam meg a kapitány úrnak, hogy mi a kívánságuk.
DOBÓ
(elszigorodott arccal) Hát először is nem lett volna szabad elfelejtenie, hadnagy úr, hogy a várban semmiféle settegésnek-suttogásnak helye nincs. Ami pedig az ostrompénzt illeti, aki nem a hazáért harcol itten, hanem az ostrompénzért, hát csak jelentkezzék – megkapja.

Hatodik jelenet. Helyszín: a lovagterem

DOBÓ
(az ajtónállóhoz) Jöjjön be hozzám Mekcsey főhadnagy!
MEKCSEY
(be)
DOBÓ
Kedves Pistám, – (székébe ereszkedve) – az a Hegedűs nem tetszik nekem. Vigyáztasd!
MEKCSEY
Már vigyáztatom.
DOBÓ
Akivel beszél, ahová néz, ahová lép, tudnom kell minden órában.
MEKCSEY
Tudni fogjuk.
DOBÓ
De neki ezt nem szabad megorrontania, mert akkor meglep valamivel.
MEKCSEY
Nem tudja meg.
DOBÓ
Ha lázadás lenne a várban, akkor végünk. Megtehetném azt, hogy elzáratom, de nekünk tudnunk kell, hogy hányan és kik tartanak vele. Úgy kell kivágnunk a rothadt részt, hogy semmi ne maradjon. Kivel vigyáztatod?
MEKCSEY
A cigánnyal.
DOBÓ
Megbízható?
MEKCSEY
Megmondtam neki, hogy egy teljesen ép felszerszámozott lovat kap, ha ebben az ügyben hasznos lesz. Inkább színlelje, hogy velök tart.
DOBÓ
Más megbízható embered nincsen?
MEKCSEY
Nekem volna, de a kassaiak nem bíznának benne. A cigányt sokkal inkább csekélylik, hogysem előtte tartózkodnának.
DOBÓ
Csak azt kell megtudnia, kik a kolomposok!
MEKCSEY
Így mondtam neki én is.
DOBÓ
Hát akkor jó. Mehetünk.
MEKCSEY
(más hangon) Főkapitány uram, a jelek arra vallanak, hogy a király hada jön.
DOBÓ
(vállat vonva): Lehet, hogy jön. (Szomorúan) – De azok a jelek, amelyek nektek erre vallanak, nekem nem a király hadát jelentik.

Hetedik jelenet. Helyszín: a várfal

MEKCSEY
(két kezét a füléhez tölcsérezve alá hajol)
SÁRKÖZI
(Megrántja hátulról a dolmányát. A cigány öltözete: janicsárbakancs; fején kakastollal körültűzködött sisak. Az egyik oldalán kard, a másik oldalán fehér markolatú török jatagán.) Pst... Pst!
MEKCSEY
Mi kell?
SÁRKÖZI
Nagyságos kapitány vitézs uram, a markomban érzsem már a jó ló kantársárát.
MEKCSEY
Tudsz valamit?
SÁRKÖZI
Haj-haj!
MEKCSEY
Van bizonyítékod is?
SÁRKÖZI
Van csak meg kell fagni.
MEKCSEY
Hát fogd meg, ebadta.
SÁRKÖZI
Én fagjam meg? tessék velem jönni ost megvan. De tistédes tistént.
MEKCSEY
Hova?
SÁRKÖZI
A vizstartóho. Oda ereskedett le Hegedűs. Haj-haj!
MEKCSEY
Egyedül?
SÁRKÖZI
Három katonája strázsál a vizstartó ajtajában.
MEKCSEY
Katonák, hozzám! A víztartóhoz megyünk.

Nyolcadik jelenet. Helyszín: a víztartónál

MEKCSEY
(visszafordulva, halkan): Itt van?
SÁRKÖZI
Magam láttam, mikor lement.
MEKCSEY
Hegedűs hadnagy? Nem tévedtél?
SÁRKÖZI
Az, az!
MEKCSEY
Fuss a főkapitány úrhoz. Az új bástyán keresd. Kéretem jöjjön ide. Útközben mondd Gergely főhadnagy úrnak, hogy küldjön azonnal öt drabantot.

Dobó, Bornemissza, drabantok érkeznek. Mekcsey inti nekik, hogy legyenek csendben.
A mélységben fegyvercsörgés, léptek ropogása.

HANG
Erre! erre! (Csobbanás hangja, majd egy másiké. Ejvá! meded! kiáltások. Újabb csobbanások.)
DOBÓ
(lámpással belevilágít a megjelenő arcába)
MEKCSEY
(galléron ragadja a mélységből felbukkanó Hegedűst)
DOBÓ
Fogjátok meg!
KATONÁK
(kirántják a mélységből Hegedűs hadnagyot)
DOBÓ
Vegyétek el tőle a fegyvert! (Lent továbbra is csobogás, zűrzavaros kiáltozás: – Jetisin! Jetisin! [Segítség!])
DOBÓ
(lenéz a lámpással. Sok fegyveres, turbános török a nagy fekete vízmedencében.) – Tűz!
KATONÁK
(tüzelnek)
DOBÓ
(a katonákhoz fordulva, rámutatva Hegedűsre és társaira): Vasat rájok! Külön-külön zárjátok el őket!
HANG
Segítség! Emberek!
DOBÓ
Tűz!
MEKCSEY
(letartva a lámpást) Végeztünk, kapitány uram. A legények vallottak, hogy be akarták ereszteni a törököt.

Kilencedik jelenet. A lovagteremben.
Az asztal zöld posztóval bevonva. Rajta feszület, és két égő gyertya a feszület mellett. A terem sarkában a vörös posztóba öltözött hóhér. Mellette egy serpenyőben égő szén. A kezében fújtató. A serpenyő mellett ólomdarabok és harapófogó.
DOBÓ
(komoran) Társaim, azért jöttünk össze, hogy Hegedűs hadnagynak és társainak az ügyét megvizsgáljuk. A cselekedeteik arra vallanak, hogy árulók. (A teremszolgákhoz) Vezessék elő a rabokat. Először Hegedűst.
ŐRÖK, HEGEDŰS
(be)
DOBÓ
Halljuk. Mi volt az a törökvezetés?
HEGEDŰS
Én a törököt csak a víztartóba akartam becsalni. A várat feladni nem akartam. Gondoltam, az én érdemem lesz, ha magam pusztítok el ezernyi törököt.

Csend

DOBÓ
Jöjjenek egyenként a legények.
I. LEGÉNY
(fakó arcú, negyvenes forma ember, a kabátja csupa sár) Mink – nem tehettünk egyebet, csak amit a hadnagy úr parancsolt. Nekünk engedelmeskednünk kell, ha parancsolnak.
DOBÓ
Mit parancsolt?
I. LEGÉNY
Azt parancsolta, hogy álljunk a víztartó szélén, ő egypár törököt hoz be.
DOBÓ
Mit mondott, hogy minek?
I. LEGÉNY
Hogy a vár megadását megbeszéljük.
DOBÓ
(a hadnagyra néz)
HEGEDŰS
(a fejét rázza): Nem igaz. Hazudik.
I. LEGÉNY
Én-e? (megsértődve) Hát nem azt mondta-e a hadnagy úr, hogy a török minden jót beszél, Dobó uram meg semmi jót se, mégcsak ostrompénzt se...
HEGEDŰS
Hazudik.
I. LEGÉNY
...s hogy Dobóval az ostromlók nem állnak szóba, mert törökellenesnek tartják... nem tárgyalnak vele... ahhoz, hogy túléljük az ostromot, a várnak más vezetőkre van szüksége... akik mérsékeltek, tárgyalásképesek, s akikkel a törökök hajlandóak leülni...
DOBÓ
Hozzátok be a másikat.
II. LEGÉNY
(Be. Hosszú fekete haján sárfoltok.)
DOBÓ
Miért voltatok a kútnál?
II. LEGÉNY
Törököt vártunk. (Pillogva) Azt mondta Hegedűs hadnagy úr, hogy a vár előbb-utóbb a török kezébe kerül, hát bizonyos, hogy meghalunk, ha nem adjuk meg a várat.
DOBÓ
(behozatja a harmadik legényt is. Csaknem tejesképű fiatal kamasz. Fakó veres nadrágja a térdén ki van szakadva.)
III. LEGÉNY
Én nem tudok semmit. (Hebegve) – Csak oda voltam rendelve a kúthoz, de hogy miért, azt nem tudom.
DOBÓ
Nem mondta-e Hegedűs hadnagy úr, hogy jó lesz megegyezni a törökkel?
III. LEGÉNY
De mondta.
DOBÓ
Mikor mondta először?
III. LEGÉNY
A nagy ostrom után való estén.
DOBÓ
És hogyan mondta?
III. LEGÉNY
Hát úgy mondta, hogy izé... hogy aszongya: mink kevesen vagyunk, azok meg sokan vannak s hogy lám a többi várat se lehetett megtartani.
DOBÓ
Ostrompénzről szólt-e valamit Hegedűs hadnagy úr?
III. LEGÉNY
Szólt. Azt mondta, hogy dupla zsoldot fizetnek ilyenkor más várban...
DOBÓ
És a legénység mit mondott rá?
III. LEGÉNY
Semmit. Csak úgy tűz mellett beszélgettünk, mikor a török bekiabált.
DOBÓ
Tik nem kiáltottatok-e vissza?
III. LEGÉNY
Nem. Csak a hadnagy úr beszélt velök éjjel.
DOBÓ
Hogyan beszélt velök?
III. LEGÉNY
Egy hasadékon át az ókapunál.
DOBÓ:
(a bírákra nézve) Van-e valakinek valami kérdeznivalója?

Csend

DOBÓ
(Hegedűsre nézve) Nyomorult!
HEGEDŰS
(térdre borul): Irgalmazzanak! Könyörüljenek rajtam! (Sír) Megtévedtem, elvesztettem az eszemet.
DOBÓ
Megvallod-e magad is, hogy a várat az ellenség kezére akartad juttatni?
HEGEDŰS
Megvallom. Csak könyörüljenek. Gyermekeim vannak...
NARRÁTOR
Az ostrom után csuda történék
Egy gyaloghadnagy az vég Egörnek
Árulója lőn az vitézeknek.
Hegedős István ám megfogaték
Az vár piacán ám felakasztaték.

Tizedik jelenet. Helyszín: a várudvar
Hegedűs az akasztófán.

MEKCSEY
Így hal meg minden esküszegő, akár közember, akár tiszt, aki a várat a török kezére akarja juttatni!

Tizenegyedik jelenet. Helyszín: a várudvar, később

PARASZT
(beoldalog, kezében nagy fehér levél)
VITÉZ
(jószívűen) Jobb lesz, ha elégeti kend, mielőtt a kapitány úr meglátná. Istenuccse, ebül jár kend!
PARASZT
Mán hogy eegetneem el, nem az enyém.
VITÉZ
De az ellenségtől hozta kend.
PARASZT
Attaól hozom, aki küedte.
VITÉZ
Felakasztik kendet.
PARASZT
Engem?
VITÉZ
Kendet ám. Egy hadnagyunkat is felakasztotta a kapitány úr. Az pedig úr volt ám, nemes ember, nem afféle zsíros paraszt, mint kend. Ahun a: ott az akasztófa is még.
PARASZT
(fejét körülvakarva tarisznyájába nyúl)
DOBÓ
(berobog) Mi az? Ki ez az ember? Mit akar?
PARASZT
(szűre alá tolva a tarisznyáját, süvegét zavartan forgatva) Kovács Esvány vagyok, csókolom a kezeejt.
DOBÓ
Mit akar kend?
PARASZT
Een? De semmit.
DOBÓ
Hát akkor minek jött be?
PARASZT
Hát... Csak éppen bejöttem, hogy mondok beneezek mán, mit csinálnak ebbe a nagy veszedelembe?
DOBÓ
Kend levelet hozott?
PARASZT
Een-e? Nem hoztam een egy csepp levelet se.
DOBÓ
(szinte átszegzi a tekintetével) Vajon?
PARASZT
(homlokát törülgetve) Istenuccse nem hoztam!
DOBÓ
Motozzátok meg!
KATONÁK
(Megmotozzák. A tarisznyából előkerül a nagypecsétes pergamen-levél.)
DOBÓ
Tűzbe!
PARASZT
Een nem tudom, hogy került hozzám (fejét vakarva mentegetőzik) – Valaki betette...
DOBÓ
Vasba! Aztán be a többi közé a gazembert!

Tizenkettedik jelenet. Helyszín: a várfal, a Baba-ágyú mellett

NARRÁTOR
Az vitéz Dobó István fő hadnagy,
Mecskei István társa más hadnagy
Köztök Bornemissza jó Gergely deák
Vala ezöknek nagy vitézségök
Minden ügyekben nagy bölcsességök.
MEKCSEY
Jelentem, nálam hatvanöt halott van és hetvennyolc nehéz sebesült. Öt mázsa puskapor fogyott el.
BORNEMISSZA GERGELY
Harminc halott és száztíz sebesült. Puskapor nyolc mázsa.
DOBÓ
(a katonákhoz) Eljön ide maga a király is. Sorba állíttatja az egri vitézeket, s mindenikkel kezet fog. De meg is érdemlitek. Azt is hallottam, hogy csupa itt vitézlett közkatonákból szedi ezentúl a tisztjeit. Minden közkatona hadnagy lesz az ostrom után – így hallottam. Lehet aztán kapitány is! Elvégre neki is olyan katona a legjobb, amelyik megállja a sarat. És most – a várfalra! Ez lesz az utolsó ostrom.

Tizenharmadik jelenet. Helyszín: Sajóvárkony falu határa, 1553 márciusa

MEKCSEY
(kíséretével együtt letáboroznak): Végre béke, végre csend. Csak egy nap járóföldre Egertől, s milyen más minden! Végre sehol egy török, csak a magyar föld háborítatlan csendje. Pányvázzátok ki a lovakat ott a szemben lévő oldalon.
VÁRKONYIAK
(megjelennek) Ez itt Várkony község földje.
VITÉZ
Mekcsey várnagy úr és hadinépe táborozik itt nálatok, útban hazafelé, miután sikerrel megvédte Eger várát a török ellen. Ha van borotok, ha eladó malac kerülne, tisztességgel megfizetjük.
VÁRKONYIAK
Ki engedte meg, hogy itt táborozzatok?
MEKCSEY
Miféle hang ez? És milyen fogadtatás?
VÁRKONYIAK
Ez itt Várkony község földje.
VITÉZ
Mi ennek az országnak a szabadságát védelmeztük és védelmezzük. A tiéteket is. Várkony szabadságát is. Nem teszünk kárt semmiben, holnap hajnalban továbbmegyünk.
VÁRKONYIAK
(el)
MEKCSEY, VITÉZEK
(elalusznak, csak egy őr marad ébren.)
VÁRKONYIAK
(előrontanak, kaszákkal, fejszékkel leölik és kirabolják az alvókat) (Közben): A sisakja az enyém! A csizmáját én akarom! Én a lovait! Hol vannak az aranyak? (Mekcseyt különösen hosszan gyilkolják. Egyikük baltával lemetszve Mekcsey fejét és fölemelve, diadalmasan:) Így jár minden jöttment, aki Várkony község földjére teszi a lábát!!

Tizennegyedik jelenet. Helyszín: Bornemissza Gergelyné szobája 1555. január 10-én

BORNEMISSZÁNÉ SYGHER DOROTTYA
(az íródeákhoz): Nádasdy Tamás őkegyelmessége segítségéért pedig alázatosan esedezünk, miután férjem, Bornemissza Geregely, két éve immár az egri vár kapitánya, tavaly, Anno Domini 1554 október 17-én Poroszló és Mezőkeresztes között Veli bégnek a környéket pusztító csapataival harcba bocsátkozván egri vitézei levágattattak, ő maga és Zolthay István pedig elfogattatott. Férjemnek felajánlák a szabadságot, ha az egri vár gyenge pontjait elárulná s ha ő maga az erdélyi fejedelem, János Zsigmond oldalára átállna. De férjem ezt visszautasította, mivelhogy ő Ferdinánd hűségére esküdött föl egyszer s mindenkorra. Ezek után most már csak Isten segítségében és a király jóakaratában bízhatunk, mivelhogy a Porta akkora váltságdíjat kér férjem szabadon engedéséért, amekkoráról én szegény fejem nem is álmodhatom, különösen, hogy csekélyke vagyonunkat lefoglalták... (elgondolkozva, majd újra kezdi): csekélyke vagyonunkat lefoglalták s így gyerekeimmel együtt nagy-nagy ínség köszöntött ránk, ezért kérjük őkegyelmessége Nádasdy Tamás országos főkapitány... országbíró... segítségét és közbenjárását.
ÍRÓDEÁK
...segítségét és közbenjárását.

Tizenötödik jelenet. Helyszín: Sztambul, a Jedikula, vagyis a Héttorony, 1556-ban

CSAUSZ
És mivel a váltságdíjadat mind mai napig sem az egri vár, sem feleséged, sem királyod nem küldték el, mivel nem érsz nekik ennyit, te kutya, ezennel a legkegyelmesebb szultán, Nagy Szulejmán parancsára életedtől most megfosztatsz, gyaur.
HÓHÉR
(felakasztja Bornemisszát)
SAS
Tested ég felé megy, lelked vált pokolnak;
Mi dolog ez, földi, csak nem akasztanak?
GERGELY
De biz' azt cselekszik, jó uram, saskesely.

Bornemissza Gergely éneke

A parton állok, elidőzöm
egy hajdani és szelid őszön.

Villany gyúl az elsüllyedt hajóban,
talpam érzi, hogy nő lent a fű.
Karjaimra titkos kéz varr szárnyat,
titkos kéz s egy óriási tű.

NARRÁTOR
Ez történt Bornemissza Gergellyel, akit egy évvel az 1552-es ostrom után egri várkapitánynak neveztek ki.
És ez történt, amit láttunk, Mekcsey Istvánnal, a másik várvédő hőssel, aki maga is egri várkapitány volt, amíg ő is le nem mondott.
A kivételes katonai képességekkel megáldott Dobó István Eger sikeres megvédése után sem ismert lehetetlent. Reménytelen feladatokat is vállalva következetesen a Habsburg ház legerősebb támasza maradt Magyarországon és Erdélyben egy olyan korban, amelyben a magyar nagyurak naponta változtatták pártállásukat. A köszönet nem is maradt el: Dobó az egri ostromot követően háromszor is börtönbe került, eleinte különböző ürügyekkel, míg végül nyíltan kimondatott rá a Habsburgok részéről a hűtlenség vádja. A feljelentők Dobóra féltékeny magyar urak voltak. A koholt vádak alapján az országgyűlés idején letartóztatott Dobó István belepusztult harmadik börtönbüntetésébe: roncsként került szabadlábra, és néhány héten belül már el is temetik. Eger aztán viszonylag hamar török kézre került.

A VÁRKAPITÁNY LÁTOGATÁSA

Lassabban lovam, itt az egri vár.

Ez itt a vár
s ez itt egy börtöntöltelék
épp a rácsokat rázza ő:
ébresszétek a hadnagyot!
én rázom itt a várkaput:
itt Dobó István! én vagyok!

That' s me.
Hahó, urak! Baj van a kaputelefonnal?
It's Dobó speaking. Yes, Dobó!
Tizenkét napja szabadultam.

Nekem már fáj a réti sas.
Néhány év tömlöc, ennyi volt,
és hallgattak a börtönőrök
s az éjben Jumurdzsák dalolt –

borszarvú ballag át a réten,
rézsút emelve mérhetetlen lábát.
Holnapjait kutatva föl
megleli hajdanvolt világát

a borszarvú, vagyis a vinocérosz.

*

GERGŐNEK FEJÉT VETTÉK!

*

Sej-haj, mit hallok,
miket hall vénülő fülem?
Azt üzeni a várnagy úr:
megvédik maguk is a várat?
markotányosnők?! koldusok,
nyelvkereskedők, vámszedők,
prókátorok
és zsoldosok?

Így is jó, várvédő urak.
Nincs mostmár kitől félnetek;

egyiknek fejét vették,
a másikat csak verték:

az, akit lefejeztek
nem jár többé már erre

s akit félholtra vertek:
elnyelik most a kertek.

Hm. Hogy megvédik maguk a várat.

Szívemet beva –
halló, ki beszél? én beszélek?
öklét rázza a sírban Mátyás
beszél a félholt a teliholdhoz
ki az, ki tisztán lát majd engem
és megvéd majd
és fel is oldoz?

Mézégető szeretnék lenni.
Fára mászom majd, mint a mókus,
erdei mézet égetek,
mohazöld nyírlombok közül
nézegetve a kék eget.

SZÍVEMET BEVARROM.

Vágj át, lovam, a vármezőn.
Vállamon pajzsom
és egy görbe ásó,
belenézek, mint rozsdamart tükörbe.
Távcső visz föl a messzi csillagokba.
Ásó visz le a közeli gödörbe.

Egyhelyben vágtat az egykori várkapitány.

Áll még Eger. Sírgödröt ások.
Védjék tovább a Hegedűsök.
Védjék tovább a várat mások.

NARRÁTOR
Felvetődik a kérdés: hordoz-e az áruló Hegedűs [tkp: Hegedős] hadnagy említése anakronisztikus célzásokat, pl. Hegedűs Andrásra, a Varsói Szerződést magyar részről aláíró s a szovjet csapatokat 1956-ban behívó miniszterelnökre?
A válasz nemleges. Szerző nagyon jól tudja, hogy az árulók nem mindig és nem szükségképpen viselik a Hegedűs nevet. Hívhatják őket másképpen is, pl. (zaj)

7. szín
Smith & Pocahontas

Észak-Amerika egyik patakpartja.

Szereplők:
John Smith
Pocahontas

Irodalom
John Smith kapitány utazásai és cselekedetei
Vörösmarty Mihály: Csík Ferke

Helyszín: idilli patakpart Észak-Amerikában, 1608 koranyarán
JOHN SMITH
Köszönöm, Pocahontas, hogy megmentetted az életemet.
POCAHONTAS
Szóra sem érdemes, John.
JOHN SMITH
Tudod, a spanyolok Dél-Amerikában... tudod, kik a spanyolok?
POCAHONTAS
Nem.
j JOHN SMITH
És Dél-Amerikáról tudsz valamit?
POCAHONTAS
Nem.

Szünet

POCAHONTAS
John!
JOHN SMITH
Hallgatlak, szívem.
POCAHONTAS
Hogy kerültél te ide apám, Powhatan földjére?
JOHN SMITH
A véletlen sodort ebbe az országba, – az Úristen alkotta bár – ahol csupán egy lusta, gondolkodáshoz... gondoskodáshoz nem szokott, szétszórtan élő népet találtunk, mely nem ismeri az aranyat, ezüstöt és semmi más árut, s a pillanatnyi kielégülésen kívül nem gondol semmire, kivéve az értéktelen cicomára.
POCAHONTAS
Értem.
JOHN SMITH
Pocahontas, én erdélyi nemes vagyok.
POCAHONTAS
Igen?
JOHN SMITH
Tudod, hol van Erdély?
POCAHONTAS
Azt hiszem, egy nagyon különös törzs lakja.
JOHN SMITH
Úgy van. Az erdélyi magyar indiánok. A törzsfőnököt ők fejedelemnek nevezik, s akitől én a kitüntetést kaptam vitézségemért, az Báthory Zsigmond fejedelem volt.
POCAHONTAS
Tényleg?
JOHN SMITH
Igen. Hallottál róla?
POCAHONTAS
Hát... Azt hiszem.
JOHN SMITH
De itt is van a fejedelem levele nálam, mindig magamnál hordom, mert szabad áthaladást kér számomra mindenkitől...
POCAHONTAS
Apámtól is?
JOHN SMITH
Lássuk... azt mondja, hogy Sigismundus Bathori, Dei gratia Dux Transilvaniae, Wallachiae, et Vandalorum; ...Iohanni Smith, nationae Anglo Generoso, 250. militum Capitaneo... bello Ungarico conductione in Provincias suprascriptas sub Authoritate nostra: cui servituti omni laude, perpetuaque memoria dignum praebuit sese erga nos, ut virum strenuum pugnantem pro aris et focis decet. Quare favore nostro militario ipsum ordine condonavimus, et in Sigillum illis tria Turcia Capita designare et deprimere concessimus, quae ipse gladio suo ad Urbem Regalem in singulari proelio vicit, mactavit, atque decollavit in Transilvaniae Provincia.
POCAHONTAS
De gyönyörű!
JOHN SMITH
Vagyis miről van szó. Báthory Zsigmond, Isten kegyelméből Erdély, Wallachia és Moldova Fejedelme, ...John Smith angol nemesembernek, aki 250 katonának kapitányaként szolgált... Magyarország és a fent nevezett uralmunk alatt levő országrészek háborúiban, akinek szolgálata minden dicséretet és örökös emlékeztetőt érdemel, mivel legyőzte Isten s hazája ellenségeit... szeretetünktől és kegyünktől indíttatva... címerében három török fej képét s leírását rendeltük és adományoztuk, akiket is kardjával Regall városa alatt párviadalban legyőzött, megölt és levágott Erdélyországban.
POCAHONTAS
Juj! Tényleg, John?
JOHN SMITH
Tényleg, Poca... te mondd csak, hogy becézik nálatok a Pocahontast?
POCAHONTAS
Poki. Pokinak szólíts.
JOHN SMITH
Jól van, Poki.
POCAHONTAS
Egyébként az igazi nevem nem is Pocahontas, hanem Mataoka. De ezt csak kevesen tudják.
JOHN SMITH
Tényleg?
POCAHONTAS
Szeretném ha elvinnél egyszer Erdélybe.
JOHN SMITH
Hát... rém furcsa hely az az Erdély is. Meg az egész Magyarország.
POCAHONTAS
Miért?
JOHN SMITH
Az azonosítási pontokon múlik minden.
POCAHONTAS
Igen. Értem.
JOHN SMITH
Vegyük például ezt a madarat. Hány pont alapján azonosítjuk. Ilyen meg ilyen a színe, ekkorák a méretei, s így meg így néznek ki az arányai. Hajónk, a Discovery azonosításához elég négy-öt pont. Milyen hosszú, hány vitorlája van, satöbbi.
POCAHONTAS
Szeretlek, John.
JOHN SMITH
A magyarokat viszont sehogysem lehet azonosítani. Egyszerűen nem tudjuk, mivel azonosak. Nem lehet tettenérni őket, mert időközben elcserélték a nyelvüket, a vallásukat, a királyukat, az isteneiket s végül mint kiderítettem, ők maguk is el vannak cserélve. Olyan a magyar, mintha vendég volna j önmagánál.
POCAHONTAS
Te olyan okos vagy, John.
JOHN SMITH
Igen, el kellene látogatnunk Erdélybe, ahol Székely Mózes vezérlete alatt vívtuk csatáinkat Torockótól Gyulafehérvárig... Kolozsvár... na az még egy hely... van ott egy ház, a Rodner-ház... oda vonulunk majd vissza, Pocahontas, gyerekeinket nevelni, hogy jó erdélyi magyar váljon belőlük...
POCAHONTAS
Ó, John.
JOHN SMITH
Ott született Mátyás király... aztán ugyanott szemben az Eppel-házban jó barátom, Bocskai Pista... ott nyomtatta könyveit Heltai Gáspár... minden egy helyen, Pocahontas.
POCAHONTAS
Ne mindig soha mondd, hogy örökre szeretsz.
JOHN SMITH
Hogy mondtad, szívem?
POCAHONTAS
Ne mindig soha mondd, hogy örökre szeretsz.
JOHN SMITH
Mi is a szerelem?
POCAHONTAS
A szerelem az egy haláltárgy megtisztítása.
JOHN SMITH
Ahogy mondod. (Elgondolkodva) Egy haláltárgy megtisztítása. Na indulunk?
POCAHONTAS
Hova?
JOHN SMITH
Hova, hát Erdélybe.
POCAHONTAS
(indián tánclépteket lejtve) Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk... fáradt lábam estére hazatalál,
nem messze van még innen Kolozsvár...
...őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája...

8. szín
Madagaszkár

Szereplők:
Benyovszky Móric
Bennszülöttek
Francia katonák
Lovag

Megjegyzés: Benyovszkyt ugyanaz a színész alakítja, mint aki Árpád 2-t.

NARRÁTOR
Az utolsó magyar király sorsának beteljesedését látjuk a következő színben.

Helyszín: Madagaszkár északi partjának közelében, 1786. május 23-án, Benyovszky Móric két kis ágyú által fedezett hevenyészett sáncról beszél hadseregéhez. A sereget mintegy 30 főnyi bennszülött alkotja.

LOVAG
(át a színen, megöregedve) Du warst ja meine einz'ge Blume...
BENYOVSZKY
(szavait újra meg újra elnyomja a zsivaj és a tam-tam dobok hangja. A bennszülöttek időnként ütemesen skandálják: Ampanszakabé!)
Alattvalóim, malgasok! Mi, Benyovszky Móric, Madagaszkár királya... ma döntő csata vár ránk... a rabság láncait lerázni készülő Amerikából tértem meg hozzátok, hogy... hazánk függetlenségéért... a szabad Amerika mellénk fog állni... Franciaországban recseg-ropog a tehetségtelen kéjenc, XVI. Lajos uralma. De ahelyett, hogy saját jövőjével törődne... és odafigyelne – már egész Párizs beszéli –, hogy miben törik a fejüket Robespierre, Saint Just, Marat és egyéb urak, ideküldött egy hajórakomány francia katonát... a biztos halálba... rövidesen jól fognának még ezek neki... hajjaj, de mennyire... le a gyarmatosítókkal! le a gyarmatosítókkal! a szabad Amerika mellettünk áll... erős szövetségre lépünk az elnyomott népekkel... Magyarország mellettünk áll... Magyarországnak szüksége van ránk... ma hajnalban hatvan francia katona partraszállt Madagaszkár földjén... csapataink harcban állnak... a szabadságért... tűz! alattvalóim, magyarok! éljen a magyar szabadság,... éljen a haza...
(Közben a tisztás túloldalán a francia katonák felállították az ágyúkat, melyek tűzparancsra eldördülnek. A bennszülöttek hanyatt-homlok menekülnek. Benyovszky jobb mellét golyó találja el, holttestét francia katonák emelik fel. Puskákra fektetik és tiszteletadással búcsúznak tőle. A bokrokból a bennszülöttek nézik, mi történik.)

9. szín
Három választás Magyarországon

Szereplők:
Kortesek
Ellenkortesek
Küldöncök
Gazdák
Petőfi Sándor
Fóris Gergely, főbíró
Virágh Dénes, bíró
Szeles László nótárius, a választási bizottság elnöke
Nagy Sámuel református psp
Nép
Idegen
Nagyszalontai ember
Ennek sógora

Egy
Széchenyi István 1847. október 12., Sopron

KORTES
Ki más lehetne a követ, mint az itt birtokos nagymúltú Széchényi család legnagyobb fia, gróf Széchenyi István?! Ő, ki nemcsak Sopronnak, hanem az egész magyar hazának legméltóbb fia, kiről sem többet, sem kevesebbet el nem lehet mondani, mint hogy ő a legnagyobb magyar. Éljen gróf Széchenyi István!
ELLENKORTES
Mit nem mondasz? Széchenyi Istvánt akarjátok? Őt, ki meg akarja adóztatni a nemest? Őt, aki az osztrákok adósságából 400 milliót akar Magyarországra ráterhelni? s aki ezért már meg is kapta a maga egymillióját?!
KORTES
Nem tudjuk, Dőry Ádám és Paál János urak, Széchenyi ellenjelöltjei, mivel tűntek ki mostanáig. Amit Széchenyi gróf az országért és nemzetért eddig tett, az Akadémia megalapításától a Lánchíd építésének megkezdéséig, a gőzhajózástól a Duna-szabályozásig...
ELLENKORTES
Itt Sopronban vagyunk, nem a Vaskapunál.
KORTES
Dehát éppen itt, Sopronban indult be Széchenyi gróf eszméi nyomán a gőzmalom, a gőzfürdő, a selyemtenyésztés, a takarékpénztár, s most legújabban a vasút?!
KÜLDÖNC
(be) Megvolt a szavazás! Megvan Sopron megye követe! Dőry Ádámot legyőzte...
KORTES
Széchenyi gróf?
KÜLDÖNC
Dőry Ádám 840 szavazattal kisebbségben maradt a másik jelölttel, Paál János uradalmi ügyvéddel szemben. Éljen Sopron vármegye követe, Paál János! Vivát!
KORTES
És Széchenyi István?
KÜLDÖNC
Gróf Széchenyi István egyetlen szavazatot sem kapott.
ELLENKORTES
Háháhá! Úgy látszik találtatott egy még nagyobb magyar!
KORTES
Egyetlen szavazatot sem?
ELLENKORTES
Hahaha! Széchenyi kisebbségben maradt, sőt nulla maradt... Mondok valamit, figyeljetek: nevezzük ezentúl így... Széchenyi István, a legkisebb magyar! Háháhá! Hihihi!

Irodalom
Széchenyi István: Napló

NARRÁTOR
Öt hónap múltán a márciusi ifjak kirobbantják a forradalmat. Pest és Buda Petőfi nevétől hangos. A nép kiszabadítja börtönéből Táncsics Mihályt és fáklyásmenettel hordozzák körül a városban, mint a zsarnokság elleni küzdelem élő szimbólumát. Akkor még senki sem sejti, hogy Táncsicsra újra börtön vár, s hogy később saját választókerületében, Orosházán buktatja őt meg lazán, könnyedén, ellenjelöltje: Karassai alispán. Táncsics pedig nyomorban, elfeledve hal meg, miután házát is elárverezik.

Kettő
Petőfi Sándor Szabadszállás, 1848. június 15-én

KORTES
Éljen Petőfi Sándor, ki – ahogy ő írja nektek, Kiskunság népe – nem ismer magánál nagyobbat, de kisebbet sem... ezt írja, pedig ő a nemzet legnagyobb poétája, s éppen három hónapja, március 15-én Pest polgárai ajkukon Petőfi szavaival vitték diadalra a revolúciót... éljen Petőfi! aki eddig az irodalomban képviselte a népet, képviselje most az országgyűlésen is!
ELLENKORTES
Tám csak nem Petőfire szavaztok, atyafiak? Ki az a Petőfi Sándor? egy elcsapott színész, egy éhenkórász poéta! Ejszen nem a mészárosék fia, akiknél árvereztünk?! Egyik házuk éppen a Nagy Sámuel nagytiszteletű úré lett! Az ő fia most Szabadszállás jelöltje! Éljen Nagy Károly!
KORTES
Éljen Petőfi Sándor! Le a császárral!
ELLENKORTES: Kendtek hova tették az eszüket? Az egész ország beszéli, hogy Petőfiék az orosz cárt akarják behívni a magyar trónra! Tudták ezt kendtek? hogy Petőfi egy muszkavezető? Azt a betyár apostolát! Abcúg Petőfi!
NÉP
(be, fölfegyverezve) Hol az a Petőfi? Abcúg, le vele! (Egyik vasvillás atyafi:) Ezzel a villával szúrom keresztül az ebadtát!
ELLENKORTES
Petőfi egy disznó, egy Pegazus farkába fölkapaszkodott hígvelejű zugpoéta...
KORTES
Ahogy azt Petőfi Sándor ma délelőtt nektek elmondta...
ELLENKORTES
Hah! Ma délelőtt! Írástudó ember előtt ismeretes, hogy Petőfi azt a beszédét egy újságból lopta! Úgyhogy délután már be sem engedték a városba, visszakergették a határból Szentmiklósra.
VASVILLÁS GAZDA
Hijnye, de kár... ezt megúszta... megszökött a gyáva kurafi...
PETŐFI
(megjelenik) Megálljatok, polgárok, hagyjatok szólni...
NÉP
Üssük agyon!
FŐBÍRÓ
Hazaáruló! Söpredék! Akasztófáravaló muszka spion! El akarja adni az országot! Tépjétek szét! üssük agyon!
PETŐFI
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mely a jövendőt bírja örökűl...
NÉP
Húúú... Baszd meg anyád!
PETŐFI
Megálljatok! Hol a bíró?
FÓRIS GERGELY, FŐBÍRÓ
Én vagyok! Mit akar?
NÉP
Agyonütni!
SZELES LÁSZLÓ, NÓTÁRIUS
(ő a választási bizottság elnöke) Ha nem veritek agyon, én fogom lelőni!
PETŐFI, FŐBÍRÓ, NÓTÁRIUS
(be a községháza kapuján; közben Petőfi) Ez az ország nem érdemli meg, hogy képviseljem.
NÉP
(őrjöng)
KORTES
(megjelenik az ablakban) Szabadszállásiak! Ma három hónapja az első, ki a magyar nép szabadságáért szót emelt, nem volt más, mint Petőfi Sándor...
NÉP
(mint fent)
KÜLDÖNC
(az ablakból) Szabadszállás népe! Megvan a követ! Megvolt a választás!
VIRÁGH DÉNES, BÍRÓ
(az ablakból) Halljátok!
NÉP
Halljuk!
KÜLDÖNC
Szabadszállás követéül egyhangúlag, közfelkiáltással megválasztatott Nagy Károly!
NAGY SÁMUEL
Vox populi – vox Dei!
NÉP
Hurrá! Vivát! Éljen!
VASVILLÁS
Hanem hát Petőfi csak nem ússza meg élve?
NÉP
Petőfi, pusztulj! Petőfi pusztulj!
ELLENKORTES
Mit is jelent, amit a nagytiszteletű úr mondott? Hogy Vox populi – phallus Dei?
VIRÁGH DÉNES, BÍRÓ
Ide hordták az elfajzott könyveit... megtölték vele a várost... Szabadszállás nem kér belőled, Petőfi Sándor! Akinél Petőfinek bárminemű írásféléje vagyon, tűzre vele!
NÉP
(ujjong, egyesek szétszélednek, új csapatokba verődnek, a háttérben máglya lobban föl Petőfi könyveiből)
PETŐFI
(az ablakból) A haza egy ledőlt szobor.
IDEGEN
(szőrmekucsmás fegyveres, orosz dzsidás kinézetű, Petőfit bámulva) Sz étyim cselovekom jissó vsztrecsájemszjá. [Ezzel az emberrel még találkozunk.]

Irodalom
Petőfi Sándor prózai művei
Petőfi Sándor: Az országgyűléshez
Mezősi Károly: Közelebb Petőfihez
Jókai Mór: Életemből (A könyvégetésről: „...egy hajdúböszörményi poéta kegyetlen verssel tromfolta vissza a 'betyár Petőfit' a kinek költeményeit a piacz közepén égette meg a nép")

NARRÁTOR

Részlet Petőfi Sándornak A Nemzetgyűléshez címzett verséből.

Egy ember szól, de milliók nevében!

Az a hon, melyet őseink szereztek
Az a hon többé nincs meg, csak neve
Bolyong közöttünk, mint a temetőbül
Éjféli órán visszajött kisértet...
Az a hon többé nincs meg, falait
Elmorzsolák a multkor férgei,
S az új vihar szétfújta födelét,
S lakói most az ég alatt tanyáznak,
Mint a vadállat és mint a madár.
Mint őseink egy ezredév előtt
Tevének, azt kell tenni most ti nektek:
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok.

Három
Arany János Nagyszalonta, 1848. június 26-án
Délután, egy kocsmában vagy kerthelyiségben

HELYBELI
Aztán te kire szavaztál, sógor?
SÓGOR
Senkire.
HELYBELI
Te se? Én se.
SÓGOR
Pedig kár a jegyző úrért... Ha múltkor nem segít minekünk... merthát a franc érti ezt a sok ügyes-bajos dolgot...
HELYBELI
Ammábiztos, hogy sokat segít a népeknek...
SÓGOR
Aszonygyák, nevezetes históriákat is képes írni... szóval hogy költő, mifene...
HELYBELI
Aztán te mért nem szavaztál rá?
SÓGOR
Há' csak úgy... szóval hát ő nem is nemes ember... na és te?
HELYBELI
A szalontaiak csak ebéd után szavazhattak, a vidékieket vették előre...
SÓGOR
Aszonygyák, ez a választási bizottság furfangja volt... S hogy ezt az egészet Beöthy főispán úr mozgassa hátulról...
HELYBELI
Mán akká' hogy is, de az apáti oláj embert előbb bocsássák szavazni, mint engem? Mán akkó rám ne számíccson senki. Intézzík ee nékülem.
SÓGOR
Háha mégis ő lesz a küldött.
KÜLDÖNC
(érkezik): Megvan Bihar megye küldötte! Éljen! éljen!
SÓGOR
Na és aztán ki lett?
KÜLDÖNC
Éljen Toperczer Ödön, Bihar megye követe!
HELYBELI
Há ő lett az?
SÓGOR
Toporczi?
KÜLDÖNC
Toperczer Ödön 730 szavazattal követ lett! Arany János követjelölt úr, a szalontai jegyző, 19 szavazatot szerzett, Hrabovszky követjelölt úr tizenegyet. Éljen Toperczer Ödön, Bihar vármegye követe!
HELYBELI, SÓGOR
Éljen, éljen! Vivát! Éljen Toporczi! Veled vagyunk Toporczi! Vivát!

Irodalom
Arany János levelei

NARRÁTOR
Részletek Petőfi Sándornak A magyar politicusokhoz címzett verséből
Tanuljátok meg, mi a költő,
És bánjatok szépen vele,
Tanuljátok meg, hogy a költő,
Az istenség szent levele,
Melyet leküld magas kegyében
Hozzátok, gyarló emberek,
A melybe örök igazságit
saját kezével irta meg.

10. szín
A vértanú gróf inge

Helyszín: termőföld.

Szereplők:
Parasztok, köztük a Tettes, aki nem más, mint az egri színből ismert Kovács Esvány
Zsandárok

Irodalom
Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban
Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból!

Parasztok dolgoznak a mezőn toprongyos, nyomorúságos öltözetben, többnyire mezítláb. Egyikük, aki ugyancsak mezítlábas, a nadrágja pedig toldott-foldott, szakadozott: fekete bársony zekét visel, ujjain pedig csillogó ékszereket. Egyikük – nem a tettes – szlovák nótát énekel: Kossuth a Batthyány...

Kossuth a Batthyány
Slobodu nám dali,
Nech im pán Boh dopomáha
V tom uhorskom kraji.

V tom uhorskom kraji
Tambur vibubnuje,
Že nám Kossuth s Batthyánym
Slobodu daruje.

NARRÁTOR
(alámondja a magyar fordítást)

Kossuth és Batthyány
Szabadságot szerze,
Légyen Isten oltalmukra
Magyarhonban szerte.

Magyarhonban szerte
Ki is doboltatott,
Hogy Kossuth s Batthyány nékünk
Szabadságot adott.

ZSANDÁROK
(érkeznek)
PARASZTOK
(buzgón dolgoznak)
ZSANDÁR
Hé, parasztok! Azt az istentelent keressük, aki kirabolta a grófi kriptát.
PARASZTOK
(kapálnak)
ZSANDÁR
Halljátok? Ki volt az az elvetemült, aki a kegyelmes császár rendeletéből golyó által kivégzett gróf holttestét ruháitól és ékszereitől megfosztotta?
PARASZTOK
(szorgalmasan kapálnak)
ZSANDÁR
Ki tud az esetről felvilágosítást adni a hatóságnak?
PARASZTOK
(mint fent)
ZSANDÁR
Hé te ott!
PARASZT
(a díszes felsőruházatú) Parancsára, zsandár úr.
ZSANDÁR
Miféle öltözetben feszítesz itt?
PARASZT
Az uraság adta nekem.
ZSANDÁR
És azokat a gyűrűket is?
PARASZT
Találtam őket.
ZSANDÁR
Nincs meleged? Vedd le azt a dolmányt magadról.
PARASZT
Melyiket?
ZSANDÁR
Veted vagy nem?
PARASZT
(kelletlenül leveti)
ZSANDÁR
Miféle ing ez rajtad?
PARASZT
Ez az én ingem.
ZSANDÁR
És ezek a lyukak rajta?
PARASZT
Kilyukadt.
ZSANDÁR
És ez az alvadt vér?
PARASZT
Ez? nem is tudom.
ZSANDÁR
Nem sajnáltad a grófot?
PARASZT
Melyiket?
ZSANDÁR
Aki Magyarországért halt meg, a magyar szabadságért és azért, hogy a paraszt ember legyen ebben a hazában, nem pedig állat.
PARASZT
Miért haragszik rám a zsandár úr?
ZSANDÁR
Kivel tetted? Hányan voltatok? És nem égeti a bőrödet az ing?
PARASZT
Melyik ing?
ZSANDÁR
Amit a halott gróftól raboltál el, úgy véresen, ahogy rajta maradt a kivégzés után.
PARASZT
Haggyon mán engem a zsandár úr. Nem lássa, hogy én élek? A gróf úr meg mán meghótt, nincs nekije szükségi ingre.
ZSANDÁR
Aztán meg gyűrűkre sem, igaz-e, beste kurafi?
PARASZT
(ártatlanul) Há má minek a gyűrű a halott embörnek?

Zsandárok, a parasztot közrevéve, el.

NARRÁTOR
E jelenet, amit láttak, apokrif, a szerző kiszínezte a történetet, vajon azért-e, hogy drámaibbá tegye az esetet? Hiszen valójában Batthyány Lajosnak nem díszes ruháját és nem ékszereit, csak a kastély sublótjára terített fehér vászoningét lopták el, azt, amiben kivégezték. És az sem állítható, hogy a tettesek nem becsülték volna meg az inget: mikor a határban dolgozó napszámosnén megtalálták, már szépen ki volt mosva, vérfoltmentessé téve, sőt gondos kezek még a golyóütötte lyukakat is bestoppolták. Ráadásul ezek nem ugyanazok a kezek voltak, amelyek később, 1986-ban, vandál pusztítást vittek végbe a Kerepesi úti temető Batthyány mauzóleumában, szétdobálva csontokat, koporsókat és elrabolva az ékszereket, amelyeket azután viszont valóban fölaggattak magukra.
Ahogyan Szent László sírját is: nem a törökök fosztották ki.

A szerző megjegyzése
Az OSZK Zeneműtárában található Mosonyi Mihály Batthyány-kompozíciójának kézirata, melyet talán soha nem publikált senki. A vértanú miniszterelnök emlékére írott mű motívumai akkor is kiindulópontul szolgálhatnak a szín esetleges kísérőzenéje számára, ha e hangzásvilág ma már avíttnak hat (lásd a Függeléket).

11. szín
Árpád ébredése

Színhely: a Duna-part budai oldala, a Lánchíd és Erzsébet-híd között

Szereplők:
Sírszellem
Árpád 1.
Költő
Nagyurak
Miniszterek
Színidirektor
Rikkancsok
Nézők (Apa, Fiú, Öreg, Egy úr, stb.)
Frici
Bella
Gonda László
Bankett-vendégek, zenészek, pincérek
Rémalakok
Gróf
Grófnő
Jókai Mór
Jókainé

Irodalom
Kálti Márk Krónikája
Virág Benedek: Magyar Századok
Magyarok Eredete. Irta Szekér J. Aloysius, a' Böltselkedésnek és Szentséges Theologiának néhai Tanítója, most pedig Tábori Pap. Második megbővített Kiadás. Pesten, Hartleben Konrád Adolf Könyvárosnál a' Vátzi útczában. 1808
Dugonics András: Etelka
Jókai Mór: Levente
Vörösmarty Mihály: Árpád emeltetése
Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése
Vörösmarty Mihály: Országháza
Vörösmarty Mihály: A szittya gyermekek
Vörösmarty Mihály: Mit csinálunk?
Vörösmarty Mihály: Harci dal
Vörösmarty Mihály: A sors és a magyar ember
Vörösmarty Mihály: Csík Ferke
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Arany János: A nagyidai cigányok
Arany János: Az utolsó magyar

Első jelenet. Budapest legszebb része a Duna-parton, a budai oldalon.

SÍRSZELLEM
jő, s amint a téren végig megy, körülötte mindenütt sírhalmok emelkednek s többek közt egy nagy, félig omladozott hadi sír, mely a Sírszellem jeladására megnyílván Árpádot tünteti elő.

ÁRPÁD
(lassan fölemelkedve) Ki kelt föl engem?
SÍRSZELLEM
Ős bajnok! Én a Sírszellem vagyok.
Hazádba hoztalak,
Hogy népedet lásd ezredév után!
ÁRPÁD
Mit szólasz? Ezredév után!
SÍRSZELLEM
Igen, vezér;
Már annyi éve, hogy szemed lehunyt.
ÁRPÁD
Egy ezredév, mint pillanat repült el!
De honn vagyok hát, s nemzetem között;
Szólj, mint lehet, hogy hozzám engedékeny,
Még egyszer látnom hagytad e hazát?
SÍRSZELLEM
Te a csatákon villámkard valál:
Sokezernyi lelket küldtél birtokomba.
ÁRPÁD
Ezt nem tagadják ellenségeim.
SÍRSZELLEM
S én háladattal tartozám ezért,
Mit úgy reméltem legjobban leróni,
Ha hosszadalmas síri éj után
Néped körébe hozlak, ébredőt.
ÁRPÁD
És mely időt mérsz, hogy mulassak itt?
Mert nem szeretnék művet kezdeni
Mit abba kéne hagynom félszegűl:
Éltemben én országot alkoték.
SÍRSZELLEM
Mulass, míg lelked itt gyönyört talál.

Távoztával a sírok egymás után süllyedeznek.

ÁRPÁD
Sírszellem! áldalak jóságodért.
Kijő a sírból, mely lesüllyed.
Oh nemzet! oh hon! ismét látlak-e?
A századoknak hosszú éjjelén,
Mely fogvatartá alvó lelkemet,
Csak rólad és nevedről álmodám. –
Oh élsz-e még hazám és nemzetem?
Dicső-e, mint hajdan volt, neved?
És tetteidnek híre hangzik-e,
Amerre nap van s ember lakik?
Üdvözöllek, oh hon! népem üdvözöllek.
De mely komor csend vészen itt körül?
Mindenfelé roppant kőhalom,
Felhőbe nyúló házak, szálasabbak,
Mint nagy Magyarvár fényes tornyai.
Nem a Dunának árja harsog itt?
S az nem Kelenföld, és az ős Buda?
Vagy oh! – Hadúr ne adja érnem azt!
Balvégzet fordult ellened, hazám,
S te nem vagy többé magyarok hazája?

A költő jön, elragadtatással rohan feléje és leborul.

KÖLTŐ
Felséges Árpád, oh dicső vezér!
Oh hős apánk, országunk alkotója!
ÁRPÁD
Nem visszatetszők e szavak nekem...
KÖLTŐ
Előtted, oh hon s nemzet ős vezére,
Lelkem hajolt meg s szívem üdvözölt.
Oh mely sok gyászév óta vártalak!
Gúny, megvetés és fagylaló hidegség
Voltak jutalmam;
s kértem éltemet,
Oly kínosat bár s oly örömtelent,
Hosszúra nyúlni, csakhogy lássalak.
ÁRPÁD
Ki birja paizsát s kardját hős atyámnak?
KÖLTŐ
Oh drága ős, mióta elhagyál,
Mi véghetetlen, amit szenvedénk!
Nem szólok ellenségről, mert mi nemzet
Kerülte még el ellenség vasát
És lett dicsővé ellenségtelen?
Nem mondom a belvillongás dühét,
A meghasonlás ádáz szörnyeit:
Vér foly, mióta földön ember él,
S a népek átka drága honfivér.
Szívünkbe vertünk öngyilkos vasat!
ÁRPÁD
A legszörnyebbet várom hallani:
Te nemzetemből írmagúl maradtál.
KÖLTŐ
Több mint gyanítod: mink elaljasodtunk.
ÁRPÁD
Oh, végtelenség, mért nem rejtesz el!
Igen fiú! te eltaláltad:
Elaljasodni több mint a halál.
KÖLTŐ
Elaljasodtunk test s lélek szerint
míglen más nemzetek,
A harcot sem feledve, béke által
S istenfíakhoz illő műveikkel
Lettek dicsővé a világ felett.
S e nép hivé, hogy még van istene,
Ki érte őrt áll, míg ő vétkezik.
ÁRPÁD
Nem, ezt a népet én nem ismerem!
KÖLTŐ
Oh fejdelem, mi újra éledünk;
Oh hála, szent ős, hogy közénk jövél:
Felbátorodva új pályát nyitunk.

Második jelenet. A színházban. Többen jönnek, köztük egy apa a fiával.

FIÚ
Apám, mi ház ez, melybe most megyünk?
APA
Ez a magyar játékszín, a legelső,
Mely Pesten épült sok küzdés után.
FIÚ
Magyar játékszín? Oh, apám, be szép!
ÖREG
(kopott régi mentében jő, botra támaszkodva)
Ifjú valék, midőn e ház falát
Épülni vártam, s bíztak mindenek.
Azóta elhagyott az ifjúság,
S már a koporsó zárja útamat.
MINISZTER
(érkeznek) És milyen állapotban van? És hol van?
KÖLTŐ
Ereje teljében, miniszter úr. De mindjárt láthatja excellenciád. Itt van ebben a páholyban, erre tessék.
MINISZTEREK, KÖLTŐ
(belépnek a páholyba)

Harmadik jelenet. A páholyban. Árpád és a miniszterek találkozása: árnyjátékkompozíció. Az előtérben két főméltóság tanácskozik.

1. NAGYÚR
Parbleu!
2. NAGYÚR
(kefebajszú, feminin jellegű férfi) Nem elég, hogy a múltkor Zrínyi Miklósék ránk hozták a bajt...
1. NAGYÚR
Nem tudom, mi ütött ezekbe. Most már mindenki fel fog támadni?
2. NAGYÚR
Egyáltalán, hogyan kell megszólítani egy ilyen ősapát?
1. NAGYÚR
Árpád nagyfejedelem? Te Csaba, ebből még nagy zűrök lesznek. Magyarországnak van törvényes királya.
2. NAGYÚR
...Első Ferencz József.
1. NAGYÚR
A Habsburgok pedig Árpád-házi leszármazásuk jogcímén kerültek a magyar trónra...
2. NAGYÚR
Na de árpádházi-e maga Árpád? Hiszen az Árpád-ház csak Szent Istvántól kezdve királyi ház.
1. NAGYÚR
Az Isten verje meg. Gondoltam rá, hogy ne válasszuk-e meg pártelnöknek?
2. NAGYÚR
Föl lehetne venni a Honfoglalás Párt elnevezést...
1. NAGYÚR
Szerinted mihez érthet ez az Árpád a honfoglaláson kívül?
2. NAGYÚR
Nem tudom. Talán a lovakhoz? Nyilazás, lovastámadás...
1. NAGYÚR
Jó-jó, de tudod, hogy van. Lóból is megárt a sok...
2. NAGYÚR
De kérlek, ez a poén már ezer éve is szakállas volt... s ez sem változtat azon, hogy ez az Árpád számunkra nem lehet legitim figura... én egyszerűen patkolókovácshoz vinném és megpatkolnám a lábát.

A két főméltóság is elvegyül az Árpádnak hódoló árnyképek között. A szín kivilágosodik: a páholybeli csoport mintegy mozdulatlanná merevedik, mert a színpadon megjelenik a Direktor.

DIREKTOR
Jó estét kívánok, Hölgyeim és Uraim, ma este kétrészes ünnepi előadást látnak. Az első részben Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámai töredékét adjuk. Szünet után jelenetek következnek Jókai Mór honfoglalás tárgyú színdarabjából, a Leventéből.

Direktor meghajol, taps, a szín elsötétül, majd:

PROLÓGUS
Nézz Árpádra, magyar, ki hazát állíta nemednek;
Nézd, s tiszteld képét Álmos fejedelmi fiának.

Budapest legszebb része a Duna-parton.

SÍRSZELLEM
jő, s amint a téren végig megy, körülötte mindenütt sírhalmok emelkednek s többek közt egy nagy, félig omladozott hadi sír, mely a Sírszellem jeladására megnyílván Árpádot tünteti elő. Közben a Prológus vége:

Mint kel erős viharok tetején a sziklai nagy sas,
Úgy kele a fejedelmi fiú országos erőben,
Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogván.

ÁRPÁD
(lassan fölemelkedve) Ki kelt föl engem?
SÍRSZELLEM
Ős bajnok! Én a Sírszellem vagyok.
Hazádba hoztalak,
Hogy népedet lásd ezredév után!
ÁRPÁD
Mit szólasz? Ezredév után?
SÍRSZELLEM
Igen, vezér;
Már annyi éve, hogy szemed lehunyt.

ÁRPÁD
Egy ezredév, mint pillanat repült el!
De honn vagyok hát, s nemzetem között;
Szólj, mint lehet hát, hogy hozzám engedékeny,
Még egyszer látnom hagytad e hazát?
SÍRSZELLEM
Te a csatákon villámkard valál:
Sokezernyi lelket küldtél birtokomba.
ÁRPÁD
Ezt nem tagadják ellenségeim.
SÍRSZELLEM
S én háladattal tartozom ezért,
Mit úgy reméltem legjoban leróni,
Ha hosszadalmas síri éj után
Néped körébe hozlak, ébredőt.
ÁRPÁD
És mely időt mérsz, hogy mulassak itt?
Mert nem szeretnék művet kezdeni
Mit abba kéne hagynom, félszegűl:
Éltemben én országot alkoték.
SÍRSZELLEM
Mulass, míg lelked itt gyönyört talál.

Távoztával a sírok egymás után süllyedeznek.

A páholyban Árpád és az egymással sugdolózó méltóságok. A színpadon tovább folyik az Árpád ébredésének előadása, majd nemsokára szünet következik.

ÁRPÁD
Ez tényleg éppen így történt. Éppen örök álmomat aludtam, és akkor jött a Sírszellem és...
KÖLTŐ
Fantasztikus!
ÁRPÁD
Vajon azt is látni fogjuk, hogy itt ülünk és nézem a színdarabot saját magamról?
MINISZTER
Árpád nagyfejedelem! Megtanácskoztuk itt a dolgot és arra a következtetésre jutottunk, hogy egyelőre titokban kellene tartanunk ezt a rendkívüli eseményt...
ÁRPÁD
Melyiket?
MINISZTER
Hát ezt a... ezt a feltámadást...
ÁRPÁD
Miért?
MINISZTER
A nép még nem egészen érett meg rá... elő kell készíteni őket... meg a politikai helyzet is... nagyon-nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy nehogy valami a visszájára süljön el...
ÁRPÁD
Mi, hogy nehogy a visszájára...?
MINISZTER
Most nézzük tovább az előadást, majd utána beszélünk. Egyelőre csak azt akartam mondani, hogy mirajtunk kívül, akik itt ülünk a páholyban, senkinek sincs tudomása a történtekről... s hogy egyelőre őrizzük meg mindannyian a titkot, amíg el nem döntjük, hogy mi a leghelyesebb...
TÖBBEN
Úgy van! Egyelőre maradjon ez titok.
ÁRPÁD
De kérlek, ha úgy gondoljátok, én vissza is mehetek a föld alá...

Közben: a szünet véget ér. A színpadon a második részt kezdik játszani.

MINISZTER
Jaj, nagyfejedelem, túl szigorú hang ez a mi fülünknek...
ÁRPÁD
(figyelmét elvonja a színpad) Nini, mi történik ott?
KÖLTŐ
Most éppen Árpád vezért és feleségét, Regehűt látjuk.
ÁRPÁD
Regehű?
KÖLTŐ
Miért, hogy hívták valójában a kegyelmes... a felséges fejedelemasszonyt?
ÁRPÁD
Majdnem úgy. Az egyiket. Rékának. Tulajdonképpen eredetileg Emesének.
KÖLTŐ
És hasonlít?
ÁRPÁD
Hát nem ő az?
KÖLTŐ
Ki?
ÁRPÁD
Az ott nem a feleségem?
KÖLTŐ
Az ott egy színésznő. Hőnighof Bellának hívják.
ÁRPÁD
Rékát?
KÖLTŐ
A színésznőt, aki Rékát alakítja.
ÁRPÁD
Ja persze, persze... hirtelen azt hittem, hogy... de ha én feltámadtam, lehet, hogy ő is?
KÖLTŐ
Hát, éppenséggel...
ÁRPÁD
De akkor mit keres ez a másik Árpád ott, aki olyan, mint én? Réka még azt fogja hinni, hogy én vagyok az... jobb lesz, ha most odamegyek és... (feláll és átveti lábát a páholy oldalfalán, hogy a nézőtérre ugorjon. A miniszterek megragadják, mint egy Laokoon-csoportozatban. Ekkor rikkancsok törnek be a színházba.)
RIKKANCSOK
Óriási szenzáció! Árpád vezér feltámadása! Rendkívüli kiadás! a kormány titokban akarja tartani Árpád vezér feltámadását!
EGY ÚR
(benyit a páholyba) Ez most az előadáshoz tartozik?
RIKKANCSOK
Riportereink elindultak, hogy exkluzív interjút készítsenek Árpád vezérrel! Híreink szerint Árpád a színházban van! Kormányválság fenyeget! Ki kicsoda a magyar politikában?
ÁRPÁD
(a páholy mellvédjén állva) Árpád én vagyok!
KÖZÖNSÉG
(üvöltve skandál) Árpád! Árpád!

Negyedik jelenet. A kulisszák mögött. Hallatszik a tömeg őrjöngése. Árpád utoléri Bellát.

ÁRPÁD
Réka!
BELLA
Na most akkor nem értem, mi van...
ÁRPÁD
Nem ismersz meg?
BELLA
Mit hülyéskedsz, Frici, mi az, hogy nem ismerlek meg...
ÁRPÁD
Mi az, hogy Frici?
BELLA
Hát ki aludt nálam ma éjszaka?
ÁRPÁD
Micsoda? Ki volt az?
BELLA
Itt valami tévedés van. Én Hőnighof Bella vagyok. Eredetileg Hőnighof Éva.
ÁRPÁD
Én Árpád vagyok.
SZÍNÉSZ
(be): Én Szépházy Frigyes. (Ugyanúgy néz ki, mint Árpád)
ÁRPÁD
(megragadja) Akkor mit adod itt magad Árpádnak?
SZÍNÉSZ
Hát azt alakítom, hogy milyen volt Árpád...
ÁRPÁD
Akkor idenézz! Ilyen voltam! Hogy most leszúrlak! Na?! Ezt hogy fogod eljátszani? Hogy levágom a fejed?!
SZÍNÉSZ
(menekül)
ÁRPÁD
Réka! Bella! Te vagy az? Ki vagy te?
BELLA
Jézusmária.
ÁRPÁD
Milyen vagy és enyém vagy.
BELLA
Jézusom.
ÁRPÁD
Ki az, hogy Jézus?
MINISZTEREK, ÚJSÁGÍRÓK
(be) Árpád! Árpád!
ÁRPÁD
Tessék.
MINISZTER
Mennünk kell! Hatalmas tömeg gyűlt össze az országháznál! Elkészültek a díszbeszédek! Főzik a díszvacsorát! Indul a fáklyásmenet!
ÁRPÁD
Menjünk. (Bellára mutat) Ő is velem jön.
MIND
(el)

Ötödik jelenet. A bankett vége fele. A hangulat a tetőponton. Árpádot újságírók, politikusok, történészek faggatják.

KÉRDÉS
Na és hogy volt az a dolog a honfoglalással?
ÁRPÁD
Hát az úgy volt, hogy midőn Kióvot elfoglalánk, az oroszok igen javaslák vala nekünk, hogy Pannónia felé, annak elfoglalására sietnénk Attila hajdani keresményének elvételére, leg-inkább, hogy azon földnek öröksége úgy is ránk, mint Attila igaz maradványira nézne. Egy holnapig tartó nyugovás után tehát megindultunk, hogy régi Hunnus Atyáinknak utóbb az idők változásai között elveszett földjére beléphessünk.
KÉRDÉS
És a kijevi csatáról mit tud mesélni nekünk Árpád apó?
ÁRPÁD
Apó?
KÉRDÉS
Szóval... Árpád fejedelem.
ÁRPÁD
Kijóv alatt táborozánk éppen. Akkor Atyám, Álmus gyors lépésű paripáján megfutja minden részit Hadi-Seregének, és harsogó szóval így szólítja vele meg őket: Erős férfiak, Szittyai Katona-társaim! emlékezzetek meg feltett szándéktokról, midőn mondottátok, hogy lakó-helyet fegyverrel akarnátok magatoknak készíteni. Nem tudjátok-é, hogy egy oroszlán sok félénk szarvast megszalaszt? Osztán ki is állhatott még ellene a Szittyai Vitézek erejének?
Hallván ezen okos bátorítását Álmusnak a Magyar Sereg, megfújják nagy harsogva tárogató sípjokat és az Oroszok táborára, mint annyi oroszlánok reá rohannak... és a Kunoknak nyírott kopasz fejeket úgy darabolták, mint az éretlen tököt. Azonban készítik a lajtorjákat, hogy a városnak falait által-hághassák, midőn...
KÉRDÉS
Hagyjuk most a kijevi csatát. A honfoglalás hogy történt?
BELLA
Hogy vítta meg a kincses Kárpát
Havas bérczét Álmosfi Árpád;
A szép hazát, mely Etelé
S örökje volt, hogyan lelé?
ÁRPÁD
A már most úgy nevezett Magyar-Ország szélire értünk 889-dik esztendőben. Azon a helyen állapodtunk meg pedig leg-elsőben, a hol most Munkáts vára vagyon, a mely helynek Munkás nevet adtuk, mivel azt sok munkával és fáradsággal találtuk fel.
Ott letelepedvén ellankadt tagjainkat negyven napig tartó nyugodalommal enyhítettük: az után Ungvár ellen indultunk, hogy azt erőszakos ostrommal hatalmunk alá hódítanók.
KÉRDÉS
És hogy volt az a dolog a fejedelemmé választással?
ÁRPÁD
Elhatároztuk Fejedelmi hatalommal egy Fő Vezért választani, aki az egész nemzetet teljes hatalommal kormányozná.
Meglett a Fejedelem választás, 889-dik esztendőben, és pedig úgy szólt, hogy valameddig Árpád élne, ő lenne a Magyar Nemzetnek Vezére. (E szavaknál dermedt csend ereszkedik a teremre. Árpádnak is feltűnhet valamelyest; elgondolkodik, majd folytatja:)
Mihelyt fejedelemnek választtattam, azon módulag hozzá kezdek ezen földnek elfoglalásához. Valamerre néztem, mindenfelől ellenséget láttam.
Erdély-Országot a Meszesi-kapukon túl bírta Geló. Szamos és Maros vize között való földet bírta Menmoroth. Maros vizén túl Glad volt a Parantsoló.

Éljenzés, vivátozás, pohárköszöntő-foszlányok, nótázás, hangzavar. A kérdéseket nem lehet már világosan érteni, és Árpád szavát is el-elnyomja a zsivaj. Az itt következő szavakat tisztábban hallani.

ÁRPÁD
Zalán ekkor követeket külde hozzám, a kik által a Magyaroknak, mintha sohonnából szakadtak volna, hatalmasan parantsolta, hogy térnénk vissza, a honnan jöttünk. Minden háborodás nélkül könnyen válaszoltam a Követeknek, midőn azt izentem vissza Zalánnak, hogy én...

Hangzavar. Később:

...Ajándékul pedig küldtem neki egy nagy fehér lovat megaranyozott nyereggel. Ezen ló sánta volt és mivel tsak három lábára tudott lépni, azon nevet viselé hogy Dreifuss.

Hangzavar. Mint fent.

Aztán Csepel szigetbe hordozkodtam Fő embereimmel, és hét holnapig ottan tartózkodtam. Által mentem Attila városába és ott huszonegy napig tartott a vigaszság Attila feltalált palotáiban. Némelyek ugyan földig le valának rontatva, némelyek pedig nem és kimondhatatlan módon örülénk azon, hogy elfoglalni érdemlettük Attila királynak, kinek nemzetségéből származtam, városát. És minden nap nagy örömök közt lakozunk vala Attila királynak palotájában és a hárfáknak és sípoknak gyönyörködtető hangjával mulattuk magunkat. A vigasság nagy volt, de a lárma nem ekkora, mint ma itten.

Hangzavar. Mint fent.

KÉRDÉS
...na és a németekkel való csata hogy volt?
ÁRPÁD
Lajos Német királlyal való csata a Likhum vize mellett... az úgy volt... alig szólamlik meg a dob és a trombita, azonnal mind a két részről repülnek a nyilak, villognak a kardok, tsattoggnak az öszveütközött dárdák, erőssen viseli magát mind a két Fél. A Magyarok az alatt mintha ellent nem állhatnának a reájok rohanó Német Tábornak, hátrább kezdik magokat húzni. Tettetvén félelmeket, azon erdőbe húzták magokat, a hol már az útat mind a két felől elállotta az ott levő sok Katonaság...
KÉRDÉS
Na és aztán?
ÁRPÁD
Midőn naponként gyarapodott a Magyarok ereje és ditsősége, meghaltam 907-dik esztendő táján, minekutána Atyám Álmus után tizennyoltz esztendeig az elsőséget viseltem. Holt tetemem nem messze Ó-Budától temettetett el. Síromból ki álló oszlopra ezen szók vésettettek: A' mi Árpádban halandó volt, ím' ide temetődött.

Hangzavar. Mint fent.

GRÓFNŐ
...tudjátok, nekem erről eszembe jut Petőfinek az a verse, hogy
Hol lesz az új Mohács? a hol megint lemegy
Majd a haza napja,
S háromszáz évig vagy talán soha többé
Arczát nem mutatja!
GRÓF
(nem figyel oda) ...a Misi üdvözletét küldi Trianonból... éppen ott nyaralnak, Versailles környékén...
GRÓFNŐ
Melyik Misi?
GRÓF
Hát a Károlyi Misi.
GRÓFNŐ
Ja...
MINISZTER
Hadd mutatom be Árpád nagyfejedelemnek az írófejedelmet, Jókai Mórt, akinek ma este látni méltóztatott Levente című drámájából azokat a részleteket...
JÓKAI MÓR
Jókai Mór vagyok. Tartom szerencsémnek.
ÁRPÁD
Érdekes volt a darab... kár, hogy egy szó sem igaz belőle...
JÓKAI MÓR
Zrínyi Miklós is ezt mondta nekem szigetvári darabomat megtekintvén.
MINISZTER
Jókai Mórnak néhány éve jelent meg a százkötetes életmű-kiadása... az egész ország ünnepelte... aztán rögtön utána, a honfoglalás ezredik évfordulóján megbukott a karczagi képviselőválasztáson... ki is győzte le...
JÓKAI MÓR
Már nem is emlékszem.
MINISZTER
Én sem. Dehát ha báró Orbán Balázst megbuktathatták Keresztúron a saját székelyei...
JÓKAINÉ
De azért ne búsulj, Mór. Tudod, ha ott lehettem volna akkor, ha ismertelek volna már akkor, mit mondtam volna neked?
JÓKAI MÓR
Mit?
JÓKAINÉ
Azt, hogy én azért szeretlek. Hogy én mégjobban szeretlek. Azt mondtam volna neked: I love you Mór!

Hatodik jelenet. 1. és 2. Nagyúr a díszvacsoráról kilépnek a folyosóra.

1. NAGYÚR
Ebből iszonyú botrány lesz. Ez most azt hiszi, hogy a Hőnighof Bella a felesége.
2. NAGYÚR
Nem lehet megmondani neki?
1. NAGYÚR
Mit?
2. NAGYÚR
(súg valamit 1. Nagyúr fülébe)
1. NAGYÚR
Azt hiszed, ennek számít ez?

Szünet

1. NAGYÚR
Na, hogy ízlett a vacsora, Csaba?
2. NAGYÚR
Jó volt... különösen a zuhanópaprikás... meg a málnaszörp saját levében... meg az a torta...
1. NAGYÚR
Melyik? a kiwis?
2. NAGYÚR
Azt hiszem... szóval az a torta borotvahabbal és óriásegressel...
1. NAGYÚR
Mi?
2. NAGYÚR
A hab a tortán...
1. NAGYÚR
Ja...

Szünet

2. NAGYÚR
Holnapután Árpád-szobor avatás lesz. Vajon ő is elmegy oda?
1. NAGYÚR
Árpád? Igen. Azt hiszem, igen.
2. NAGYÚR
De kell-e köztéri szobor élő személynek? Ez: személyi kultusz, nem?
1. NAGYÚR
Igazad van, Csaba.
2. NAGYÚR
Ezt a féktelen becsvágyat – feltámadni és idejönni tündökölni és ünnepeltetni magát... Nem tudjuk valahogy megzabolázni ezt a pasast?
1. NAGYÚR
Valamit mindenki ellen lehet találni, Csaba.
2. NAGYÚR
Például itt van ez a sötét história Álmossal. Miért végezték ki? Mi ez, ha nem politikai gyilkosság?
1. NAGYÚR
Ha az volt is, ennyi idő alatt már elévült.
2. NAGYÚR
Nem is arról van szó, hogy bíróság elé állítani... bár miért ne... egyelőre csak éppen meg kéne szellőztetni az ügyet egy-két újságban... meg hogy a kende, vagyis a kündü, a szakrális uralkodó...
1. NAGYÚR
Mi van vele?
2. NAGYÚR
Árpád alatt, írd és mondd, nyoma vész ennek a méltóságnak... eltűnik a magyar történelemből... hatalmi torzsalkodás, irigység, féltékenység, van itt minden, amit csak akarsz...
1. NAGYÚR
Rendben, Csaba. Na és kivel írassuk meg a cikkeket?
2. NAGYÚR
Hát, a bértollnokokkal... Fey, Makkay, satöbbi... Pártvonalon szólaljanak meg a Bélák... Tökelyi Béla bizonyítsa be, hogy a vérszerződés eredménye nem is volt érvényes.
1. NAGYÚR
Mért ne lett volna érvényes?
2. NAGYÚR
Mondjuk, mert az egyik törzs képviselője valójában nem is volt ott, s hogy ezért a szavazást meg kellett volna ismételni... Bordély Béla, a mi derék Sevillai Lászlónk, szólaljon fel és mutassa ki, hogy Árpád kifosztotta a törzsszövetség kasszáját, és eljárást kell indítani ellene... Funda Béla mindehhez tegye hozzá, hogy Árpád külpolitikája teljesen katasztrofális volt, Zalántól és Laborctól Szvatoplukig mindenkit ránk haragított, aminek a levét még ma is isszuk... Aztán vegyük elő a nőügyeit, hány gyereke volt, hány nőtől... amíg vissza nem kotródik oda, ahonnan jött.

Hetedik jelenet. Árpád és Bella.

ÁRPÁD
(énekel)

Ez a zöldes fényű szem
Nem nézett rád sohasem.
Másnak égett, nem neked...

Mindjárt hajnalodik.
BELLA
Most már le kell feküdnöm.
ÁRPÁD
Maradj itt velem.
BELLA
Nem lehet.
ÁRPÁD
És azzal a Fricivel lehet? Aki csak a másolatom?
BELLA
Nem azért. Te ezt nem érted.
ÁRPÁD
Nem értem. De azért maradj velem.
BELLA
A másik szárnyban fölajánlottak nekem egy lakosztályt. Esetleg ott alszom. De nem itt veled. Egyedül fogok aludni.
ÁRPÁD
Nem fogsz félni?
BELLA
Mitől?
ÁRPÁD
Mit tudom én... a szörnyektől... a besenyőktől...
BELLA
Majd meglátom.
ÁRPÁD
Maradj velem.
BELLA
Nem. Ma nem.
ÁRPÁD
Ma nem? Máskor igen?
BELLA
Nem tudom.
ÁRPÁD
Jó éjt, Bella.
BELLA
Jó éjt, Árpád.
ÁRPÁD
(énekel)

A másik szárny

Hogyha valaki rádkopog majd,
ablakodon kocog majd éjjel:
ahogy vagy, úgy fuss át majd hozzám,
ne veszíts időt öltözéssel:

menekülj hozzám. Én védlek meg
hogyha a szőrös, karmos mancsok
ablakodon már be is nyúltak:

mindig tudtak a szörnyek mindent
és mégtöbb mindent megtanultak.

De hogyha éjjel arra ébredsz,
hogy léptek reccsennek szobádban:
már nem lesz hova menekülnöd,
sem elrejtőznöd, sem leülnöd.

Blúzod épp csak, hogy felvetted
s ott is állok már melletted.

„A szörny vagyok" – szólok majd hozzád,
én leszek az, ki ágyadnál ott áll:
„Valaki hívott. Nem te voltál?"

Nyolcadik jelenet. Az üres színházban.

RÉMALAKOK
éneke a szín mögött:

Üldözzük őt,
Gyötörjük őt,
A csapodárt!

Üldözzük őt, amerre jár,
Ne lelje meg, mit szíve vár.
Nyomorban lásson enyhelyet.
És sírja légyen átkozott.

BELLA
(menekülőben, utána a rémalakok) Oh, ég, ne hagyj el! Irgalom, nagy ég! (Összerogy)
IRIGYSÉG
Hah, fényes inség, most porban heversz?
Hányszor ragyogtál büszkén, mint királyné!
Hah! míly gyönyör látnom gyötrelmedet.
RÉSZVÉTLENSÉG
Segítnélek, de nem tudom, ki vagy.
MEGVETÉS
Haszontalan, kóbor nép, söpredék.
GÚNY
Négykézláb jár a természet, midőn
Ő játssza, s boldog és boldogtalan
Futásnak indul. Kontár, nem egyéb!
RÁGALOM
Bűnben leledzik s él, amekkora.
ÉHHALÁL
Mind félre innen! ő enyém.
Éhenhaló! én angyalod vagyok.
BELLA
Oh hagyjatok! kímélet, irgalom!
Testvér, rokonság megtagadnak engem,
S atyám haragja kísért álmaimban.
GÚNY
Tüdőd silány, hangod rikácsoló,
S magad tudatlan és nagy bamba vagy:
Minek gyötörni itt is a magyart?
KAJÁNSÁG
Mit tétováztok még? Ő mienk.
ÁRPÁD
(előlép) Utálatos had, vissza! ő enyém!
RÉMALAKOK
(hátrálnak)

Kilencedik jelenet. Néhány héttel később. Árpád és Bella egy nyitott ablaknál. Kintről egy idő után a tömeg erősödő üvöltése.

BELLA
Mit írsz, Árpi?
ÁRPÁD
Verset írok.
BELLA
Miről?
ÁRPÁD
Az a címe: A zombi és a magyar ember.
BELLA
Te Árpi... már rég meg akartalak kérdezni...
ÁRPÁD
Miről?
BELLA
Semmi, semmi.
ÁRPÁD
Na de légy szíves.
BELLA
Réka a hányadik feleséged is volt?
ÁRPÁD
A harmadik.
BELLA
És nagyon...
ÁRPÁD
Nagyon szeretlek.
BELLA
És őt?
ÁRPÁD
Őt is szerettem.
BELLA
És engem csak azért, mert őt? és bennem valójában másvalakit?
ÁRPÁD
Vagy mindkettőtökben valaki mást...?
BELLA
Sokat emlegetik mostanában Dugonics Etelkáját...
ÁRPÁD
Mi van vele?
BELLA
Hogy te, meg Huba vezér lánya... hogy nem tudom, mi...
ÁRPÁD
Huba lánya? Klárika?
BELLA
Világosnak hívták.
ÁRPÁD
Persze, Világosnak, de Klárikának szólítottuk. Dehát az egy hároméves kislány volt!
BELLA
Biztos?
TÖMEG
Abcúg Árpád! Abcúg Árpád!
BELLA
Miért csinálják ezt? Mit követtünk el?
ÁRPÁD
Te – semmit. Miattam van minden.
BELLA
És te mit követtél el?
ÁRPÁD
Azt, hogy szabad ember voltam. És egy szabad és büszke népről álmodtam egy szabad országban.
BELLA
És?
ÁRPÁD
És valaki elcserélte: ez a nép nem önmaga. Egy váltottlelkű, kettős tudatú, szerencsétlen nemzet, mely saját magát emészti föl, mely tulajdon vérébe vert csapot, megsemmisíti legjobb fiait, akiket csak vértanúként s csak a sírban képes tisztelni, vagy ott sem... hazánkat újra meg kell váltani... egy olyan nép, mely nemsokára el fog fogyni s csak szomszédai históriáiban fog tovább élni – egy nemzet, amelynek alig ezer év kellett, hogy elpusztítsa önmagát.
BELLA
Mintha élne s mégis meghalt volna?
ÁRPÁD
Mintha látott kép után epedne.
BELLA
Egyfajta árvagyermek.
ÁRPÁD
Igen.
BELLA
Félelemmel és gyanúval nézi,
Dolgait hogy más keze intézi
Folytonos, bár lassu működéssel.
ÁRPÁD
Mintha élne s mégis meghalt volna.
Így megy egykor félhold éjszakáján
Egy törött szántóvas van a vállán,
És megáll egy künn felejtett háznál,
Mintha vendég volna önmagánál.
TÖMEG
Abcúg, abcúg! Abcúg, le vele! Abcúg, Árpád! Árpád, hol a pénz! Hol a kende, Árpád! Abcúg, le vele!
ÁRPÁD
(kiáll az ablakba)
TÖMEG
Ááááá... Húúúú...
ÁRPÁD
Meglett a Fejedelem választás, 889-dik esztendőben, és pedig úgy szólt, hogy valameddig Árpád élne, ő lenne a Magyar Nemzetnek Vezére...
TÖMEG
Abcúg, abcúg!
ÁRPÁD
Mihelyt fejedelemnek választtattam, azon módulag hozzá kezdék ezen földnek elfoglalásához. Valamerre néztem, mindenfelől ellenséget láttam...
TÖMEG
Abcúg! Hallod ezt a hülyét?!
ÁRPÁD
Magyarország! Megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy.
GONDA LÁSZLÓ
Éljen Árpád, a honalapító!
TÖMEG
Abcúg!
ÁRPÁD
Mit csinálnak Magyarhonban?
TÖMEG
Húúúú...
ÁRPÁD
Esznek, isznak és dalolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
TÖMEG
Háááá...
ÁRPÁD
A hazának nincsen háza –
fiainak
Nem hazája.
TÖMEG
Abcúg!
ÁRPÁD
Zsarnok, szolga egy személyben,
Ki magával sincs békében. –
Most – nevét rút ferditésben
Ismerik csak átokképen.
TÖMEG
Húúú... Árpád, le veled!
ÁRPÁD
Várban a magyarság készül titkos útra;
Esze ágában sincs visszatérni újra.
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába.
Üres a vár. Holnap már üres lesz.
Hegedűszó sírjon Nagy-Idába' –
TÖMEG
Le vele! le vele!
ÁRPÁD
Magyarok!
Ti a gonoszból nagy részt vettetek,
És a jövendő kétes hajnalán
Sötét ború áll még a nap felett.
Hazánkat újra meg kell váltani!
TÖMEG
Húúúú...
ÁRPÁD
Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.

12. szín
Csontváry & Herczeg Ferenc

Szereplők:
Csontváry
Herczeg Ferenc
Herczeg Ferencné

Irodalom
Herczeg Ferenc: A gótikus ház

Időpont: 1910 júniusa. Helyszín: a régi József Műegyetem második emeleti csarnoka a Múzeum-körút 6–8. szám alatt. Herczeg Ferenc és Ferencné Csontváry kiállításán nézelődnek.

HERCZEG F.
(feleségéhez fordulva, rámutat egy festményre) Görögország! A Himettosz!
CSONTVÁRY
(előugorva egy kép mögül, izgatottan) Na ugye? Ugye? És ezt senki sem akarja nekem elhinni!
HERCZEG F.
Saját szememmel láttam ezeket a színeket, mikor Athénban jártam.

Csontváry minden festmény előtt magyaráz valamit a vendégeknek. Sétálgatnak, beszélgetnek.

CSONTVÁRY
Mit tart erről a vonalról?
HERCZEG F.
(Tanácstalanul néz, majd kivágja magát) Úgy érzem, ennek még folytatása lesz!
CSONTVÁRY
(Töprengve) Lehet, hogy igaza van. Lehet.

*

1912-ben, a képviselőház folyosóján. Csontváry kihívatja Herczeg Ferencet az ülésteremből.

HERCZEG F.
Csontváry úr! Parancsoljon velem. Miben állhatok a rendelkezésére?
CSONTVÁRY
Megvan a vonal folytatása!
HERCZEG F.
Miféle vonalé?
CSONTVÁRY
No! no, emlékezzék: a vonal!
HERCZEG F.
Aha... (valami rémlik neki) És mi van a folytatással?
CSONTVÁRY
Rögtön megtudja... Tegnap olvastam, hogy a kormány hatvanmilliós kölcsönt készül fölvenni. Idesiettem, hogy megkérjem önt, beszéljen Lukács miniszterelnökkel, és hasson oda, hogy hatvan helyett hatvankét milliót vegyen kölcsön.
HERCZEG F.
Mire való az a kétmillió?
CSONTVÁRY
(hidegen) Azt bocsássák az én rendelkezésemre.
HERCZEG F.
És minek az önnek?
CSONTVÁRY
Kétmillióra van szükségem, hogy rendet teremtsek az országban. Ez a vonal folytatása, sőt, ez a vonal befejezése. Mert, hogy mi magyarok szörnyen züllött politikai és társadalmi viszonyok közt élünk, azt csak nem tagadja?
HERCZEG F.
Nem tagadom. De hogyan akar azzal a kétmillióval rendet teremteni? Van valami terve?
CSONTVÁRY
Van.
HERCZEG F.
Mi?
CSONTVÁRY
Van készen kidolgozott, részletes tervem.
HERCZEG F.
És hogy szól ez a terv?
CSONTVÁRY
Azt hiába mondanám el önnek, úgysem értené meg. Mert éppen abban van a tehetség, hogy tud valamit, amit más nem képes megérteni. És úgy van a festészetben, és úgy a politikában is. Mi haszna önnek abból, ha elmondom, hogyan festem a képeimet? Utánam tudja csinálni? No, ugye, hogy nem.
HERCZEG F.
Engem teljesen meggyőzött.
CSONTVÁRY
Na ugye!
HERCZEG F.
Lukács azonban igen különös ember, félek, nem fogja megérteni, hogy diszkrécióra kétmilliót kell önnek adnia.
CSONTVÁRY
Hát ha ezt nem képesek megérteni, akkor csakugyan nem lehet segíteni ezen az országon! (hidegen biccentve sarkon fordul és el)

13. szín
Csontváry & Kafka

Szereplők:
Franz Kafka
Elli, a húga
Csontváry
Öreg
Utasok, katonák
Ady Endre
Kisfiú

Irodalom
Kafka: A szomszéd falu
Kafka: Az én cellám
Kafka Naplói
Csontváry Kosztka Tivadar Önéletírása
Csontváry Kosztka Tivadar: A tekintély
Csontváry Kosztka Tivadar: A lángész

Időpont: 1915. április 27-e. Helyszín: a Nyugati Pályaudvar

CSONTVÁRY
És a napsütésben egy kis fekete magot pillantok meg a bal kezemben...
HANGSZÓRÓ
ÖT PERC MÚLVA SZERELVÉNY INDUL A KETTES VÁGÁNYRÓL...
KAFKA
Folytassa, Csontváry úr.
CSONTVÁRY
És a fejem fölött hátulról azt hallom...
KAFKA
Mit?
CSONTVÁRY
Te leszel a világ legnagyobb festője.
KAFKA
Bizonyára így is történt, Csontváry úr.
CSONTVÁRY
Én azzal a hatalommal állok titokzatos összeköttetésben, amit sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk.
ELLI
Mostmár indulnunk kell. Köszönjük, hogy útbaigazított.
CSONTVÁRY
Nem tesz semmit. Azért vagyok itt, hogy kibéreljem az állomást.
KAFKA
Igen?
CSONTVÁRY
Igen. Meggyőződtem róla, hogy egy hegyvonulatról – vagy egy pályaudvarról – csak akkora festmény készíthető...
KAFKA
Mekkora?
CSONTVÁRY
Mint maga a pályaudvar vagy a hegyvonulat. Ezért világkörüli útra indultam.
KAFKA
Tudja, Csontváry... Az útról jut eszembe. Nagyapám mondogatta mindig, hogy az élet megdöbbentően rövid.
CSONTVÁRY
Meglepően rövid.
KAFKA
Azt mondta: nem is érti, hogyan is szánhatta rá magát fiatal korában arra, hogy ellátogasson a szomszéd faluba...
CSONTVÁRY
Hova?
KAFKA
A szomszéd faluba; azt mondta: nem is érti, hogyan nem félt attól akkoriban, hogy eltekintve a szerencsétlen véletlenektől, még a megszokottan, szerencsésen eltelő élet hossza sem lesz elegendő egy ilyen utazáshoz.
CSONTVÁRY
Istennek megszámlálhatatlan múltja van, Kafka úr. De ma még nem aktuális leleplezni őt.

Fehér ruhás lányok érkeznek, egy induló katonavonatot búcsúztatnak. Kisfiú halad el Csontváryék mellett.

CSONTVÁRY, KAFKA, ELLI
Van-e Isten?
KISFIÚ
Isten nem ember, hogy legyen vagy ne legyen. (El)
NARRÁTOR

Foguk közt a tenger törökzöld szívével
aztékok járják a szállodákat.

A hegycsúcsra épült állomáson
majd eszembejut egy látomásom

miközben üvöltés hallszik az állatkertből
az aztékok ordítanak vagy az oroszlánok
a hegycsúcson épült pályaudvaron
nedves lesz szemed és megfájul nagyon

mert a vízözön otthagyta lábnyomát
és kézjegyét az állomáson:
galagonyát és áfonyát

jött az özönvíz könnyen és kokainnal
majd lábujjhegyen távozott
őzbőr kalapját szemébe húzva

miért van az hogy sokszor
fölfénylik fönt a réten
az őzbőr és a kosbor

tudod amikor egyszer régen
a hegycsúcsra épült állomáson
volt az a furcsa látomásom
aznap amikor elvesztettem
a kalapom s a válltömésem
elnyelte a víz az állomást
sín csattog a víz alatt
hullámzik a tengerszem
felgyorsul a gyorsvonat
megszárad az emberszem

bekapcsolja a tájfűtést,
magányos útjára indul
a néptelen levél.

HANGSZÓRÓ
KÉRJÜK AZ UTASOKAT, SZÁLLJANAK FÖL.
ELLI
Ez a vagon a mienk?
KAFKA
Hát öreg, te hova utazol? Nézd csak, Elli, itt fekszik a peronon és nem mozdul.
ADY ENDRE
(útitársaihoz, miközben felszállnak) NEKÜNK MOHÁCS KELL! (Magának) Helóta nép, helóta költő...
ELLI
Leitta magát?
KAFKA
Beteg vagy, öreg? Segíthetünk rajtad? Megsebesültél?
HANGSZÓRÓ
KETTES VÁGÁNYNÁL FIGYELEM, A VONAT EGY PERC MÚLVA INDUL.
KAFKA
Kicsoda vagy hát?
ÖREG
Egy nagy generális.
KAFKA
Vagy úgy. Szóval ez a bajod.
ÖREG
Nem. Valóban az vagyok.
KAFKA
No persze.
ÖREG
Nevessetek csak, megbocsátom nektek.
KAFKA
Dehát nem nevetünk, légy, ami akarsz. Légy főgenerális, ha neked úgy tetszik.
ÖREG
Az is vagyok, főgenerális.
KAFKA
Na látod, hogy kitaláltuk! De minket ez nem érdekel.
ELLI
(közben) Franzi, szállj föl, a vonat azonnal indul!
KAFKA
...mi csak figyelmeztetni akarunk... hogy éjszaka erős fagyok lesznek. Úgyhogy jobban teszed, ha most szépen felkelsz és elmégy innen.
ÖREG
Nem kelhetek fel, azonkívül el sem tudom képzelni, hová is mehetnék.
KAFKA
Miért? Talán nem tudsz járni?
ÖREG
Nem tudok járni, sejtelmem sincs, miért. Hiszen ha tudnék járni...
KAFKA
Akkor mi lenne?
ÖREG
Abban a szempillantásban generális lennék újra, seregem körében.
KAFKA
Kihajítottak talán?
ÖREG
Egy generálist? Dehogy – lezuhantam. De menjetek mostmár, túl sokat kérdezősködtök.
KAFKA, ELLI
(felszállnak, a vonat elindul. Csontváry megjelenik, és egy ideig a vonat mellett lohol.)
KAFKA
Mondja, nem szokott félni attól, hogy egy reggel ágyában arra ébred: óriási rovarrá változott?
CSONTVÁRY
Nem. Én arra szoktam ébredni, hogy nekem kell megváltanom a világot.

NARRÁTOR

Egy másik életemben én
narancsszín kő vagyok, karneol.
Egy lány veszít el egy bálteremben
s azóta nem vagyok sehol.
Így lettem fűtő. Fűtő lettem
egy libanoni mozdonyon.
Örökségem volt Libanonban:
volt egy óriás-cédrusom.

Egy másik lét,
egy más tavasz
s a fáról egy
levél levált

én nem felej-
felejtem el
a karneolt
a karnevált,

mikor a pá-
lya-udvaron
a gyorsról egy
leány leszállt
és elveszí-
tett engem és
többé soha
meg nem talált.

Hát ez történt a karneválon.

Örökségem volt Libanonban,
lángol a drágakő a fában
mivel a mozdonyok kazánját
cédrussal fűtjük mostanában.

Csontváry elgondolkodva áll még egy ideig. Egy szerelvény indul el lassan: Csontváry szórakozottan föllép a lépcsőre. A szerelvény egyre gyorsabban halad, Csontváry köpenye és sálja mindjobban lobog a szélben.
A vonat váratlanul, zökkenve megáll egy pillanatra. A Városligetnél vagyunk. A vonat elindul. Csontváry az Állatkertben.

14. szín
Az Állatkertben

(Az Állatkert, mögötte a Vidám Park. A szellemvasút és a hinták összekeverednek a háttérben az igazi vasút sínpárjaival. Időnként sivalkodó gyermekekkel teli kis szerelvények meg hintakosarak zúdulnak alá, máskor katonavonat vágtat el; ilyenkor a Megállj, megállj, kutya Szerbia foszlányai.)

Szereplők:
Kikiáltó
Csontváry
Szamojéd
Szamojéd asszony
Két látogató hölgy

A ketrecek közt – ugyan nem ketrecbe zárva, de a környező rácsok miatt mégis mintha fogságban – egy szamojéd család szöszmötöl kőkorszaki szerszámai közt. 1915. április 27-én estefele.

1. HÖLGY
(átsétálva a színen) És életünk félrecsúszott, mint Juhász Gyula nyakkendője, amit Tóth Árpádtól kapott.
2. HÖLGY
Hogy mondja, kedves?
1. HÖLGY
Tudja, a kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő... azt Tóth Árpád megvásárolta és Juhász Gyulának ajándékozta... őneki pedig mindig félrecsúszott és szorongatta a torkát...

A látogatók kisétálnak a színről

KIKIÁLTÓ
Íme, itt látható, másfél koronáért megtekinthető kőkorszaki szerszámai között az ősmagyarok rokona, a vad szamojéd nép egyik fia és asszonya.
CSONTVÁRY
Itt a másfél korona, fogja.
KIKIÁLTÓ
Hálás köszönetem, uram. Vigyázzon, ne menjen nagyon közel hozzájuk, kéremalássan.
CSONTVÁRY
Miért? Tán csak nem harapnak?
KIKIÁLTÓ
Hát azt éppen nem...
CSONTVÁRY
Úgy hallom, az egész napot önmegfigyeléssel szokták tölteni. Lehet, hogy fiaikra gondolnak, akik most fekete vodkát isznak a szamojédek földjén.
KIKIÁLTÓ
Ki vannak szakítva a maguk környezetéből, hiszen tudja, hogy van ez. A múltkor egy állat-etető addig mind baszogatta őket, hogy a szamojéd egy pillanat alatt fejbeütötte a kőbaltájával... teljesen váratlanul... teljesen fejbevágta... na azért mondom, hogy... ugyanis nekem most éppen mennem kell... s hogy hát vigyázzon az úr. A viszontlátásra, alázatos szolgája. (El)
CSONTVÁRY
(Leül a padra, nézi a szamojédeket, akik háttal, guggolva tesznek-vesznek. Egy idő múlva a szamojéd feláll és kiegyenesedik, nyilvánvalóan nem véve észre Csontváryt.)
SZAMOJÉD
Elmentek, szívem. Most már hagyjuk abba, mára elég volt.
ASSZONY
(ő is feláll, nyújtózkodik): Kezd hűvös lenni, Árpád.
ÁRPÁD
Sötét van, Bella. Sötét van, pedig a lámpát is leoltották. (Énekel:) Csillag Bori, tudom a neved...

Csillag Boris, tudom a nevedet,
Érted vagyok halálos beteged,
Vesd rám rózsám fekete szemedet,
Úgy tudják meg, hogy szeretsz engemet.

CSONTVÁRY
(felugrik) Árpád?! Te itt?! Bella?! Maga is? Mi történik itt?
ÁRPÁD
(mintegy magának, töredékesen) ...és mikor a tárgymegszállási drive a vágyhorizontra irányul, a tárgy szimbólummá lesz... s így már meg lehet lépni a helyzetből...
BELLA
Nekünk itt jó. Itt látható Juhász Gyula félrecsúszott nyakkendője, nem akarja megnézni?
ÁRPÁD
Az országra sűrű este szállt
míg a nemzet istenvérezve állt...
CSONTVÁRY
Árpád! Az ég szerelmére!
ÁRPÁD
A végső alku előtt, barátom...
CSONTVÁRY
A szamojéd az Állatkertből?!
ÁRPÁD
...ha már a végső alku vár...
CSONTVÁRY
...a szamojéd?!
ÁRPÁD
...a halkufár...
CSONTVÁRY
Hogy mi?
ÁRPÁD
Hogy bárki, bármi, bármikor...
CSONTVÁRY
De Árpád... ez a blőd vigyor...
ÁRPÁD
...futó lépések népe, lábnomád...
CSONTVÁRY
...de a hazát...
ÁRPÁD
...s az áfonyát...
CSONTVÁRY
Hogyan jutottál idáig?
ÁRPÁD
Vereckétől Nagyidáig...
CSONTVÁRY
A szőnyeg alatt egy szörnyeteg. És az Isten elfelejtette föltámasztani a népet.
ÁRPÁD
Alszik a tundrán a tundrakutya.
CSONTVÁRY
És te már nem is létezel.
ÁRPÁD
Nem te vagy. Nem emlékezel.

(Az utolsó négy mondatot átveszik – ismételgetve, a sorrendet keverve, egymás szavába vágva – a hangszórók. A három szereplő meghajol, miközben:)

Függöny

15. szín
Nagyváradon

Szereplők:
Terézia
Katonák, Őrök
Kapitány

Időpont: 1920. augusztus 21-én délután.
Helyszín: a várfal egy részlete és a várkapu. Terézia hatalmas csokor vérpiros rózsával, dúdolva. Be akar menni a kapun.

ŐR
Stai, cine eşti?
TERÉZIA
(értetlenül ránéz, aztán tovább akar menni.)
ŐR
Stai că trag!
MÁSIK ŐR
(megragadja Teréziát)
TERÉZIA
Segítség! Mit akartok tőlem!?
ŐR
Auzi mă, e unguroaicăá. (Rossz magyarsággal) Khi vaghi te? Ki lenni?
TERÉZIA
Terézia vagyok, a várkapitány lánya. Eresszetek be!
MÁSIK ŐR
Cică e fata căpitanului.
ŐR
Da' domnu' căpitan nici o fată că n'are. (Teréziához) Domnu' Kápitánnak nix lánya. Honnan jönni?
TERÉZIA
Rózsát voltam szedni. Egy órája jöttem le s mi történt itt közben?
ŐR
Stai că trag!
TERÉZIA
Azonnal eresszenek be a kapitányhoz! A hétszentségit!
ŐR
Condu gagica la domnu' căpitan. Să vadă şi dânsu' ce tot vrea asta.

*

Helyszín: a kapitány irodája. Rendőrkapitány, vagy a katonai rendőrség parancsnoka, esetleg a váré vagy a határőrségé.

KAPITÁNY
Milyen szép ruha lenni neked, Terézia.
TERÉZIA
Ez a rózsaszedő ruhám. Ebben szoktam lejárni a várfal alá rózsát gyűjteni.
KAPITÁNY
Vai ce frumos... vai de schön...
TERÉZIA
Hol az apám? Mi történik itt?
KAPITÁNY
Mă, Ioane, zi, ce-ai aflat?
JÁNOS
Domnu' comandant...Hát itt most egy szituációs helyzet van...
KAPITÁNY
Spune! [ejtsd: Szpunyé!]
JÁNOS
Hétszáz évvel ezelőtt nyoma veszett a váradi kapitány leányának. Azt jegyezték fel akkoriban, hogy virágot ment szedni... să culeagă niste trandafiri... és soha többé nem látta senki. Éveken keresztül hiába keresték... pedig annak számára, aki megtalálná, nagy jutalmat tűzött ki a kapitány meg egy lovag...
TERÉZIA
Ah!
KAPITÁNY
Deci aşa... (rágyújt egy aranyszopókás cigarettára) Ia ascultă-mă... Te most maradni egyedül... completement seule, érted? Senkid se nem nincs, nobody... (odalép a lányhoz, megfogja a kezét) biztosan lenni éhes és szomjas... hétszáz év nem kevés idő, ha az ember közben nem eszik... fugi Ioane, szaladni hozni lenni a kamrában heringi în oţet... finom ecetes hering...
TERÉZIA
(a falhoz támaszkodik) Jézusom...
KAPITÁNY
Itt van addig is darab kenyér... borocska is van, podgoria de la Dealul Mare... várj csak, én tölteni neked... (letör egy darabka kenyeret és Terézia szájába adja. Majd borral itatja. Terézia félig öntudatlanul elfogadja.
A rózsák egy szempillantás alatt elhervadnak, Terézia elváltozik, megráncosodik, összetöpörödik és porrá omlik szét.)

Függelék
Gróf Batthyány Lajos emlékére

Szöveg: Komócsy József
Zene: Mosonyi Mihály

A zombi és a magyar ember

Föl-le jár a fák között a zombi,
holdtölte van, ő meg föl-le jár
mint az óra, amely föl van húzva:
felhúzták, de egyszer csak lejár.

Váratlanul szembe jön vele a magyar.

– Szervusz, kedves zombi, de jó, hogy találkozunk – mondja, és megöleli a zombit.
– Szervusz, magyar – felel a zombi is – és te hogy vagy?
– Köszönöm, én is jól – válaszolja a magyar.