avagy Laiosz báci és a kisdedek
Hangjáték
(Készült 1988 októberében, a Szabad Európa Rádió felkérésére.)
Történik Betlehemben, az időszámításunk kezdete körüli időkben
Szereplők:
JOANNÉSZ, Heródes személyi titkára
LAIOSZ, a betlehemi lakosság világi vezetője, mai kifejezéssel: polgármestere
ERZSÉBET, Laiosz felesége
LAIOSZ BÁTYJA
LAIOSZ KISFIA
ISMERETLEN
Továbbá: betlehemi lakosok, fegyveresek, őrök, biztonsági emberek stb.
Szerző a következő szabványszerű megjegyzést bocsátja előre: ha valaki hasonlóságokat fedezne föl a hangjátékban foglaltak és egyéb helyszínek, egyéb történelmi korok és főleg egyéb személyek között, úgy le kell szögeznünk, hogy bármely ilyen hasonlóság: nem szándékos. De nem is véletlenszerű. Azt mondhatnók: ilyen hasonlóságok, ha vannak, nem szándékosak és nem véletlenszerűek, hanem szükségszerűek.
HANGOK
kintről Heródes, Heródes! Heródes, béke! Heródes és a nép!
LAIOSZ
...és szavunk elakad a megtiszteltetéstől, attól a példátlan kegytől, hogy fényességes jelenlétével méltóztatott kitüntetni bennünket maga a Nagy Heródes, az idehaza és távoli országokban egyaránt forrón tisztelt és szeretett uralkodó, a szellem Nílusa, felnőttek jótevője és gyermekek gyámolítója, a történelem örök delelőponton ragyogó napkorongja, a politikai óriásgéniusz, akit sziklaszilárd egységben, szívünk egyazon dobbanásával követünk a ragyogó jövő felé vezető úton. Engedjék meg, hogy minden betlehemi nevében mindannyiunk legforróbb hálájának adjak hangot amiatt a legfelsőbb gondoskodásért – de hadd éljek egy találóbb szóval: gondviselésért –, amely végigkíséri a betlehemi ember életét a bölcsőtől a koporsóig. Lelkünk legmélyéből feltörő hálánkat szeretném kifejezni, mikor engedélyt kérek, hogy leborulhassak megcsókolni uralkodónk lába nyomát...
JOANNÉSZ
Uralkodónk, Nagy Heródes nevében engedélyt adok rá.
LAIOSZ
Felemelő megtiszteltetés ez nekem.
Mintegy fél percig csak a tömeg hangja kintről: Heródes és a nép! Heródiás, Heródes!
JOANNÉSZ
Jó betlehemiek, hűségetek nemsokára elnyeri jutalmát. Hódolatotok bizonyára kivívja a felséges szív tetszését, mikor majd jelenteni fogom Jeruzsálemben.
LAIOSZ
Jelenteni? Kinek?
JOANNÉSZ
Heródesnek, természetesen.
LAIOSZ
Úgy tűnik nekem... én most hirtelen úgy érzem, mintha elmém megzavarodóban volna. Hiszen Heródes volt olyan kegyes, hogy jelenlétével tüntesse ki méltatlan városunkat, és itt ül hordozható trónusán közöttünk. Miért kellene jelenteni neki?
JOANNÉSZ
Nos hát, most már lassan fölkelhetsz onnan a földről, Laiosz. Heródes: isten, ki ember képében uralkodik köztünk, és nem ér rá lehajolni hozzátok. Már az is hallatlan kegy és leereszkedés, hogy maga helyett – mint a feléje irányuló imádat tárgyát – elküldte hozzátok ezt a herélt süketnéma rabszolgát, aki...
LAIOSZ
Herélt rabszolgát?
JOANNÉSZ
Igen.
LAIOSZ
Süketnéma eunuchot?
JOANNÉSZ
Úgy van. Talán majd egyszer abban a kitüntetésben is részetek lesz, hogy ő maga is eljön hozzátok. De egyelőre még, mint mondottam, uralkodónknak és egész népünk legszeretettebb fiának ideje és elfoglaltsága nem engedi, hogy személyesen is megjelenjen most köztetek. Azonfelül ez biztonsági intézkedés is; de ezt csak bizalmasan súgom meg neked, Laiosz, aki oly kipróbált alattvaló vagy. Szóval, gonosz kezek és elmék úgyszólván szünet nélkül ördögi merényleteket forralnak ellene, isteni élete kioltására törve.
LAIOSZ
Lehetetlen ezt még elképzelni is. Talán csak az aggódó, féltő szeretet mondatja ezt veled.
JOANNÉSZ
Titkos, de hűséges szolgáinknak, Ábrahám fiai-nak füle mindenhol ott van. Ráadásul még azt is kell tudni, hogy Heródesnek ez már az ötödik hasonmása – ahogy a Felkelő Nap távoli országában nevezik őket: kagemusája. Népünk legszeretettebb fiának előző négy hasonmását méreggel, tőrrel és orgyilokkal veszejtették el...
LAIOSZ
Hallatlan...
JOANNÉSZ
...majd karóba húzták és négybe hasították őket, az egyiket pedig veszett kutyákkal tépették szét. És tapasztalataink szerint éppen az őt rajongva imádó lakosság körében megejtett uralkodói látogatások azok az alkalmak, amelyek Heródes biztonságára nézve a legnagyobb kockázatot jelentik...
HANGOK
kívülről Heródes, Heródes!
JOANNÉSZ
...de nem ezért jöttem.
LAIOSZ
Bármilyen ügyben jöttél, a betlehemiek mindenben szolgálatodra állanak. Igaz is, hogy haladnak a jeruzsálemi palota építkezési munkái?
JOANNÉSZ
A bontással nemsokára megleszünk. Hiszen tudod, hogy ahhoz, hogy építhess, előbb bontanod kell.
LAIOSZ
A múltat néha föl kell áldozni a jövőért.
JOANNÉSZ
Máskor pedig a jövőt a jelenért.
LAIOSZ
Tessék?
JOANNÉSZ
Semmi, semmi, csak hangosan gondolkodtam. Mondd csak, Laiosz, visszatérve uralkodónk iránti hűségetekhez: azt vajon szó szerint kell-e érteni, amit az előbb említettél? hogy az egész város egy emberként érez, s hogy amit mondasz, azt minden betlehemi nevében mondod?
LAIOSZ
Igen, büszkén állíthatom, hogy mindez szó szerint értendő.
JOANNÉSZ
Ez pompás! Eszerint felelősséget vállalsz aziránt, hogy minden betlehemi ugyanúgy érez és gondolkodik, mint te.
LAIOSZ
Így van, felelősséget vállalok. De miért...
JOANNÉSZ
Hát akkor már csak azt kell megtudnunk, hogy te hogyan érzel.
LAIOSZ
Hihetem-e, hogy bárkinek is kételye lehetne velem szemben? Velem, Laiosszal szemben? Hihetem-e, hogy az udvarban ne tudnák rólam azt, amire bizonyíték az én egész életem: hogy gyarló és szerény képességű, de törhetetlen hűséggel szolgáló alattvalója vagyok Heródesnek...
JOANNÉSZ
Most hirtelen eszembe jut, hogy Heródesünknek volt egykor egy méltatlan előde is, ki nem érdemelte meg, hogy neve fönnmaradjon, és ezért legfönnebb mint az elfeledettről lehet említést tenni róla, ha valaki éppen nem tudja már visszafojtani őt kárhoztató szavait...
LAIOSZ
Tudom, kiről beszélsz. Átkozott legyen még emléke is! Neve most nem jut eszembe.
JOANNÉSZ
Igen, de tudomásunk van róla, hogy akkoriban nem fukarkodtál az őt dicsőítő jelzőkkel. Egy ízben éppenséggel a szellem Eufráteszének s a bölcsesség Genezáretének nevezted őt.
LAIOSZ
Gyermeteg ostobaság volt akkor ez tőlem, Joannész. Hiszen akkoriban még nem ismertem Heródest, szemem nem nyílhatott még föl.
JOANNÉSZ
Mindenesetre Heródesnek kezébe került egy akkori ünneplő beszéded, és nem örült neki. Azt is mondhatnám, bizalma megrendült benned.
LAIOSZ
Heródes az én régi beszédeimet olvassa?!
JOANNÉSZ
Igen. A vizsgálat során kerültek elő ezek a régi dokumentumok.
LAIOSZ
A vizsg... Miféle vizsgálatról beszélsz?
JOANNÉSZ
Laiosz, te nem is olyan régen súlyos hibát követtél el. Most folyik a vizsgálat annak kiderítésére, hogy ez a hiba szándékos vagy esetleg – szerencsédre – csak ostobaságból eredő volt-e.
LAIOSZ
Én ártatlan vagyok.
JOANNÉSZ
Még nem is tudod, mi a vád ellened.
LAIOSZ
Valóban nem tudom. Amit tudok, az csak az, hogy ártatlan vagyok.
JOANNÉSZ
Ezt majd kideríti a vizsgálat. Személy szerint én bízom abban, hogy valóban csak ostoba voltál, nem kellően körültekintő. Ismétlem: egyelőre vizsgálat folyik ellened, nem pedig eljárás. A vád azonban súlyos. Felség- és hazaárulás, külső hatalmakkal való szövetkezés, kémkedés, bűnrészesség izgatás és felforgatás vétkében, soroljam még?
LAIOSZ
B... bbb... b...
JOANNÉSZ
Nem kell mondanom, igaz-e, hogy mindezért mi jár. Az apróbb vádakat most nem is említem. Tisztázatlan eredetű vagyon, megvesztegetés, feketézés, arany és idegen pénz birtoklása, aztán dinasztiaellenes irodalom olvasása és terjesztése, miegymás...
LAIOSZ
Ezt csak rosszarakó... rosszakaróim... Ezt nem... én nem... a rosszakarók... én soha...
JOANNÉSZ
Netalán rosszakaróid fogadták és vendégelték meg múltkoriban a napkeleti bölcseket? Az úgynevezett háromkirályokat? Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt?
LAIOSZ
De hiszen ők rangrejtve jártak itt, szinte azt is mondhatnám, inkognitóban. Én először azt hittem róluk, hogy kalmárok, akik arannyal, tömjénnel, mirrhával kereskednek.
JOANNÉSZ
Megszegték az elszállásolási törvényt is. Mint idegeneknek szigorúan csak az erre a célra kijelölt vendégfogadókban lett volna szabad szállást kapniuk. Ehelyett mindenféle gyanús helyen forgolódtak, miközben tőled kaptak útbaigazítást és segítséget.
LAIOSZ
Ártatlan vagyok. Különben most jut eszembe, a vége felé ők maguk is mondták, hogy Heródes személyesen fogadta őket.
JOANNÉSZ
És kevélységedben úgy véled, te szerencsétlen, hogy amit Heródes megtehet, azt neked is szabad. Koronás főnek érzed magad?
LAIOSZ
Jaj dehogy, Joannész, nem így értettem.
JOANNÉSZ
Nagyobbik fiad pedig, a hazaáruló Ahasvérus, nem tért vissza nyugati útjáról.
LAIOSZ
De Joannész...
JOANNÉSZ
Kár volt közbenjárnod az útiengedély megadásáért. Visszaélt bizalmunkkal, valahol Coloniától északkeletre, a barbárok földjén telepedett le. És ami a legnagyobb orcátlanság: azt állította a helyieknek, azoknak a koszos barbároknak, a birodalom s így Júdea ellenségeinek... szóval, volt képe azt állítani, hogy anyja révén ő barbár származású, s hogy ennek folytán ő tulajdonképpen itt Júdeában a barbár kultúra hordozója volt, családi körben a barbár nyelvet használtátok... s ezt ő mondta, aki csak annyit tud barbárul, hogy was? was?... s ezek a feneketlenül ostoba barbárok mégis elhitték, hogy ez az anyanyelve. Apjáról pedig – rólad van szó, Laiosz – azt állította, hogy még ma is a titkos politikai ellenállás ismert alakjának számít...
LAIOSZ
Hogy én...
JOANNÉSZ
A dolog teljesen úgy fest, mintha mindenestől elő volna készítve számodra a talaj: hogy késő öregségedre majd a barbárok földjén élvezhesd az ottani, állítólag jókora nyugdíjat. Csak hát először el kell oda jutnod, s hogy eljutsz-e, ez mitőlünk függ. Ha bebizonyosodik rólad a felségárulás...
LAIOSZ
Joannész, a látszatok, megvallom, ellenem szólnak. De tudd meg, hogy ezt a méltatlan fiamat, az Ahasvérust, én kitagadtam. Méghozzá nyilvánosan.
JOANNÉSZ
Tudom, Laiosz. De az a kérdés: vajon miért? Azért-e, mert az uralkodó iránti hűség erősebb benned, mint az apai ragaszkodás?
LAIOSZ
Természetesen, Joannész. Mint ahogyan Ábrahámnak is fontosabb volt az Úr szeretete, mint az Izsáké.
JOANNÉSZ
Márpedig Heródes: isten. Tudjuk ezt.
LAIOSZ
Úgy van. Isten. Sérthetetlen és örök életű.
JOANNÉSZ
Nos: ha Heródesnek a biztonsága úgy kívánná, feláldoznád érte a fiadat?
LAIOSZ
Persze. Különösen a nagyobbikat, az előző házasságomból valót. Ezt az Ahasvérust, aki disszidált.
JOANNÉSZ
De, ha nem tévedek, van egy kisebb fiad is. Igaz-e?
LAIOSZ
Valóban, van egy egészen kis fiam is.
JOANNÉSZ
Hány éves?
LAIOSZ
Másfél éves múlt.
JOANNÉSZ
Isten éltesse.
LAIOSZ
Köszönöm, Joannész.
JOANNÉSZ
Visszatérve a tárgyra, Laiosz, és most egy nagyon lényeges kérdés következik: Mit tennél, ha Heródes biztonsága úgy kívánná, hogy feláldozd érte a fiad?
LAIOSZ
Heródes élete mindannyiunkénál drágább.
JOANNÉSZ
Szóval?
LAIOSZ
Mit szóval?
JOANNÉSZ
Szóval föláldoznád Heródesért a fiad? Ezt a kisebbiket.
LAIOSZ
Ezt a kisebbiket?
JOANNÉSZ
Ne kérdezz vissza. Föláldoznád vagy nem?
LAIOSZ
Természetesen. Ha Heródes úgy kívánná.
JOANNÉSZ
Nos hát, úgy kívánja.
LAIOSZ
Tessék?
JOANNÉSZ
Jól hallottad. Többek között ezért is vagyok ma itt Betlehemben. Heródes, a dinasztia és Júdea, valamint a Birodalom érdeke kívánja a...
LAIOSZ
Az én fiam életét?
JOANNÉSZ
Az övét is. Tudom, hogy nagy csapás számodra ez a hír, az én szívem is nehéz tőle. És ez még nem minden.
HANGOK
kintről Éljen Heródes! Éljen Heródes! Heródes és haladás!
JOANNÉSZ
No? Miért hallgatsz? Csak nem a hűség ingott meg szívedben?
LAIOSZ
Nem, dehogy.
JOANNÉSZ
Hanem?
LAIOSZ
Nem tudom felfogni, hogy Heródes... hogy a fiam... hogy Heródesnek... hogy mi érdeke lehetne abban, hogy... hogy az én...
JOANNÉSZ
Nem is szükséges fölfognod, Laiosz. Elég, ha hűségesen megfelelsz a legfelsőbb helyről jövő óhajnak.
LAIOSZ
De hát itt egy teljesen ártatlan kisdedről van szó. Még kétéves sincsen.
JOANNÉSZ
Gondolj csak nagyobbik fiadra, Laiosz, Ahasvérusra. Belőle is mekkora gazember lett, ugyebár. Pedig egykor pont olyan ártatlan kisded lehetett ő is, mint ez a mostani. Biztosan még becéztétek is, vagy nem?
LAIOSZ
De igen.
JOANNÉSZ
Hogyan szólítottátok?
LAIOSZ
Ahivérike... vagy Ahasvércsi.
JOANNÉSZ
No látod – és mekkora nagy hazaáruló lett belőle. Nem lehet emberi ésszel kiszámítani, hogy kiből mi lesz, ha megnő.
LAIOSZ
Hát az igaz, hogy sohasem lehessen tudni.
JOANNÉSZ
De Heródes tudhatja, nem? Hiszen ő isten. Tudja, mit miért akar, még ha mi nem is értjük, vagy nem mindig értjük.
LAIOSZ
És ez a legfelső óhaj...
JOANNÉSZ
Igen?
LAIOSZ
Azt mondtad az imént: az én fiam életét is kívánja.
JOANNÉSZ
Így van.
LAIOSZ
Ez azt jelenti, hogy még másvalakiét is?
JOANNÉSZ
Úgy van. Laiosz, miért verítékezel?
LAIOSZ
És ez a másvalaki... hát ez a... izé...
JOANNÉSZ
Kérdezz csak nyugodtan. Azért vagyok itt, hogy feleljek.
LAIOSZ
Szóval hogy még... én hűséges alattvalója vagyok Heródesnek.
JOANNÉSZ
Ezt úgy értsem, hogy szívesen áldoznád föl érte nemcsak a fiad életét, de a sajátodat is?
LAIOSZ
Persze hogy igen, persze... De most nem erről akartam beszélni, hanem arra gondoltam, hogy Heródesnek én méltatlan szolgája vagyok ugyan, de azért a birodalom még sok hasznomat vehetné.
JOANNÉSZ
Senki sem pótolhatatlan, Laiosz, ezt jól jegyezd meg.
LAIOSZ
Tudom, Joannész.
JOANNÉSZ
...de ezúttal nem rólad van szó. Heródes biztonsága nem a te nyomorult életedet kívánja.
LAIOSZ
Állok Heródes rendelkezésére. Óhaja számomra parancs.
JOANNÉSZ
Látom, megkönnyebbültél, Laiosz.
LAIOSZ
Ne sértsd meg a házunkat, Joannész, azzal, hogy nem fogadsz el tőlünk egy kis fügebort. Saját termés, jószívvel kínáljuk. Vonuljunk át mihozzánk, az én házamba. Feleségem terített asztallal készült a mai délutánra.
JOANNÉSZ
Az egyetértésnek nem fog ártani, ha egy kis jóféle fügeborral pecsételik meg. Induljunk át tehozzátok.
HANGOK
Heródes, Heródes! Heródes és a nép! Heródes és Júdea!
LAIOSZ
Kedves vendégeink érkeztek Jeruzsálemből, Erzsébet. Szent ég, Joannész, az ál-Heródest odaát felejtettük.
ERZSÉBET
Az ál-Heródest?
JOANNÉSZ
Heródesnek a kagemusáját. Nem tesz semmit, vigyáz rá a testőrség. Hadd mutatkozzam be: Joannész vagyok, Heródes személyes titkára és tanácsadója.
ERZSÉBET
El sem mondható, mennyire örülünk, hogy vendégül láthatunk, Joannész. Ez itt a kisfiunk. Még nem töltötte be a kettőt, de már nagyon ügyesen szaval. Egyébként Heródesnek hívják.
JOANNÉSZ
Isten éltesse sokáig. Gyere csak ide, kisfiam.
ERZSÉBET
No menj oda szépen a bácsihoz. Heróka, nem hallod?
LAIOSZ
Ez itt pedig a bátyám. Hadd mutatom be őt is neked, Joannész.
JOANNÉSZ
Kihez van szerencsém?
LAIOSZ BÁTYJA
Idősebb iskárióti Júdás vagyok.
JOANNÉSZ
Nagyon örülök.
JÚDÁS
Életre szóló megtiszteltetés ez nekem, hogy megismerkedhettünk. Sajnos, most azonnal indulnom kell vissza Iskáriótba, így is csak azért maradtam, hogy közelről láthassam a fényes vendégeket.
JOANNÉSZ
Hát – sajnálom, hogy el kell sietnie.
LAIOSZ
Bátyám ismert irodalmár és egyben közéleti ember ott a messzi Iskáriótban. Nem igaz, Júdás?
JÚDÁS
Hát – megtesszük, ami tőlünk telik. No Heróka, gyere ide, mit üzensz a kis Júdáskának Iskáriótba?
HERÓKA
Azt, hogy alig várom, hogy megnőjünk!
Nevetés, búcsúzkodás, Júdás távozik.
JOANNÉSZ
Heróka, mi leszel, ha nagy leszel?
ERZSÉBET
Mozdonyvezető.
JOANNÉSZ
Mozdonyvezető? Milyen furcsákat mondasz! Mit jelent ez a szó?
ERZSÉBET
Nem tudom. Néha eszembe jutnak ilyen furcsaságok. „Mozdonyvezető", „pilóta", „kereszténység", „fiadnak mondj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét"... csupa ilyesmi, és nem tudom, mit jelentenek. Hirosima, bős-nagymarosi vízlépcső...
LAIOSZ
Feleségem látnok. Gyakran vannak sugallatai és látomásai.
JOANNÉSZ
És mit sugall neked Heródes neve?
ERZSÉBET
Ez zavaros érzés... nagyon homályos... nehéz elmagyarázni... de biztos, hogy Heródes és Betlehem neve összefonódik és fennmarad, amíg emberiség lesz.
JOANNÉSZ
Bravó. Ezt megemlítem legfelső helyen is. És ezek a finomságok is itt az asztalon, mind az ügyes háziasszonyt dicsérik. Sült hal és birkasült... s ezek az oly régen látott finom falatok, mint citrom meg narancs... hol is tudjátok beszerezni ezekben a mai időkben?
ERZSÉBET
Csomagban érkezett.
JOANNÉSZ
Csomagban? Honnan?
LAIOSZ
Hát izé... onnan messziről.
ERZSÉBET
Laiosz fia küldte a barbárok földjéről. Olyan drága, szófogadó, jó gyermek az az Ahasvérus...
JOANNÉSZ
Igen?
LAIOSZ
Kóstold meg ezt a sült halat, Joannész.
JOANNÉSZ
És ez itt mi? Ebben a dobozban?
LAIOSZ
Ez úgynevezett dobozos sör. Tulajdonképpen erjesztett árpalé. Elég jó. Kóstold meg.
JOANNÉSZ
Ez is csomagból van?
LAIOSZ
Ühüm.
JOANNÉSZ
És gondolom, ez is. Ez mi?
LAIOSZ
Ez, kérlek? Ez kvasz. A barbárok egyik törzse issza. Tulajdonképpen ez is egyféle árpaital. Őrölt árpa, amit meleg vízzel kell fölengedni. Várjál, töltök neked. Ízlik?
JOANNÉSZ
Hm, nem is rossz. – Hé, te, öcskös, gyere csak ide, hadd adjak egy barackot a fejedre.
LAIOSZ
No menj oda szépen, Heróka. Erzsébet, a fegyvereseket is kínáld meg borral.
HERÓKA
Az ott mi?
JOANNÉSZ
Az kard, az ott meg alabárd, az pedig dárda. Mutasd meg a gyermeknek a szerszámokat.
Koccintás, nevetés, jó hangulat, köszöntők, „Heródesre", „nosza igyunk" stb.
ERZSÉBET
Bocsássatok meg, nekem a szolgálók után kell néznem.
LAIOSZ
Menj csak, galambom.
JOANNÉSZ
Hé te, hallod-e, állítsátok a Heródesünket az ablakba és bökdössétek, hogy integessen. Ő már tudja, hogy mi a dolga, elég ügyesen csinálja. Jól fog mutatni ott az ablakban.
LAIOSZ
halkan. Ilyenkor, ha ilyent látok, fölmerül bennem az a kérdés: létezik-e egyáltalán Heródes?
JOANNÉSZ
Mit mondtál, Laiosz?
LAIOSZ
Semmit, semmit.
JOANNÉSZ
Laiosz, most elmondom, mit kíván tőled Heródes.
LAIOSZ
Már elmondtad, nem? Fiam életét.
JOANNÉSZ
Az övét is. És minden betlehemi kisdedét.
LAIOSZ
Tessék?
JOANNÉSZ
Jól hallottad. Minden két év alatti kisdedét.
LAIOSZ
DE HÁT MIÉRT?
JOANNÉSZ
Ez nem tartozik ránk, Laiosz. A mi dolgunk az, hogy ezt megszervezzük. Hogy az egész simán és olajozottan bonyolódjék le, kilengések és feltűnés nélkül.
LAIOSZ
Hát az nem lesz egyszerű. Feltűnés nélkül.
JOANNÉSZ
Ne gondold. Fegyvereseim már körbevették a várost.
LAIOSZ
Hát ennek ma kell megtörténnie?
JOANNÉSZ
Úgy van. Betlehemet már körülzártuk, és az utcák is teli vannak járőreinkkel. Gyermek nem hagyhatja el a várost. Napnyugtakor pedig, azaz nemsokára, a fegyveresek végigfésülik a házakat. Egyetlen szoba, egyetlen padlásszöglet, egyetlen pincezug, egyetlen kutyaól sem marad ellenőrizetlenül.
ERZSÉBET
be Csak egy pillanatra zavarok. Hozassak még föl bort?
LAIOSZ
Persze, hozassál. És vidd le most már a gyereket is. Heróka, hallod? Most engedd el szépen a zsoldos bácsi bajuszát, látod, hogy menni akar, fontos dolga lesz nemsokára.
HERÓKA
Megyek én is vele!
LAIOSZ
Szeretnéd elkísérni a martalóc bácsit? Hát, ha magával visz, nem bánom (elcsukló hangon) menjél...
ERZSÉBET
Nemsokára napszállta lesz, a gyereknek le kell feküdni.
LAIOSZ
Hagyd el, nem lesz semmi baja. Mostantól úgyis minden másként lesz itt nálunk.
ERZSÉBET
Miről beszélsz, Laiosz?
JOANNÉSZ
Nyugodtan el lehet engedni a gyereket, Erzsébet.
ERZSÉBET
Nem szívesen engedem most ki a házból... de ha megígéri az alabárdos úr, hogy vigyázni fog rá... hát akkor nem bánom, menjenek... de nem sokkal napnyugta után visszahozza ám! Várjatok, lekísérlek benneteket.
A fegyveresek távoznak Herókával együtt.
JOANNÉSZ
Nos, Laiosz? Ott maradtunk el, hogy fegyvereseink nemsokára megkezdik Heródes parancsának teljesítését.
LAIOSZ
De ha ez amúgy is így van, mi szükség lehet itt még rám?
JOANNÉSZ
Tévedsz, Laiosz, mert igenis nagy szükség van rád. Te vagy a legtekintélyesebb polgár itt Betlehemben, igaz? A népszerű Laiosz bácsi.
LAIOSZ
Egyelőre még igen. De nem tudhatjuk, a vizsgálat is milyen eredménnyel zárul majd ellenem. Tudod, a vizsgálat, amit említettél.
JOANNÉSZ
Ha hűséged bizonyossá válik, még kitüntetést is kaphatsz. A Júdea Hőse címed még nincs meg, ha jól tudom.
LAIOSZ
Nem, az még nincs meg, valóban.
JOANNÉSZ
No látod. Most pedig figyelj rám. Tudod, igaz, hogy egy szomszéd ország – a nevét most nem említjük –...
LAIOSZ
Akkor tudom, melyik országról van szó.
JOANNÉSZ
No látod. Szóval ők már régóta ürügyet keresnek arra, hogy háborút indíthassanak ellenünk, és elragadják tőlünk tudod melyik tartományunkat.
LAIOSZ
Persze. De ha háborút kezdenének, Heródes hamar megsemmisítené őket csodafegyverével.
JOANNÉSZ
Nem fér hozzá kétség, hogy egykettőre véres fejjel menekülnének. De mi nem akarunk fölösleges vérontást. Nekünk az emberi élet drága. Érted, Laiosz? Heródes az emberszeretet és nagylelkűség szellemében kormányozza ezt az országot, és szívén viseli minden egyes lélek sorsát.
LAIOSZ
Így van ez.
JOANNÉSZ
Nos tehát: arról van szó, hogy szomszédaink, a nagyvilág és a történelem előtt igazolnunk kell azt, ami itt ma este történni fog.
LAIOSZ
Igen.
JOANNÉSZ
Látom, nem értesz.
LAIOSZ
Bocsánatodat kérem, de még valóban nem látom át teljesen szavaid értelmét.
JOANNÉSZ
A betlehemieknek kérvényt kell írniuk Heródesnek, amelyben az iránt esedeznek, hogy öljék meg a betlehemi kisdedeket.
LAIOSZ
Tessék?
JOANNÉSZ
És hogy visszautasítanak mindennemű máshonnan jövő beavatkozást, sőt érdeklődést a betlehemi belső ügyekkel kapcsolatban. És ennek a kérvénynek szigorúan hitelesnek kell lennie.
LAIOSZ
De hát ezt hogyan... ezt nem fogják... ezt Betlehemben nem fogja aláírni senki.
JOANNÉSZ
Laiosz – nem azt mondtad, hogy Betlehem népe egy emberként áll mögötted? Nem te beszéltél egyetlen akaratról, egyformán dobbanó hűséges szívekről?
LAIOSZ
De igen, de...
JOANNÉSZ
Nahát.
LAIOSZ
De hát hogyan lehet megindokolni egy ilyen kérést? Egy embernek még, mondjuk, lehetne valamilyen furcsa oka rá, hogy ezt akarja, ez még elképzelhető... egy ember elveszítheti még az eszét is, de hát egy egész város?
JOANNÉSZ
Meg lehetne például indokolni a kérést úgy is, hogy ez nem egyéb, mint a betlehemiek közös hűség- és hálaáldozata Heródesnek.
LAIOSZ
Hűség- és hálaáldozata?
JOANNÉSZ
Példának okáért. Így köszönnétek meg azt az odaadó gondoskodást, amelyet Heródes irántatok tanúsít. És nemcsak irántatok, hanem a jövő nemzedéke iránt is.
Kint a kórus ütemes kiáltásaiba – Heródes, Júdea! Heródes és a nép! – hirtelen jajveszékelés, sikoltozás keveredik: Gyilkosok! Vadállatok! Jaj nekünk! Ördögök! stb.
JOANNÉSZ
Biztosíthatlak, Laiosz, hogy amíg Heródes neve fönnmarad, addig a tiedre is emlékezni fognak.
LAIOSZ
És éppen én, a betlehemi gyermekek Laiosz bácsija...
ERZSÉBET
beront Laiosz, te hova engedted a gyereket?
LAIOSZ
Hogyhogy hova engedtem a gyereket.
ERZSÉBET
Laiosz, te ezt tudtad? Te tudtad ezt előre?
LAIOSZ
Nem tudom, miről beszélsz, asszony.
ERZSÉBET
Gyilkos! Légy átkozott! Gyilkos! Hol a fiam? Mit csináltatok a fiammal? Hangja távolodik.
Kint közben tovább folyik a vérengzés.
JOANNÉSZ
Szép és fiatal feleséged van, Laiosz. Talán éppen fiad fog születni nemsokára. Előbb-utóbb újabb gyermekáldásra számíthattok.
LAIOSZ
letörten Öreg és tehetetlen vagyok én már ahhoz. Hallod, mi folyik kint, Joannész?
JOANNÉSZ
Kérsz egy kis kvaszt, Laiosz? Ne is törődj, hagyd el, ne figyelj oda.
LAIOSZ
Adj egy kis kvaszt.
JOANNÉSZ
Tessék. – Nos szóval, visszatérve a kérvényhez...
Kivülről a vérengzés hangzavara fokozatosan halkul, továbbra is hallatszik viszont a Heródest éltető kórus.
LAIOSZ
üresen Igen. A nép iránti gondoskodás... a jólét... és a nép hálája...
JOANNÉSZ
Laiosz, most jut eszembe. Errefele jövet eltört a hordozható trónus egyik tartógerendája. Volna itt egy ácsmester, aki kicserélné?
LAIOSZ
Félek, hogy nem. Az ácsunk ugyanis épp ma reggel szökött meg. Az Egyiptom felé vezető úton látták.
JOANNÉSZ
Sebaj, ők sem pótolhatatlanok. Kis porszemnél is kevesebb egy ács, egy ekkora gépezetben mit sem számít, hogy egy áccsal több vagy kevesebb.
LAIOSZ
üresen ...az ácsok iránti gondoskodás... eggyel több vagy kevesebb... és a nép jóléte...
Kintről: Heródes, Heródes! Heródes és a nép! Heródes, béke! Heródes, Júdea! Heródes és haladás! Haladás, haladás! Hálaadás, haladás! Hálaadás, hála! Heródes, Júdea!
BEMONDÓNŐ
Szőcs Géza karácsonyi hangjátékát hallották. Ezt az adásunkat a következő időpontokban ismé...
Közben: lövöldözés, kiabálás; ajtócsapkodás, dulakodás zaja.
ISMERETLEN
Nem ismételtek ti meg semmit.
BEMONDÓNŐ
Ki maga? Hogy kerül ide a stúdióba?
ISMERETLEN
Ide a mikrofonnal és feküdni! Kezeket tarkóra! Vigyázz, mert lövök!
Gépfegyversorozat hangja.
BEMONDÓNŐ
Úristen, szétlőtte a lámpát!
ISMERETLEN
És szétlövöm ezt az egész kócerájt is... Csönd! most én beszélek. Hé! kedves hallgatók! Itt a Heródes Hangja Rádió!
Telefoncsörgés, majd miután a kagylót fölvették:
ANGOL HANG
What's happening in the studio?
ISMERETLEN
Herodes' Voice speaking here! – lecsapja a kagylót. – Itt Heródes beszél! Sötét és nedves sírkamrájából Heródes kinyújtja kezét, átnyúl vele a történelmen, és torkon ragad benneteket!
BEMONDÓNŐ
Segítség!
ISMERETLEN
A küzdelem többezer éve folyik – mint az osztályharc helyes orwelli értelmezése rámutat: a háromféle ember között. E három ember: a Hatalmas, a Szánalmas és a Felemás. Ne higgyétek, ti szánalmas hallgatók, hogy Heródes halott. A Megváltó – ő igen, ő halott. Heródes él! Katonáink saját kezűleg koncolták föl Betlehemben az Úr igazi fiát, a Messiást, Emmánuelt – a többi kisdeddel együtt! s nektek csak a mostohafiút hagyták, szánalmas és felemás rabszolgák!
Kívülről: biztonsági alakulat érkezik, fölszólítások hangzanak el, angol és német nyelvű vezényszavak, kibiztosított fegyverek hangja stb.
ISMERETLEN
Reszkessetek! Heródes, a hatalmas minden eddiginél gyilkosabb háborúra készül mindenki ellen, aki szánalmas és aki felemás és aki más! Aki más, az meg fog dögölni! Csak aki olyan, mint mi, az maradhat életben! Heródes katonáinak kezében vagytok! Csak Heródes országa marad fönn, mint ragyogó csillagkép az idő éjszakájában! Rabszolgák, jaj nektek, le veletek! Észre sem vettétek, föl sem tűnt nektek, hogy a háború már réges-rég megkezdődött ellenetek! Sokan vagytok, de gyengék vagytok és bambák! Birkanyáj vagytok a történelem vágóhídján, ahol a mészárosok a Heródesek! Rabszolgák, jaj nektek! Éljen Heródes! éljen a dögvész! éljen a tatárjárás!
Kívülről közben: utolsó felszólítások, majd tűzparancs, és ezután minden egyebet tűzpárbaj hangzavara nyel el.
