Mottó: „Nos, tudom, melyik két útról beszél.
Az egyik az alkoholizmus.
A másik járhatatlan."
Küszöb alatt az angyaljárás
villog, mint 3 mázsa foszfor:
teli a lélek buborékkal,
izzik, fölfénylik, ötször, sokszor;
és az ott ki?
füstölgő fényképeket tesz be
egy sárga, hetedhét noteszbe:
körültekintő apád az
útra készen
viszi magával életét mely
övé még félig
vagy egészen –
s mit gondolsz róla: elkísér-e
a mai éjféli misére?
ott lesz-e Szent Mihály lová – á dehogy:
templomában
vagy másféle – s milyen – teendőt
vesz vállára
mint anyád szokott
kendőt –
KIVEL TÁRGYAL OTT APÁD SZÉTRONCSOLT
BOKÁVAL?
A viccek fekete bányaliftjét
elnyelő kutak ablakán,
a szurokcsobogás,
az alternatívák és az éjszakák
túlsó, világos homlokzatfalán
megjelenik ő, tudod ki.
Hm, hogyan is! Lobogó hálóingben,
mint egy létra, mint egy égő vagy
csipkebokor vagy cethal
s kürtszóval, dobjait verve átoson
mint állítmány a mondaton
az éjszakai városon.
Sugárzó, mint egy urán traktorista!
Hát így, Petra, így. Mikor már éppen lefeküdtél,
ott áll a küszöbön ő és csenget és suttog
KOVÁCSOLJ VALAMIT S VÉDD MAGAD!
Ügyünk győzni fog! Győzni fog az ügy!
Vagy nem fog győzni.
DE EZ NEM JELENTI, HOGY NE NYISS AJTÓT.
1982. XII. 6., Maroshévíz