Most, mikor azok a kövek, amelyekből megépítem majd a házam, még a földben vannak, egyik itt, másik ott (mint ennek a levélnek a szavai a szótárban: egyik itt, másik ott), lehet, hogy most nevetni fogsz ezen az ígéreten, mert évekre előre nem szokás ígérni és én nem olyan embernek látszom, mint akinek lesz valaha is háza.
Pedig egészen bizonyos ez a ház, valószínűleg a Kígyó utcában fogom megépíteni; mert megépítem és egyik indokom, hogy házat építsek, az éppen az, hogy benne egy szoba a te szobád legyen. Hogy legyen a világon egy olyan szoba, ahova eljöhetsz éjjel három óra fele, mikor az idegesség, vagy az álmatlanság, vagy a közelgő reggel szembántó, csak kevesek számára látható világossága elkerget otthonról.
A mai napon szereztem egy üveg pezsgőt, nem nagyon márkás, de csak ilyen volt, és az az előny benne, hogy évek múlva, mikor eljössz egyszer hozzám a Kígyó utcába három óra fele (vagy egy másik olyan pillanatban, mikor úgy érzed, hogy nincs hova menned ebben a városban), szóval az az előny benne, hogy évek múlva már réges régen nem lehet majd kapni ezt a fajta pezsgőt, mindenki el is fogja felejteni, hogy valaha volt ilyen és emiatt értéke épp akkorára nő, hogy meg lehessen inni – ezt addigra már neked is szabad lesz.
Persze az egyáltalán nem bizonyos, hogy kívánni fogjuk a pezsgőt épp abban a pillanatban, és akkor el lehet tenni egy következő alkalomra ezt az üveget, amelyet egyébként, ha egy rosszul sikerült műtét következtében idő előtt meghalnék, és ilyenformán nem tudnám megépíteni a házam a Kígyó utcában, ezt az üveget ebben az esetben más tárgyakkal egyetemben rád hagyom, mint csekélyke vagyonom téged megillető részét, hogy vehesd elő, ezt az üveg pezsgőt, hogy emlékeztessen a szobádra és arra, akihez elmentél volna éjjel, három óra fele is, ezt az üveg pezsgőt, amelynek gyártási számát különben ideírom:
101-69