1979 novemberében Ady Endre sírjából fölkel. Azt mondja Bustya Bandinak: Druszám! elolvasnám, amit hatvan év alatt írtak rólam. Verset, tanulmányt, nekrológot, életrajzot, ami csak van, mindent. Mit szólsz?
Bustya a könyvtár polcai közt, létrán föl-le, öllel hordja a garmada könyvet, folyóiratot. Ott áll mind halomban, megtölt egy szobát.
Ady abszintot iszik, bal oldalán fogy, jobb felől nő a papírhegy. Egyedül olvas a szobában, egyszer-egyszer áthallatszik: HA-HA-HA-HA. Mormolást, dünnyögést is hallani; káromkodást? Káromkodást nem, csapkodást sem.
Az ablaknál áll, nézi a Szamos-hidat. Ezen a részen találkoznak egymással a Horea, Dacia, General Drăgălina, Emil Racoviţa, George Bariţiu utcák és a Mihai Viteazul tér. Kint havat fúj a szél. Mindez szépen, tisztán látszik az ablakból.
– Kedves ez a Krúdy – mondja távozóban. – Ez tetszett. Németh László is. Nagy László is.
Az ajtóból visszafordul, szórakozottan:
– Márffy Ödön, Márffy Ödön? Megnéznék tőle néhány képet. Vajon lehetséges volna ez?
1989 novemberében Ady megint elmegy Bustyához. Az ablaknál áll, nézi a Szamos-hidat. Ezen a részen találkoznak a...
1999 novemberében Ady Endre...
* Kimaradt a költő Párbaj c. kötetéből (Kolozsvár, 1979)