A bölcs híres mondását - Ugyanaz a személy ugyanabban a folyóban csak egyszer tud megfürödni - már több változatban olvastam. Alkalmazták gyermekkorra, ifjúságra, szerelemre, de - verseskönyvre talán még nem. Vagyis:
Hányszor merülhet alá ugyanabba a lírai közegbe az olvasó, - ha olvasó?
Szőcs Géza újabb kötete, Az uniformis látogatása legyen a példaanyag a kísérlethez.
Első alámerülés
Egy könyv olvasása megkezdődhet már a spontán és öntudatlan állapot fázisában. Rápillantunk a kirakatban egy könyvre, s a cím (Gulliver, Svejk, Doktor Zsivágó, Gulag, Szürkület) hatására elmozdulnak bennünk a képek: a megszokott gondolati sémák helyett egészen más, új fogalomtársítások keletkeznek bennünk.
Az uniformis látogatása is ilyen cím. Anélkül hogy egyetlen sort is elolvasnánk a kötetből, már minden idegszálunkkal érzékeljük Franz Kafka iszonyatát, az embertelenné és személytelenné vált Hatalom jelenlétét. Uniformist látunk, amelyben már ember sincs, amely nem díszes katonai egyenruha, nem délceg férfitermetre szabott dolmány, amely megkülönböztet, hanem embertől különvált, jellegtelen, arctalan (és orcátlan!), rejtélyes, s csak kíméletlenségében kiszámítható és biztos terror-szimbólum.
Akárcsak ama cilinderes, fekete ruhás alakok a Kafka-i műben!
Második alámerülés
Szőcs Gézát követni - még spekulatív, elméleti absztrakció segítségével - sem könnyű. ő maga írja a kiadóhoz: "... a költészetnek önmagában kell rekonstruálnia azt a kontextust - hogy ne mondjam: az őt létrehozó szűkebb világ egészét - amelynek alaposabb ismerete ilyenformán az olvasó számára abszolút nélkülözhető."
Ez természetesen így nem igaz, a kiadó sem osztja a szerző véleményét, csakhogy Szőcs Géza költészetére hatványozottan érvényes a törvény, az tudniillik, hogy "égi mása" annak a bizonyos "szűkebb világnak".
A vegyes írásokat, műfordításokat tartalmazó kötet első részében azokat a verseket gyűjtötték össze amerikai barátaink, amelyek 1982 és 1985 között születtek. Márpedig ezeknek a valóságtalaját kitapogatni - még filológus számára - sem könnyű feladat.
Rég kísért a gondolat, hogy összeállítsak egy "Szőcs Géza-szótárat". Nem a jobb érthetőség kedvéért (ő ugyanis a jó és aktív olvasó számára közérthető!), hanem azért, hogy lecsupaszítva és sarkítottan szembesüljünk egyrészt a versek forrásvidékével, másrészt egy XX. századi költő-forradalmár sorsával. Íme, a filológusi buzgalom eredménye Az uniformis látogatása alapján:
"akasztófa, álkulcs, besúgó, börtön, börtön-egyetem, buldózer, cenzúra, csákány, dosszié, ezredes elvtárs, ellenállás, Ellenpontok, fogoly, fojtogató, följelentés, gumibot, házkutatás, (permanens) házkutatás, halál, holttestek, járőrkocsi, kézirat-tolvajok, kihallgatás, kompromittálás, körözőlevél, letartóztatás, milicista, nyilatkozat, nyomozók, őrmester, őrnagy, poroszlók, provokáció, rács, rendőr, spicli, száműzött, temetőhalott, titkosrendőrség, űrlap, vallatás, vallatómosoly, vallatószoba".
Még a kommentár is csak fájó és nyomasztó lehet, amelyet ehhez a "szótárhoz" hozzáfűzhetünk.
Micsoda süllyedése ez Európának (és az emberiségnek), hogy ezek a fogalmak megszokottakká, természetesekké, sajátunkká válhattak!
Harmadik alámerülés
Szőcs Géza költői világát csak e primer jelzések és brutális tények nevei mögött (és fölött!) lehet felfedezni. Hihetetlen szellemi és lelki erő kellett ahhoz, hogy ilyen valóságtalajon kivirágoztassa azt a csodát, amelyet minden időben költői esztétikumnak neveznek, s amely nélkül értelmét veszti a legtisztább politikai látással és hibátlan erkölcsi tartással megalkotott mű is.
Nyugaton már rég "kitalálták" a szétszerelhető verset. (S. T. Eliot volt a nagymestere, s Erdélyben Szilágyi Domokos!), amely nem egyetlen tömbből áll, mint mondjuk az Egy gondolat, hanem idézetekből, allúziókból, töredékekből, más költők verssoraiból összeszerkesztett és saját képanyaggal vegyített művészi kaleidoszkóp. Mai felfogás szerint ez többletértékűséget jelent, mert a jelen és múlt, a nemzeti- és a világirodalom motívumai szembesülnek, felerősítik egymást, s mindez semmit sem von le az illető versíró eredetiségéből.
Több ilyen vers-szöveget találunk Az uniformis látogatásában, legtanulságosabb talán a Születésnapomra, s annak mellékdala, az Űrlap. Horatius, Petőfi, József Attila, Radnóti, Illyés Gyula és Balla Zsófia utalások ellenére (vagy éppen azok segítségével!) teljes tragikumában bomlik ki előttünk az erdélyi költő sorsa. Hagyományos terminológiával nevezhetjük hitvallásnak is az Űrlapot, az egyik legszebb krédónak, amelyet az utóbbi években magyarul megfogalmaztak:
Az volt hazám ahogyan éltem -
Haza a magasban
s a mélyben.
Szabadság nyelvtana,
szabadság levegője!
ki ilyen levegőt szív,
nem tud aludni többé
se nélküle, se tőle,
virrasztva él.
Mit tehet hát a költő, ha az előbbi "szótár" segítségével jellemzett pokoli világ mered szembe vele?
Szőcs Géza két fogalmat s eszményt emel magasba, s tartja maga elé pajzsként: a forradalmiságot és a hazát. A magyar költészetben soha nem állt túlságosan távol e két fogalom egymástól, de olyan könyörtelen törvényszerűséggel sehol sem forrott össze, mint őnála. Érthető, mert aki Erdélyben magyar költőnek született, annak csak a forradalom tüzén keresztül lehet köze a hazához. Az elveszett törzs című vers arra is jó példa, hogy a forradalom a "népek hazájához" is utat nyitó és mutató szó. Más szóval ha saját hazánkat csak a forradalom útján szerezhetjük vissza, őrizhetjük meg, akkor a nagyvilághoz sem lehet más úton eljutni:
A forradalom
Pesten
vagy New Yorkban, Lupényben,
a forradalom kabátja nagyobb egy számmal,
a forradalom
egy számmal nagyobb kabátot visel
és föléd hajlik, mikor alszol
arcával s rongyos kezeivel.
Igen, a forradalom egy számmal nagyobb kabátot visel, s ezzel a szép költői képpel már át is léptünk Szőcs Géza igazi, teremtett világába. Látjuk a magyar nemzetet mélyrepülésben (Ez már a feltámadás), halljuk Rákóczi fejedelem elveszett szívének dobogását (A küszöb alatt egy óra, vagy szabadságharc), érezzük Bartók kínját, aki épp hazája elhagyására készül (Végrendeletek), fölrémlik a mohácsi vesztes, II. Lajos több variációba átlényegült alakja (Mikor II. Lajos voltam), s mintha foton rakétával utolértük volna a történelmet, visszazuhanunk a valóban sötét "középkorba", igazi janicsár-világba, ahol az önkény, a diktatúra, a börtön, a besúgók hada, a nyomozók vipera-ébersége az úr: Underground, A házkutatók dala, Körözőplakát készül, Kompromittálás 1., 2., 3., 4., Kommentár egy régi recenzióhoz stb.
Az uniformis látogatásának II. részében Szőcs Géza műfordításait olvashatjuk, mégpedig jelenkori román költők verseit - magyarul. Botorság lenne rákérdezni a szép és nemes gesztus viszonzására, inkább Dorin Tudorán egyik szívbemarkoló vallomásából, az Ami engem illet címűből idézzük a legszomorúbb részt:
KIHAJOLNI TILOS NE PAS SE PENCHER AU DEHORS NYE NAGIBAJTYESZ V NARUZSU NICHT HINAUSLEHNEN E PERICOLOSO SPORGERSI.
Kommentár nélkül. -
A III. rész - "A maximumig kicsinyítve" - részletek mai "tudományos" hazai kiadványokból. Olyan bamba ferdítések (Gellért, a románok püspöke, Mátyás király renegát román stb.), hogy cáfolatuk is felesleges és talán kompromittáló is volna a vita.
A IV. részben Szőcs Géza és bajtársai által írott, hazai és nemzetközi fórumok elé terjesztett politikai írásokat gyűjtötte össze a New York-i kiadó: memorandumok, programjavaslatok, felhívások, beadványok, javaslatok, amelyek Európa legnagyobb nemzetiségének, az erdélyi magyarságnak a sorsát hivatottak szolgálni és rendezni - békés eszközökkel.
*
Vajon e politikai iratok után vissza tud-e térni a szépirodalomért, esztétikumért lelkesedő olvasó Szőcs Géza költői világába? Elegendőnek tartja-e még mindig a művészi képet, a szép emberi szót, a humánumot? Nem költői ábránd minden nemes cél?
Javaslom a visszalapozást - negyedik alámerülésként -, mert a szavak többletértéke soha sem ferdíti, mindig csak gazdagítja a valóságot.
Jókai Mór, A jövő század regényében éppen a Duna-deltába helyezi Tatrangi Dávid Otthon-államát, a bőség, a szabadság és az egyenlőség köztársaságát. (Az uniformis látogatásának 101. oldalán találunk erre vonatkozó jegyzetanyagot, valamint idézetet a regényből!)
Mit tudunk meg ebből a visszapillantásból? Azt, hogy az ember legelső álma az Otthonról keletkezhetett.
Akkor hogyne álmodnának otthonról a költők! Otthon-államról, mely véd, s nem büntet, oltalmat nyújt s nem fordul fiai ellen!
Kitől függ, hogy ezek a költői álmok teljesüljenek?
Mindnyájunktól!?
Magyar Imre álnéven, Bécsi Napló, 1989. március-április. In: H. I. J.: Körfolyosó. Esszék, jegyzetek, recenziók, nekrológok.